Egészségügyben magyarul – beszélgetés Teigler Izabellával
Az orosz–ukrán háború kitörése után nagyon sok fiatal hagyta el Kárpátalját, hogy külföldön kezdjen új életet és kamatoztassa itthon szerzett tudását. A nehézségek ellenére mégis vannak olyan lelkes fiatalok, akik szülőföldjükön képzelik el jövőjüket. Ilyen elhivatott szakember a beregszászi Teigler Izabella, aki a diploma megszerzése után a Beregszászi Linner Bertalan Kórházban állt munkába szülész-nőgyógyászként.
– Meséljen kicsit magáról!
– Beregszászban születtem és itt is jártam iskolába. Az elemi iskolát a 4. Sz. Kossuth Lajos Középiskolában végeztem, majd öt évig a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumban tanultam. A kilencedik osztály elvégzése után felvételiztem a Beregszászi Egészségügyi Koledzsbe felcser szakra, ahol három és fél évet töltöttem el. A szüleim elmondása szerint kifejezetten csintalan és eleven gyerek voltam.
– Már gyerekként is az orvosi pályára készült?
– Kisgyermek koromban régész vagy állatorvos szerettem volna lenni. A gimnáziumi évek alatt fogalmazódott meg bennem, hogy szeretnék az egészségüggyel foglalkozni. Az egyik osztálytársam vetette fel, hogy ő az egészségügyi szakiskolában folytatja a tanulmányait, az osztályból pedig többen is vele tartottunk.
– Hogyan teltek az évek az egészségügyi koledzsben?
– Nagyon vidáman telt a három és fél év. Győrffy Marika néni volt a magyartanár és egyben az osztályfőnökünk is, ő kezdeményezte, hogy legyen külön magyar csoport azon diákok számára, akik eddig magyar nyelven tanultak. Ennek köszönhetően a középiskolai tárgyakat magyarul tanulhattuk, a szaktantárgyakat viszont ukránul kellett elsajátítani. Kezdetben voltak problémák az ukrán nyelvvel, hisz sokan egyáltalán nem értették a nyelvet, de a csoport nagyon motivált volt, így az iskola végére mindenki folyékonyan megtanulta az államnyelvet.
– Hogyan teltek az egyetemi évek? Nem érezte úgy az évek alatt, hogy mégsem ez az önnek való pálya?
– Mivel már volt egy egészségügyi alapvégzettségem, így az egyetemen azonnal a második évfolyamra vettek fel. A második és harmadik évfolyam nehéz volt, mert sok tananyagot kellett bepótolni. Nagyon céltudatos voltam, határozott elképzelésem volt, hogy orvos legyek, így nem foglalkoztam a nehézségekkel, egyszerűen tettem a dolgom. Soha nem gondoltam arra, hogy nem tudom végigcsinálni, vagy hogy nem ez lenne az én utam.
– Az egyetemi évek alatt megházasodott…
– A vőlegényemmel, Gáborral már öt éve alkottunk egy pár, és úgy döntöttünk, hogy nem várjuk meg az egyetem befejezését. A negyedik évfolyam végén összeházasodtunk, az ötödik évet pedig úgy csináltam végig, hogy csak hétvégén találkoztunk. Az utolsó év az egyetemen könnyebben ment, így nem okozott gondot az utazgatás.
– Miért pont a szülész-nőgyógyászatot választotta?
– Mondhatni sorsszerűen alakult minden. Az ötödik év végén úgy döntöttem, hogy gyermekgyógyászattal szeretnék foglalkozni, ebbe az irányba is próbáltam alakítani a pályámat. Hatodik év végén kórházat kellett választanunk, ahol a rezidensképzést végezzük el. Én azonnal a beregszászi kórházat kerestem fel, ahol az igazgatóval történt beszélgetés után döntöttem a szülészet-nőgyógyászat mellett.
– Hogyan alakult a karrierje a diplomaszerzést követően?
– Három évig voltam rezidens orvos, ez idő alatt nagyon sokat tanultam. Volt egy fiatal kolléga, aki velem együtt kezdte a munkát, így kicsit könnyebb volt elindulni. Igyekeztünk mindenben részt venni, sokszor vállaltunk ügyeletet is, hogy még több tapasztalatot szerezzünk. Látták rajtunk, hogy nagyon igyekszünk, aktívak vagyunk, és hagyták is nekünk, hogy kibontakozzunk. A három év alatt csak jó tapasztalatot szereztem a beregszászi kórházban. A képzés befejezését követően, 2022 augusztusától már teljes állásban dolgozom szülész-nőgyógyászként Beregszászban. Ügyeletes orvosként és nappali ellátásban is dolgozom. A terhesgondozáson, általános orvosi vizsgálaton és kezelésen kívül hiszteroszkópiával is foglalkozunk, ami egy speciális méhdiagnosztikát jelent. Ennek segítségével könnyen és fájdalommentesen végezhetünk vizsgálatokat, vagy távolíthatunk el kisebb elváltozásokat.
– Voltak vagy vannak-e nehézségek, problémák a munkába állást követően?
– Kisebb nézeteltérések minden munkahelyen vannak, így nálunk is, de ezeket mindig tudjuk hideg fejjel orvosolni.
– A háború kitörését követően sokan elhagyták Kárpátalját. Tapasztalható-e orvoshiány vidékünkön?
A beregszászi kórházban én nem tapasztalok orvoshiányt, nővérek is megfelelő számban dolgoznak. A háború kitörését követően inkább „pácienshiányról” beszélhetünk, hisz a határ közelsége miatt nagyon sokan hagyták el vidékünket.
– Mivel tölti a szabadidejét legszívesebben?
– Nagyon szeretek olvasni, horgolni és filmet nézni. Ha külföldön járok, nagyon szívesen járok moziba.
– Szinte már mesteri szinten űzi a horgolást, saját Facebook-oldalt is üzemeltet a kézzel készült ajándékok számára. Meséljen erről!
– Nagyon szerek horgolni, bár sajnos egyre kevesebb idő jut rá. Kezdetben csak magam miatt készítettem figurákat, de később megrendelésre is készítettem játékokat. Az érdeklődés miatt egy Facebook-oldalt is létrehoztam Izzy Crochet néven. Egy-egy horgolt játék tökéletes ajándék lehet bármilyen alkalomra, szívesen horgolok különböző dolgokat babalátogatóba is.
– Mik a jövőbeli tervei? Milyen fejlődési lehetőségek vannak a szülész-nőgyógyászat terén?
– Szeretném kiemelni, hogy semmiképp nem szeretnék külföldre menni. Én itthon érzem hasznosnak magam, itthon van feladatom. A koronavírus járvány pozitív hozadéka, hogy sokkal több lehetőség van az online tanulásra, amiket én igyekszek ki is használni. Az elmúlt három évben több online kurzuson is részt vettem már, hogy ezzel is fejlesszem a tudásom.
– Véleménye szerint mitől lesz valakiből jó orvos?
– Ezt nagyon nehéz megmondani. Nagyon fontos a folyamatos fejlődés, amire ma már rengeteg lehetőség nyílik akár személyesen, akár az online térben. Ha haladni szeretnénk a korral, akkor legalább egy idegen nyelvet is ismerni kell, hogy a külföldi szakirodalmat is fel tudjuk használni a munkánk során. A szakmai tudás mellett kiemelten fontos a kedvesség, emberséges viselkedés. Nagyon rohanó világban élünk, sokszor feszültek vagyunk, ezért is kell türelemmel és kedvesen a másik emberhez állni. Fontosnak mondanám még a csapatmunkát, kollektivitást, ami megkönnyíti a mindennapokat a kollégák számára.
– Köszönöm a beszélgetést!
Horváth Gabriella
Kárpátalja.ma