2014. szeptember 13., szombat

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon_type=”selector” icon=”Defaults-heart” img_width=”48″ icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_style=”none” icon_color_bg=”#ffffff” icon_color_border=”#333333″ icon_border_size=”1″ icon_border_radius=”500″ icon_border_spacing=”50″ title=”Névnap” read_more=”none” read_text=”Read More” hover_effect=”style_3″ pos=”default” icon_animation=”fadeIn”]Kornél – latin eredetű; jelentése: somfa; szarv.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon_type=”selector” icon=”Defaults-user” img_width=”48″ icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_style=”none” icon_color_bg=”#ffffff” icon_color_border=”#333333″ icon_border_size=”1″ icon_border_radius=”500″ icon_border_spacing=”50″ title=”Idézet” read_more=”none” read_text=”Read More” hover_effect=”style_3″ pos=”default”]„Az élet olyan, hogy mindig másképp történik minden, mint ahogy elgondolta előre az ember.”

Móricz Zsigmond

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93fdda-dcf7″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:
Láng Mihály (Kálmánd, 1856. szeptember 13. –?, 1930. január 30.) Pedagógus, iskolaigazgató. Gimnáziumi tanulmányait Nagykárolyban, az elemi tanítóképzőt Szatmáron és Máramarosszigeten, a polgári tanítóképzőt Pesten végezte. Szatmárnémetiben, Pancsován és Kapuváron tanítóskodott, majd 1881-85-ben ő volt a nagyszőlősi polgári iskola első igazgatója. Később Nagyszebenben és Sepsiszentgyörgyön lett igazgató, végül az eperjesi kisded-óvónőintézet igazgatójává nevezték ki. Cikkei jelentek meg a Néptanítók Lapjában, a máramarosszigeti Nevelésben, a Polgári Iskolában, a Kisdednevelésben, a Népművelőben, a Kolozsvárban, a Beregben és az Ugocsában. Több magyar nyelvtankönyvet írt idegenajkúak számára.
Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:
– Vedres Márk szobrász (1870) klasszicizáló stílusa ellenére az avantgarde útját egyengette.
Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7fdda-dcf7″][vc_column_text]OTTHONI KONFLIKTUSOK (2)
„Ne legyen viszály köztem és közted… hiszen rokonok vagyunk!” (1Mózes 13:8)
A családi konfliktusok a legrosszabbat és legjobbat hozzák ki mindannyiunkból. Ám nem maga a konfliktus a probléma, hanem a jellemünk! A konfliktus csak felfedi, mi a fontos számunkra. Abrám értékrendjében első helyen a család állt, Lótéban a meggazdagodás. Abrám számára az összhang volt a fontos, Lótnak az önfenntartás. Abrámnak a hite mutatott utat, Lótot a kapzssága vezette. Abrám adakozó volt, Lót pedig elvett, ahol csak lehetett. Nézzük csak, hogyan alakult a dolog? 1) Minek kellett volna történnie? A fiatalabb partnernek engedelmeskedni kellett volna a rangidősnek; a követőnek alá kellett volna rendelni magát a vezetőjének; a kevésbé lelki embernek el kellett volna ismernie a lelkibbet. Lót azonban ezek közül egyiket sem tette meg! 2) Mi történhetett volna? Mint Isten által kijelölt vezető, Abrám megtehette volna, hogy ragaszkodik felsőbbségéhez, és akár erővel is érvényesíti saját akaratát, de nem ezt tette. A győzelem lehetett volna fontos számára, de nem az volt. Behajthatta volna Lóton, amivel tartozott neki, de nem tette. 3) Mi történt? Először is: Abrám a kapcsolatot az egyéni érdek fölé emelte. Másodszor: lemondott jogairól a családi béke megőrzése érdekében. Harmadszor: „odatartotta a másik orcáját” és engedte, hogy Lót válasszon először. A nagyobb Utat engedett a kisebbnek. Az erősebb engedményeket tett a gyengébbnek. Az érett könyörületes volt az éretlen felé. Ettől Abrám lett a gyengébb, Lót pedig az erősebb? Abrám veszített és Lót győzött? Nem! Mindig Istené az utolsó szó. Ez esetben pedig az utolsó szó ez volt: „…nézz szét arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. Azt az egész földet, amelyet látsz, neked és a te utódaidnak adom örökre.” (1Mózes 13:14-15). A béke és a jólét elérésének egyetlen módja, ha a dolgokat Isten szerint tesszük.

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2fdda-dcf7″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Aranyszájú Szent János
A nagy tanító, a nagy prédikátor. 344 és 349 között Antiochiában született, előkelő családja révén kitünő nevelést kapott. Magasrangú katonatiszt apját korán elvesztette. Anyja nem kötött új házasságot, csakhogy teljesen fia nevelésének szentelhesse magát. János 18 évesen keresztelkedett meg. Szónoklattant tanult, ügyvédnek készült. Anyja halála után aszketikus életet élt, remeteségben akart élni, bár püspökké szerette volna tenni az antiochiai pátriárka. Itt, az antiochiai hegyek közt megírta „A papságról” című híres művét arról a papi eszményről, amit ő szeretett volna szentségben, tudományban és életbölcsességben a papságban megélni.
Öt évi ima, Szentírás-tanulmányozás, vezeklés és elmélkedés után egészsége megromlott, vissza kellett térnie a városba. Itt diakonussá szentelik, majd hat év múlva, 386-ban pappá szentelték, nagyhatású szónok lett, nyelve kristálytiszta görög nyelv volt. Világosan fejtette ki az igazságot, szebbnél szebb képeket és hasonlatokat alkalmazott. Az új adókivetések hírére a nép lázadozását sikerült bűnbánatra fordítania és a császár kegyelmét is sikerült kieszközölnie.
A császár csellel 397-ben konstantinápoly püspökévé, pátriárkájává tette. Konstantinápolyban is szigorú beszédeiben az erkölcs pontos szabályozására törekedett, szembeszállt a császári fényűzéssel, szót emelt az igazságtalanságok ellen. Emiatt a féltékeny előkelők 403-ban megfosztották főpapi székétől és kétszer is száműzték Kis-Örményországba. A viszontagságoktól elcsigázva Kománában (Pontusz) a Fekete-tenger mellett halt meg 407. szeptember 14-én.
Holttestét 438-ban átvitték Konstantinápolyba. Ezer bárka vett részt az ünnepi ceremóniában, és a gyermekei azoknak, akik száműzetésbe küldték, vagy küldették.
Példája: Mindenkor a legtökéletesebben végezd feladatodat!
bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]