2015. március 6., péntek

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon_type=”selector” icon=”Defaults-heart” img_width=”48″ icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_style=”none” icon_color_bg=”#ffffff” icon_color_border=”#333333″ icon_border_size=”1″ icon_border_radius=”500″ icon_border_spacing=”50″ title=”Névnap” read_more=”none” read_text=”Read More” hover_effect=”style_3″ pos=”default” icon_animation=”fadeIn”]Leonóra – az Elenonóra önállósult becézője.

Inez – az Ágnes spanyol formája.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon_type=”selector” icon=”Defaults-user” img_width=”48″ icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_style=”none” icon_color_bg=”#ffffff” icon_color_border=”#333333″ icon_border_size=”1″ icon_border_radius=”500″ icon_border_spacing=”50″ title=”Idézet” read_more=”none” read_text=”Read More” hover_effect=”style_3″ pos=”default”]„Nem szeretni, holott az ég szerető szívvel ajándékozott meg, annyi, mint magunkat és másokat megfosztani a boldogságtól.”

Stendhal

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93cb96-a6dc”][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Krüzsely Bálint, Viski (1844. március 6. – Máramarossziget, 1900. április 28.)

Jogakadémiai tanár, író, szerkesztő. Elemi iskoláit Visken, a gimnáziumot Szigeten, a jogot Sárospatakon végezte. Államvizsgát Kassán tett. 1868-ban Visk város jegyzője, majd 1869-70-ben Pesten volt nevelő Várady Gábor családjánál. 1871-ben Eötvös József közoktatásügyi miniszter külföldre küldte nevelési-oktatási tanulmányok végzésére. Bejárta Németországot, Svájcot, Felső-Olaszországot. 1871. augusztus 17-én Turinban meglátogatta Kossuth Lajost. 1872-ben Máramarosszigeten lett jogtanár. Az ügyvédi vizsgát letéve 1876-ban Felsővisken volt gyakorló ügyvéd. 1877-ben a sárospataki jogakadémia tanárává választották.

Irodalommal fiatal korától foglalkozott. Viski Bálint néven írt verseket, tárcákat, értekezéseket. 1874-77 között Szigeten a Máramaros című lapot szerkesztette. Cikkezett a Beregben is. Máramaros megye monográfiájában, a megye nemzetiségeit bemutató részben ő írta a magyarokról szóló fejezetet. 1872 és 1874 között Gazdászati Figyelmező címen népszerű gazdászati lapot szerkesztett és adott ki. 1874-ben a Máramarosi Képes Nagy Naptárban egy terjedelmes tanulmányban mutatta be Visk város történetét. 1899-ben Huszton előadták Aki másnak vermet ás c. népszínművét.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Meghalt Kodály Zoltán (1967)

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7cb96-a6dc”][vc_column_text]A KÖZÖSSÉG EREJE (2)

„…sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai.” (Róma 12:5)

Egy amerikai veterán, aki részt vett a normandiai partraszállásban, elmondta, hogy találkoztak Churchill-llel, mielőtt elindultak volna a náci erők elleni véres támadásra. Azt mondta, hogy a D-nap élete legrettenetesebb tapasztalata volt. „Sőt, azt hiszem, egyikük sem tudta volna végigcsinálni, ha nem lett volna az a látogatás, mielőtt átkeltünk a Csatornán.” – mondta Winston Churchill látogatására utalva. Egy terepjárón érkezett, kiszállt a járműből, és odament a katonák közé. „Kezet fogott velük, némelyiküket meg is ölelte – emlékszik vissza a veterán. – Beszélt a saját harctéri emlékeiről, melyek hasonlítottak a mi érzéseinkre. Aztán felállt a terepjárójára, és egy ötperces beszédet tartott. A beszéd alatt végig könnyek csillogtak a szemében. Ezt mondta: »Uraim, tudom, hogy félnek. Emlékszem, hogy én is féltem, amikor katona voltam. Nekem is megadatott az a kiváltság, hogy védjem a hazámat azokban a sötét napokban, amikor nem tudtuk, hogy vajon képesek leszünk-e teljesíteni a ránk bízott feladatot. Ám ez most az önök pillanata. Számítunk önökre, hogy méltók lesznek a helyzethez, és elérik a kitűzött célt. A szabad világ sorsa az önök vállán nyugszik. Legyen ez életük legszebb órája!«” A veterán így folytatta visszaemlékezését: „Mondanom sem kell, ezután a rettegő katonáinkból olyan férfiak csapata lett, akik készek voltak bármire.” A közösség ereje óriási, ha a gyakorlatba ülteted!

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2cb96-a6dc” title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Árpádházi Boldog Erzsébet

V. István Árpád-házi magyar király és Erzsébet királynő leánya, Anjou Sánta Károly nápolyi király feleségének, Máriának a testvére. A Nyulak szigetén a domonkos apácák kolostorában nevelték. Születésének évét nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy 1287-ben feleségül adták Rosenberg Zavia morva nemeshez. Férje halála után Nápolyba költözött, és nővére, Mária környezetében nagy visszavonultságban élt. 1320 körül halt meg szentség hírében.

Életéről így ír Hevenesi Gábor a 17. század végén:

„Erzsébet, ki olyan nevet visel, melyen több magyar szentet is tisztelünk, V. István magyar király és Kun Erzsébet leánya volt. Kisgyermek korától kezdve Isten félelmére és szeretetére tanították. Négy éves korában belépett a domonkos apácák kolostorába, melyet Buda közelében, a Nyulak szigetén atyai nagyapja épített, s teljesen Isten tiszteletének és a mennyei dolgok szemlélésének szentelte magát. Nagynénjének, Szent Margitnak példáját követve élt mindaddig, míg a pápa akaratából el nem hagyta Magyarországot. Milánóban a Szent Péter- kolostorban élt, melyet nővére, Mária, a szicíliai Károly király hitvese alapított, és látott el gazdag adományokkal. Új otthonában Istentől kapott megvilágosítások közepette minden erény birtokosaként élt, de leginkább az alázatosságra törekvésben tűnt ki. Örömét lelte olyan házi munkákban, melyek a legkisebb szolgálóleány feladatai voltak: hamuzta a tűzhelyeket, takarította a cellákat, tüzet rakott. Minél inkább megalázta magát, annál kedvesebb volt mennyei Jegyese előtt. Földi korona helyett mennyei koronára lett méltó, és hogy övé legyen, 1285. március 6-án lelke fölszállt az égbe. Halála után szentségének híre mindenütt elterjedt.”

bacskaplebania.hu

 [/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]