2015 október 28., szerda
[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Simon – a Simeon rövidüléséből.
Szimonetta – a Simon olasz kicsinyítőképzős női párja.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]„Az viseli a legsúlyosabb terhet, aki a legtöbbet tudja. Mert az övé a felelősség.”
Szilvási Lajos
[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93259e-9dec”][vc_column_text]NÉPI KALENDÁRIUM: SIMON-JÚDÁS NAPJA
Ez a nap arról nevezetes, hogy Hegyalján ilyenkor kezdték a szüretet. Erről regula is szól:
Rég felírta Noé Tokaj hegyormára |
Hegyaljai kapás várj Simon Judára. |
Baranya falvaiban a Simon-Júdás-napi hidegre utalnak a rigmusok:
Eljön a Simon, Júdás |
Dideregve fázik a gulyás. |
{7-203.} vagy:
Eljön a Simon, Júdás |
Dideregve fázik a gatyás. |
(Penavin 1988: 133) |
Szegedi változata:
Mögérkezett Simon Júdás |
Jaj mán néköd pőregatyás. |
(Bálint S. 1980b: 309) |
Horgoson, Zentán a juhászok elszámoltatásának napja volt.
Magyar Néprajz VII.
MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:
Elkészül a váradi székesegyház számára az un. Szent László-herma (1406). Ma Győrben őrzik.
Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7259e-9dec”][vc_column_text]SZABADULJ MEG MINDEN FELESLEGESTŐL!
„…tegyünk le minden ránk nehezedő terhet… és állhatatossággal fussunk meg az előttünk levő pályát.” (Zsidók 12:1)
Az ókorban az olimpiai játékok futói edzéshez súlyokat kötöttek magukra. A verseny napján azonban ezeket a súlyokat levették. Erre utalva mondja a Szentírás: „tegyünk le minden terhet… és így fussunk” (Zsidók 12:1 NKJV). Amikor Illés arra járt, Elizeus éppen szántott. Ez volt Elizeus nagy lehetősége. Prófétává lehetett, és kétszer akkora mértékű sikereket érhetett el, mint új mentora. Először azonban össze kellett törnie ekéjét, és fel kellett áldoznia ökreit. Az eke és az ökrök jelentették anyagi biztonságát, amit kész volt otthagyni azért, hogy teljesítse Isten életére vonatkozó tervét. Gondolj most egy percre életed álmára és mindenre, ami abból következhet. Ha olyan vagy, mint a legtöbb ember, akkor a várható előnyök fognak eszedbe jutni; helyek, ahová eljuthatsz, emberek, akikkel találkozhatsz, dolgok, melyeket birtokolhatsz, címek és rangok, melyeket elérhetsz, de semmit sem szól azokról a dolgokról, amiket fel kell adnod azért, hogy álmodat megvalósíthasd. A legnagyobb kihívás nem az lesz, hogy le tudj mondani dolgokról, amik nyilvánvalóan ártanak, hanem az, hogy el tudj engedni jó dolgokat, amiket szeretsz, de nem juttatnak előbbre. Állandó küzdelmet jelent a lényegtelen dolgok eltávolítása mindennapjaidból, de megéri. Miért? Mert a legtöbb ember, akinek nem sikerül elérni életcélját, nem azért állt meg, mert leküzdhetetlen akadályokba ütközött, hanem mert belefáradt abba, hogy túl sok dolgot cipelt magával az úton.
A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2259e-9dec” title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Szent Simon és Júdás Tádé apostol
Simonról és Júdás Tádéról keveset tudunk. Azt azonban biztosan állíthatjuk, hogy vérük ontásáig teljesítették küldetésüket, hirdették Jézust, a feltámadottat. A tanúságtételben akarjuk őket követni.
SZENT SIMON kutatói közül sokan úgy tartják, hogy Kánában született, vannak, akik azonosítják a kánai mennyegző vőlegényével is. Ez azonban tévedés, mert a kánáni elnevezés a zelóta szónak arám fordítása.
Neve az evangéliumban: Buzgó = zelóta (Mt 10, 4; Mk 3, 18; Lk 6, 15) (Az Ószövetségi törvény buzgó követőit nevezték így.)
Talán Egyiptomban, Észak Afrikában működött, egyesek szerint Britanniában. Valószínűbb azonban, hogy Perzsiában, Suanir városában tevékenykedett Júdás apostollal. Itt lett vértanú.
Halála időpontja ismeretlen. Ereklyéi Rómában, Kölnben, és sok más helyen is találhatók.
Példája:
Legyél buzgó, ne rejtsd el vallásosságod!
SZENT JÚDÁS TÁDÉ a tizenkét tanítvány egyike, Jézus rokona, unokatestvére. (Mk 3, 18; Mt 10, 3) Máté és Márk az árulótól való megkülönböztetésül Tádénak (Taddeusnak, egyes kéziratokban Lebbeusnak) nevezi, János pedig hozzáteszi: „nem az áruló” (Jn 14, 22). Atyja Alfeus-Kleofás volt (van, aki állítja, hogy Szent József testvére), anyja pedig Mária, a Szent Szűz „nőtestvére”, vagyis közeli rokona. Ismert két unokája, tehát családos ember volt. Egyesek valószínűsítik, hogy a kánai esküvő vőlegénye ő volt. Valószínűleg jómódú földműves lehetett az apostol a meghívása előtt. Az utolsó vacsorán ő kérdezte meg az Urat, miért csak az apostoloknak, és nem a világnak nyilvánította ki magát. (Jn 14, 22)
Biztos adat működéséről a 64-66 körül írt levele.
Működéséről semmi biztosat nem tudunk, még a hagyomány sem egységes róla. Egy legenda szerint apostolként hirdette az evangéliumot, de ugyanakkor Edesszában is a 70 tanítvány egyikének említik, bár ez valószínűleg tévedés. Régi hagyomány szerint Mezopotámiában hirdette az evangéliumot, majd Simonnal közösen munkálkodtak Perzsiában, és ott, Suanir városában lefejezéssel szenvedett vértanúhalált. Mégis a legvalószínűbb, hogy Palesztinában, Beirutban szenvedett vértanúságot.
Simonnal közös ünnepüket Rómában a 9. századtól ezen a napon ülték meg.
Tanuld meg:
Az ismeretlen, háttérben dolgozó munkatársak is Isten munkatársai!
Ezekben a napokban történt, hogy kiment a hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Amikor megvirradt, odahívta magához tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, s apostoloknak nevezte őket: Simont, akit Péternek hívott, testvérét, Andrást, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást, Alfeus fiát, Jakabot és a Zélótának nevezett Simont, aztán Júdást, Jakab testvérét, és a karióti Júdást, aki később árulója lett.
Urunk Jézus minden komoly döntését megelőzte az imádság. Arra tanít, hogy csak akkor dönthetünk helyesen, ha bennünk a Szentlélek működik. Időre van szükségünk, amíg átjár minket, hogy a folytonosan a világhoz igazodó énünk ismét bekapcsolódjon az eredeti ‘áramkörbe’, vagyis Isten szentháromságos élete működjék bennünk (megszentelő kegyelem).
Ez az imádság pedig nem feltétlenül kérő ima, hanem imádás. Mondogatjuk kéréseinket, mintha anélkül nem jutna célba. Azáltal, hogy megadjuk az Úrnak, ami neki jár, remélhetjük, hogy megértjük döntését. Csak így hangzik hitelesen a ‘Fiat voluntas tua!’
Azzal a gondolattal is ‘eljátszhatunk’, hogy vajon a kiválasztás miatt imádkozott, vagy éppen az imádság közben értette meg, hogy ki kell őket választania. Ha igazán jó gondolatokat szeretnénk kapni, forduljunk Ahhoz, Akitől elleshetjük, miként kell a világ dolgairól vélekednünk.
bacskaplebania.hu
[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]