2017. február 28., kedd

Lechner Ilona Kalendárium

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Elemér – vitás eredetű; jelentése: (ismeretlen).

Antónia – latin eredetű; jelentése: herceg, fejedelem, elöljáró.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]„A hősiesség ott kezdődik, ha valaki egy meggyőződésért, egy igazságért áldozza fel magát.”

Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-935bbd-f0f4″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Hevesi Gyula (Ungvár, 1890. nov. 21. – Bp., 1970. február 25.) Vegyészmérnök, szerkesztő, író, az MTA alelnöke, Kossuth-díjas. 1912-ben szerzett mérnöki oklevelet a Műszaki Egyetemen. 1918-ban indította el Komjáth Aladárral az Internacionálé c. folyóiratot. 1919 után a Szovjetunióba emigrált. 1948 után tért vissza Magyarországra. 1957-ben a Magyarország c. hetilap főszerkesztője volt. 1959-ben jelent meg Egy mérnök a forradalomban c. önéletrajzi munkája. Ő volt a főszerkesztője az orosz-magyar, magyar-orosz műszaki (1958) és tudományos (1951, 1954) szótáraknak.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

 MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Benczúr Gyula születése (1844). A magyar történeti festészet egyik jelentős alakja, kiemelkedő művei: Hunyadi László búcsúja, Vajk megkeresztelése, Budavár bevétele, Diadalmas Mátyás.

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.

 [/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-75bbd-f0f4″][vc_column_text]NÉZD CSAK MEG MÉG EGYSZER! (1)

„Úgyhogy mi mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint: ha ismertük is Krisztust test szerint, most már őt sem így ismerjük.” (2Korinthus 5:16)

Mit értett azon Pál, hogy: „mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint”? Egyszerűen ezt: ahelyett, hogy egy másik hívő gyengeségeire és hibáira összpontosítanánk, próbáljunk úgy tekinteni rájuk, hogy egy újjászületett lélek él egy újjá nem született testben. Tény, hogy Isten szemében már igazságot nyertek Krisztus által (ld. 2Korinthus 5:21), és így lehetőségük van nagyszerű dolgokat véghez vinni. Nem kérdés, hogy ha kapcsolatok alakításáról van szó, akkor szükség van éleslátásra. A nem megfelelő emberek árthatnak neked, a megfelelőek pedig segíthetnek. De nem a te dolgod, hogy „lekáderezd” az emberek saját korlátozott ismeretid alapján. Ha Isten szemével tudnád nézni őket, és tudnád, mit tervezett számukra, akkor talán kevésbé bírálnád őket és nagyobb tisztelettel bánnál velük. Ahelyett, hogy lenéznéd őket, inkább felnéznél rájuk! Időt, szeretetet, energiát áldoznál rájuk. Miért? Mert Istennél nagyon is működik a viszonzás elve: „mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól” (Efezus 6:8). Lemondunk emberekről, mert nem látjuk, amit Isten lát, nem értjük, amit Isten tesz. Isten azt nézi, amit ő helyezett el bennük, valami olyat, amit te nem látsz. Még nem fejezte be munkáját rajtuk, ezért bánj csínján az ítélkezéssel és bírálattal! Mi lenne, ha Isten téged írt volna le hibáid miatt? Ne a legrosszabbat keresd az emberekben, hanem a legjobbat! És ha megtalálod, tápláld azt, és segíts kiaknázni! Másként fogalmazva: vess rá egy pillantást!

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]