2017. szeptember 4., hétfő

Lechner Ilona Kalendárium

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Rozália – a Róza olaszos továbbképzése.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

„A munka megvéd az öregedéstől. (…) Aki dolgozik, és sohasem tétlen, az nem is öreg. A munka és az érdemes dolgok iránti érdeklődés a legjobb orvosság az öregedés ellen.”

Pablo Casals

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-935440-8d49″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Bay Ilona, Reviczky Józsefné (Surány, 1837. szeptember 4. – ??) A Magyar Történelmi Társulat pártfogója, a magyar művelődés támogatója. A szülői házban nevelkedett, nevelőitől festészetet, zenét és irodalmat tanult. Reviczky József felesége lett. Sokat utazott, szellemes útleírásokat és más cikkeket közölt időszaki kiadványokban. Alapító tagja lett a Magyar Történelmi Társulatnak, amelynek javára 2020 forintnyi alapítványt tett. Áldozatkészségének köszönhetően jelent meg Márki Sándor II. Rákóczi Ferencről írt életrajza három díszes kötetben. Több pályadíjat tűzött ki, maga is foglalkozott családja történetével.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

 MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

– Ráday Imre színész születése (1905). Franciás könnyedségű emberábrázolás jellemezte játékát.

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-75440-8d49″][vc_column_text]SZOLGÁLNI MÁSOK FELÉ (2)

„Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel.” (1Thesszalonika 4:18)

Tony Campolo professzor egy ismerőse temetésére készülve véletlenül másik ravatalozóba ment. A ravatalon egy idős férfi feküdt, és özvegye volt az egyetlen gyászoló. Az asszony annyira magányosnak tűnt, hogy Campolo ott maradt a szertartás végéig, majd kikísérte az asszonyt a sírhoz is. A temetés után, amikor hazaindultak, Campolo beismerte, hogy igazából nem is ismerte a hölgy férjét. „Gondoltam – felelte az özvegy -, mert nem ismeretm önt. De ez nem is számít. Soha, soha nem fogja tudni, mit jeletett ez nekem.” Philip Yancey azt írja: „A legtöbb, amit, adhatunk, hogy egyszerűen elérhetőek vagyunk… Joggal ítéljük el Jób három barátját, mivel érzéketelnek voltak szenvedései láttán. De olvassuk csak el még egyszer a beszámolót: »Amikor eljöttek, mellette ültek a földön hét nap és hét éjjel; de egyik sem szólt hozzá egy szót sem« … ezek voltak a legékesszólóbb percek, amiket vele töltöttek. Én ösztönösen visszahúzódom a szenvedő emberektől. Ki tudja, hogy akarnak-e beszélni nehéz helyzetükről, vagy sem? Azt szeretnék, hogy vigasztaljam őket, vagy azt, hogy felvidítsam? Mire mennek a jelenlétemmel? Össze-vissza futkosnak ezek az észszerűsítő gondolatok a fejemben, és végül a lehető legrosszabb dolgot teszem: távol maradok… Senki sem egy nagy filozófus nevét említi, ha megkérdezik: »Ki segített neked a legtöbbet?« Sokkal gyakrabban írnak le egy csendes, szerény személyt… aki ott volt… aki többet hallgatott, mint amennyit beszélt, aki nem nézte folyton az óráját, aki megérintett és megölelt, és sírt… valakit, aki elérhető volt, és a szenvedő feltételeit követte, nem a saját elgondolásait.” Így lehet szolgálni mások felé.

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]