2019. január 29., kedd

Lechner Ilona Kalendárium

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Adél – német-francia eredetű; jelentése: nemes.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

„Ha oly hosszú lesz életünk,
Mint kortyaink valának,
Megérjük boldogabb korát
A bús magyar hazának.”

Petőfi Sándor

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-9361e2-65bf”][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Fülöp Árpád (Nyárádszentbenedek, 1863. március 9. – Ungvár, 1953. január 29.) Tanár, író, költő, dalszerző, fafaragó. Középiskoláit Kolozsváron és Székelyudvarhelyen végezte. 1884-1888-ban a kolozsvári egyetemen tanult. A csiksomlyói főgimnáziumban, majd Marosvásárhelyen tanított. Egy ideig az Erdélyi Híradó szerkesztője volt. 1885-től publikált irodalmi tárgyú cikkeket és verseket. Első jelentős művét 1882-ben írta. Csíksomylói nagypénteki misztériumok címmel. 1893-ban nevezték ki az ungvári királyi főgimnázium tanárává. Ezután hatvan évig élt Ungváron, meghatározó egyénisége volt a város irodalmi életének. Alapító tagja lett a Gyöngyösi Irodalmi Társaságnak. Rendszeresen jelentek meg versei a Közművelődésben, a Kárpáti lapokban, az Ungban.  Gyakran kérték fel alkalmi versek és szónoklatok megírására. 1909 októberében Dayka Gábor szobrának avatásán elhangzott a költő emlékezetére írt verse. Kitűnően cimbalmozott, dalokat költött, juhar-és szilfából gyönyörű székelymotívumú bútordarabokat faragott, amelyeket Móricz Zsigmond is megcsodált, amikor irodalmi előadókörútja során felkereste Ungváron Fülöp Árpádot. Irodalmi alkotásai közül kevés jelent meg nyomtatásban. Kéziratban maradt két vígjátéka, valamint önéletrajza és több dala. Huszonöt évnyi előtanulmány után látott hozzá 1910-ben nagyeposza, a Hunyadi megírásához. A 41 412 sorból álló művet 1920-ban fejezte be.  Ennek egy 5860 sorból álló része, A magyar 1914 tavaszán Ungváron jelent meg. A teljes eposz 1943-ban Budapesten látott napvilágot a Felvidéki Közművelődési Egyesület kiadásában.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Páger Antal Kossuth-díjas színész (1899) műkedvelő előadásokon tűnt fel, a természetes játéka gyors népszerűséget szerzett számára. Jobboldali nézeteket vallott, 1944 végén elhagyta az országot, 1956végéig Argentínában élt. Hazatérése után a Vígszínházban (Talpalatnyi föld) óriási ünneplésben volt része, parasztábrázolásai mesteri alakítások voltak, számos filmben és színdarabban játszott főszerepet. (Hattyúdal, Édes mostoha, Péntek Rézi, Felmegyek a miniszterhez, Esős vasárnap, Mici néni két élete, Iszony, stb.).

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-761e2-65bf”][vc_column_text]DICSŐÍTSD ISTENT MINDEN NAP!

„Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség.” (Jelenések 4:11)

Egy keresztyén farmer úgy tanította be lovát az indulj és állj parancsokra, hogy azok helyett bibliai kifejezéseket használt. Amikor azt akarta, hogy a lova elinduljon, azt mondta: „Dicsőség az Úrnak!” Amikor azt akarta, hogy megálljon, azt mondta: „Halleluja!” Minden jól ment, ám egyszer a lova a mennydörgéstől megijedve megbokrosodott és vágtázni kezdett. A farmer rádöbbent, hogy nem tudja irányítani a lovát, és ijedtében elfelejtette, milyen vezényszavakat tanított be a lónak. Miközben teljes sebességgel vágtattak egy szakadék felé, kétségbeesetten próbált visszaemlékezni minden kegyes kifejezésre, amit valaha is hallott. „Ámen! Jézus megment! Méltó! Szent!” – kiabálta, de semmi sem használt. A ló már éppen elérte a szakadék szélét, amikor gazdája így kiáltott: „Halleluja!” A ló megállt a peremen. A farmer megkönnyebbülve törölte le homlokáról az izzadtságot, és felsóhajtott: „Hűha, dicsőség az Úrnak!” Komolyra fordítva a szót: a dicsőítés nem csupán a vasárnap délelőtti istentisztelet egy részében történő vallásos tevékenység. „Napkelettől fogva napnyugotig dicsértessék az Úr neve!” (Zsoltárok 113:3 Károli). Ez azt jelenti, hogy reggel az első szavad és este az utolsó szavad Isten dicsőítése legyen. Azt kérded, miért kell minden nap Istent dicsőítenünk? Azért mert ő méltó a dicséretre. „Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom.” Még egy gondolat: ha egy ember felé szavakkal is kifejezzük szeretetünket és nagyrabecsülésünket, azzal közelebb kerülünk egymáshoz, bensőséges kapcsolatot teremtünk. Nem szeretnél közelebb kerülni Istenhez? Akkor dicsőítsd őt többet!

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]