2019. november 1., péntek

Gál Adél Kalendárium

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Marianna – latin eredetű; jelentése: Marius családjához tartozó; Szűz Máriához tartozó.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

A NAP IDÉZETE:

„Sírhatnékom van, ha eszembe jut
A szeles éj, amelyen elaludt
S valahányszor hörögve sír a szél,
Mindig azt gondolom, hogy ő beszél.”

Móra Ferenc

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-938db4-55c8″][vc_column_text]MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Az első hivatalos labdarúgó mérkőzés Magyarországon (1896)

  1. József elrendeli papnevelő intézetek felállítását (1783)

Teleki Sámuel (1845) utazó, nevéhez fűződik az afrikai Rudolf. és Stefánia tó felfedezése

Varga Imre (1923) Kossuth díjas szobrász, az Európai Akadémia tagja. Szobrai számos európai városban megtalálhatók.

Thék Endre asztalos (1842) a magyar bútormanufaktúra megteremtője születése, faipari díszítő-berendezései az Országház, az Operaház és a királyi palota számos termét ékesítik.

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.

[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-78db4-55c8″][vc_column_text]

Hová forduljunk segítségért?

„Hozzád emelem, Uram, lelkemet!”

(Zsoltárok 25:1 Károli)

Ha valamikor segítségre van szükséged, lapozd fel a 25. zsoltárt, és figyeld meg, mit tett Dávid! Í) Tudta, kihez forduljon. „Hozzád emelem, Uram, lelkemet!” (Zsoltárok 25:1 Károli). Nemrég felhívott minket egy olvasónk, hogy imádságot kérjen egy családtagjáért, akinél negyedik stádiumú rákot diagnosztizáltak. Milyen gyorsan megváltozhat az élet! Kihez forduljunk ilyen pillanatokban? Istenhez. Ó a Szentírásban sokféle néven mutatkozik be, ezek közül egyik a Jahve-Rafa: Isten, a te gyógyítód. Milyen csodálatos! Isten Igéje azt mondja, hogy „ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet” (Zsoltárok 103:3). Istennél nincs gyógyíthatatlan betegség, ami azt jelenti, hogy te is bátran fordulhatsz hozzá. 2) Tudta, kiben bízhat. „Benned bízom, Istenem” (Zsoltárok 25:2). Isten nélkül az ember önmaga kénytelen betölteni Isten szerepét a saját életében. Ez talán nem gond a jó időkben, de mi a helyzet a rosszindulatú sejtekkel, a szívritmuszavarral, a munkahelyi létszámleépítésekkel, a kilakoltatással vagy a rossz híreket közlő éjszakai telefonhívásokkal? Kihez fordulhatunk akkor? „Hozzád emelem, Uram, lelkemet!” 3) Tudta, hogyan imádkozzon. „Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! Vezess húségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem.” (Zsoltárok 25:4-5). Richard Foster teológus mondta: „Amikor imádkozunk, megváltozunk. Ez Isten legfontosabb eszköze az átformálásunkra. Ha nem vagyunk hajlandók változni, hamarosan felhagyunk az imádsággal.” Nos, imádkoztál már a helyzetedért? Ha nem, akkor most rögtön menj Isten jelenlétébe! Ott találod meg azt a segítséget, amire szükséged van.

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-28db4-55c8″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Mindenszentek ünnepe

Urunk, Jézus Krisztus megígérte, hogy: „Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt, mennyei Atyám előtt” Az apostolok korától kezdve, oly nagy számban vallották meg vérükkel az Urat, hogy a sok névtelen szenteknek nem tudtak külön-külön napot szentelni. Ezért a IV. századtól kezdve egy napot szentel Egyházunk, amikor minden szentjéről megemlékezik. 609-ben szentelte fel IV. Bonifác pápa keresztény templommá Szűz Mária és az összes vértanú tiszteletére a római Panteont, mely valaha az összes pogány isten tiszteletére épült. A IX. században IX. Gergely pápa november 1-jére tette az ünnepet.
Ma mindenszentek főünnepe van. Az szóban a „fő” előtag utal arra, hogy ez az ünnep a legrangosabb ünnepeink közé tartozik. Ám az igazság az, hogy ennek az ünnepnek a tartalma körül teljes a félreértés az ünnep körül kialakult rossz szokások miatt. Ha ma tíz templomba járó embert megkérdeznének, hogy mi ez az ünnep, akkor ebből kilenc biztosan azt mondaná, hogy ekkor megyünk a temetőbe, a halottakra ekkor emlékezünk. Az igazság azonban az, hogy ennek az ünnepnek semmi köze nincs a temetőhöz és a halottakhoz, még kevésbé a halálhoz. Már csak abból is következik ez, hogy a szentmise fehér miseruhában történik, s a fehér mindig az örvendezés, ünneplés jele. A holtakra, a halálra holnap, november 2-án emlékezünk, halottak napján.
A mindenszentek, tehát egy örömünnep. Azokat a szenteket – minden szentet ünnepeljük, akik eljutattak életük, és minden emberi élet végső céljára, az örök boldogságra Isten örök Országába. Mert ezek a szentek is az Egyház tagjai. Az Egyház ugyanis nemcsak a földön élő valóság, hanem három része van.
Az első része az úgynevezett küzdő Egyház. Ez a tulajdonképpeni földi Egyház. Küzdőnek nevezzük, mert mi itt a földi életben küzdünk az ördög cselvetései, a bűnök és az élet számtalan vihara között az örök életre eljutni. A szentmisében az átváltoztatás után az eucharisztikus imádságban így imádkozunk a küzdő Egyházért, s tulajdonképpen saját magunkért: „… szent és katolikus Egyházadért (…) tartsd meg békében, őrizd meg egységben, szolgáddal János-Pál pápánkkal, István főpásztorunkkal, és mindazokkal, akik az egyetemes és apostoli hitet hűségesen őrzik és vallják.”
Az Egyház másik része a szenvedő Egyház. Ezt az Egyházat a tisztítótűzben szenvedők alkotják. Ők is az örök élet részesei már, hiszen a tisztítótűz után Isten Országába jutnak, csak még vezekelniük kell bűneikért. Érettük az eucharisztikus imádságban így imádkozunk: „Kérünk, Urunk, hogy nekik és minden Krisztusban elhunyt hívőnek add meg a boldogságot, a világosságot és a békét a te országodban.”
Az Egyház harmadik része a megdicsőült Egyház. Ezt a szentek alkotják, akik eljutottak már Isten örök Országába. Az ő közbenjárásukért is imádkozunk az eucharisztikus imádságban: „A szentek közösségében tisztelettel megemlékezünk mindenekelőtt a dicsőséges, mindenkor Szűz Máriáról, istenünk és Urunk, Jézus Krisztus édesanyjáról, apostolaidról, vértanúidról és minden szentedről. Az ő érdemeikért és könyörgésükre add, hogy mindenben érezzük oltalmadat.”
Az Egyháznak ez a három szintje szüntelen élő kapcsolatban van egymással. A küzdő és a megdicsőült Egyház szüntelen könyörög a szenvedő Egyházért, hogy a tisztítótűz ideigtartó büntetésétől mihamarabb megszabaduljanak. A megdicsőült Egyház pedig – a szentek – közbenjárnak értünk.
A mai nap az ünneplés napja. Azokra az emberekre emlékezünk, akik megmutatták az utat, hogy igenis el lehet jutni az örök életre a Krisztus által meghirdetett élettel, s egyáltalán az hirdetik, hogy a halál után van folytatás; sokkal szebb, mint amire legmerészebb álmainkban is gondolni mernénk.
A mai ünnep üzenete pedig az, hogy szenteknek kell lennünk, hogy eljussunk Isten örök Országában.
Meghökkentő ez: pont én legyek szent?
Úgy gondoljuk, hogy az életszentség a papoknak és a szerzeteseknek van fenntartva, akik egész életüket Istenre, Isten látványos szolgálatára szentelték. A megkereszteltek többségének, akik a világ dolgaival vannak elfoglalva, ebben nem lehet részük.
Ez egy óriási tévedés. Ugyanis az életszentségre minden megkeresztelt ember meg van hívva – legyen az pap, vagy egyszerű kétkezi munkás. Nemcsak a papok, szerzetesek lehetnek tehát szentek, hanem számunkra névtelen keresztények milliói, akik azonban nem névtelenek Isten előtt, mert csendesen és hűségesen élték keresztény hitüket. Hiszen hallottuk az olvasmányban: az üdvözültek szeregének száma megszámlálhatatlan.
Mi is lehetünk tehát szentek, sőt szenteknek kell, hogy legyünk, máskülönben nem jutunk el Isten örök országába. Ebben példaképeink és segítőink a szentek. Példaképeink azok, akiknek életét feljegyezték, s az Egyház biztos módon tartja számon őket az üdvözültek között. Segítőink, mert közbenjárásukkal segítenek minket, a küzdő Egyházat az élet rögös útján. Csak egy a fontos, hogy akarjunk szentek lenni és kérjük az ő közbenjárásukat, mert Isten világában szabad akaratunké az első szó.

bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]