2020. április 1., szerda
[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Hugó – germán eredetű; jelentése: értelmes, intelligens.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]
„Néha hajlamosak vagyunk kétségbeesni, mikor a személy, akivel törődünk, elhagy… de az az igazság, hogy ez nem a mi veszteségünk, hanem az övé, mert ő veszti el azt az embert, aki soha nem mondott volna le róla.”
Müller Péter
[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-936461-6e76″][vc_column_text]NÉPI KALENDÁRIUM:
Április 1-jén ugratták egymást a felnőttek, de elsősorban a gyerekeket tréfálták meg.
A nap hagyományai ma is az iskolás gyerekek körében élnek. Fordított napot rendeznek, tréfás ruhákat öltenek. Egymás megtréfálása is igen népszerű. Még ma is ismert mondóka:
Április bolondja,
Felmászott a toronyba,
Megkérdezte, hány óra.
Fél tizenkettő,
Lóg a füled mind a kettő.
A hagyományos népi gazdálkodásban ezt a napot nem tartották alkalmasnak a vetésre, mert nem lenne szerencsés a termés.
A Magyar Néprajz VII. nyomán
EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:
Ijjász Gyula, Jaczik (Ungvár, 1874. április 1. – Ungvár, 1943. február 13.) Festőművész, író. Apja Jaczik András, ungvári mészáros, édesanyja Tapasztó Julianna. 11 éves korában apja kivette az iskolából, hogy hentesinas legyen, bár a fiú inkább rajzolni szeretett volna. Apja halála után fiatalon kiment Amerikába. Cleveland és Pittsburg vasgyáraiban dolgozott. Később beiratkozott egy esti angol tanfolyamra, majd 1893-94-ben a New-York-i Cooper Institute iparművészeti iskola rajztanfolyamára járt. 1900-1902 között Hollósy Simon tanítványa volt Münchenben. 1905-ben a New-York Times rajzillusztrátora lett. 1910-ben ismét visszatért Európába és Párizsban az Académie Colarossiban képezte magát tovább. Ebben az időben Amerikában már befutott festő volt, vásárolták képeit. Amerikában és Európában is sokat utazott. Hollandiában Rembrandt képeit tanulmányozta.
1911-ben változtatta Jaczikról Ijjászra a nevét. 1914-ben a világháború kitörése megakadályozta abban, hogy visszatérhessen Amerikába. Önkéntesnek jelentkezett, s mint haditudósító, a fronton háborús jeleneteket festett. A háború után szülővárosában, Ungváron telepedett le, 1920-ban megnősült. 1927 körül újra kiment Amerikába, de ott már egy egészen más világot talált. Megkezdődött a gazdasági válság, képeit senki sem vásárolta. Betegen tért vissza Ungvárra. Néhány évig még festett. Novellái, kritikái is megjelentek a helyi sajtóban. Képein ruszin parasztokat, favágókat, halászokat, katonákat, táncosnőket, úri dámákat és mosónőket ábrázolt. Háborús témájú képeket, tájképeket és vallásos képeket is festett. Olajjal és akvarellel dolgozott. Grafikai munkássága is jelentős. Stílusa az impresszionistákhoz áll a legközelebb, ő magához a nagybányai festőiskolát érezte közelinek.
Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)
MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:
Zsigmondy Richard Adolf kémikus 1865-ben született. „A kolloid oldatok heterogén természetének magyarázatálrt és az alkalmazott módszerekért” 1925-ben Nobel-díjjal tüntették ki.
Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-76461-6e76″][vc_column_text]
TALÁLÓ ELNEVEZÉS
Az ÚR angyala megjelent neki, és így szólt hozzá: Az ÚR veled van, erős vitéz! (Bír 6,12)
Erős vitéz. Micsoda furcsa megszólítás! Az elnevezés egyáltalán nem illett Gedeonra. Nem tűnt bátor hősnek, sokkal inkább egy ijedt földműves fiúnak, aki éppen búzát csépelt titokban, hogy megmentse Midján elől. Félt és elcsüggedt, mert meg volt róla győződve, hogy az Úr elhagyta az ő népét. Saját magát pedig a legjelentéktelenebb embernek tartotta a családjában. Hogy lehet így őt egyáltalán erős vitéznek nevezni? És hogy bízhatná épp rá az Úr a nép szabadítását?
A történeten gondolkodva megértem, hogy Gedeon vonakodott elfogadni mind a magasztos megszólítást, mind a rá bízott feladatot. Én is hasonlóan méltatlannak érzem magam, hogy Isten Krisztus követének nevezzen, és a békéltetés szolgálatát bízza rám (2Kor 5,19-20). Ki vagyok én, hogy egy ilyen magasztos címet és feladatot hordozzak?
De Isten ígérete, hogy mindig velünk lesz, segít, hogy betöltsük a szerepünket, és a nevünkhöz méltóan éljünk. „Az ÚR veled van” – mondta az angyal Gedeonnak. „Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” – mondja Krisztus az ő követeinek (Mt 28,20). Krisztus felhatalmazó jelenléte alkalmassá tesz, hogy Isten munkáját végezzük a világban.
Imádság: Drága Úr Jézus, a te jelenléted biztos tudatával örömmel szolgálunk a te követedként. Ámen.
Krisztus által tudom végezni Isten munkáját a világban.
Marion Speicher Brown (Florida, USA)
A fenti elmélkedés a csendespercek.hu napi elmélkedése.[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]