2020. április 15., szerda
[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Anasztázia – görög eredetű; jelentése: a feltámadott.
Tas – török-magyar eredetű; jelentése: kő; jóllakott, megtelt.
[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]„Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.”
Albert Einstein
[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-937db4-c02a”][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:
Apafi Mihály (?, 1632. nov. 3. – Fogaras vára, 1690. április 15.). Erdélyi fejedelem. II. Rákóczi György lengyelországi hadjáratában ő is részt vett. Rákóczi viski táborából indult a Beszkideken keresztül Lengyelországba. Tatár fogságba került. 1661-ben Erdély fejedelme lett. Feleségének, Bornemissza Annának Thököly Imre kárára megszerezte Huszt várát és birtokát, Teleki Mihályt pedig 1668-ban kinevezte Máramaros főispánjává.
Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)
MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:
– Bodrogi Gyula (1934) Kossuth-díjas színész, mint táncos komikus és kellemes hangú sanzonénekes is népszerű. Derűs humora, elmélyült jellemábrázoló művészete teszi alakításait emlékezetessé.
Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.
.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-77db4-c02a”][vc_column_text]
ÉLET SEBHELYEKKEL
Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. (2Kor 12,9)
Amikor életem kemény fordulatot vesz, gyakran nemcsak a jelenbeli csalódások okán tűnődök el, hanem azokon a kihívásokon is, amelyekkel a múltban szembenéztem. Egy alkalommal egy éneksor jutott eszembe, amely arról szól, hogyan kell együtt élnünk a sebhelyeinkkel. Magamban azon gondolkodtam, hogy nekem rengeteg ilyen sebem van.
Ebben a pillanatban Isten emlékeztetett valamire, amit az immunológia órán tanultam. Amikor valami elkezd hegesedni, az a gyógyulási folyamat természetes része. Egy sebesülés addig nem válik heggé, amíg teljesen meg nem gyógyul. Ha egy heg keletkezik, a seb gyógyul.
Megértettem, hogy én magam dönthetem el, hogyan tekintek sebeimre. Úgy, mint valamire, ami az átélt bántásra emlékeztet, vagy úgy, hogy Isten az összetört és összezúzott életembe belépett, majd reménységet nyújtva a gyógyulás útján indított el kétségbeesett helyzetemben.
A sebhelyeimre emlékezhetek úgy, mint fájdalomra vagy szomorúságra, de úgy is, mint Isten hűséges és változatlan szeretetének jelére, mert neki megvan a hatalma arra, hogy megváltson és megújítson, átformáljon és helyreállítson.
Imádság: Gyógyító Urunk, emlékeztess arra, hogy te ismered szenvedéseinket, és van hatalmad rá, hogy megújíts! Ámen.
Dicsérem az Urat, aki megváltott és helyreállította életem!
Muriella Alexander (Maharashtra, India)
A fenti elmélkedés a csendespercek.hu napi elmélkedése.[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]