2020. június 12., péntek
[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Villő – újabb keletű magyar névalkotás, Kodály Zoltán 1925-ben szerzett gyermekkórusának címe nyomán. A villő szó egy népi hagyományra, a villőzésre utal.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]„Hadd fejezzem be egy vallomással: hónapok óta van egy egészen rövid, reggeli imádságom: „Add, Uram, hogy jobban szerethessek, mint tegnap!” Ennyi az egész. Szívesen átadom, mert ebben minden benne van.”
Gyökössy Endre
[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93c6da-9d35″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:
Mráz Ferenc (Zsolna, 1835. december 18. – Ungvár, 1884. június 12.). Főgimnáziumi tanár. Zsolnán a Ferenc-rendiek gimnáziumában tanult, ahol a városi orgonamestertől tanult zenélni. Először lelkészi, majd tanári pályára lépett. Tanári oklevelét a prágai egyetemen szerezte. 1854-től a szatmári főgimnáziumban a latin és görög nyelv tanára volt, de tanított Besztercebányán és Pesten is. 1867. július 27-én helyezték Ungvárra. 1880-ban szlovák nyelv és irodalomból is tanári képesítést szerzett. 14 évig volt az ungvári dalárda karnagya.
Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)
MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:
– Kemény Zsigmond báró, író, politikus (1814) barátaival együtt készítette elő a kiegyezést. Kiemelkedő darabjai a bonyolult egyén-közösség konfliktusait dolgozza fel, a lélektani regények felé közelednek.
– Finta József építész (1935) több középület és szálloda tervezője (Duna Intercontinental, Kongresszusi Központ)
Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7c6da-9d35″][vc_column_text]
TÚLLÁTNI AZ AKADÁLYOKON
…mert hitben járunk, nem látásban. (2Kor 5,7)
Egyik kora este barátnőm, Sherry hívott, hogy menjek ki és nézzem meg a naplementét. Leírta, hogy milyen gyönyörűek a színek, és az ég milyen ragyogó rózsaszínű a lenyugvó nap körül. Alig vártam, hogy lássam, de csalódtam, mert a kilátást a fák teljesen eltakarták. Annak ellenére, hogy nem láthattam, a barátnőm élénk leírásából és a gyönyörű naplementék élvezetével kapcsolatos korábbi tapasztalataimból el tudtam képzelni, milyen ragyogóan néz ki az ég.
Gyakran ugyanígy érzek, amikor próbálok nap mint nap hitben élni. Amikor megpróbáltatásokon megyek keresztül, nehéz az adott helyzetben meglátni Isten munkálkodását. Annyira a szükségleteimre koncentrálok, hogy nem látom a választ vagy a kiutat a nehézségekből. De Isten ígéretét olvasva az igében és látva Isten munkáját életem elmúlt időszakában, megnyugtat, hogy ő jelen van akkor is, ha nem látok túl az akadályokon, amelyek gátolják a látásom. Amikor Isten áldásaira és imáinkra adott válaszaira emlékezünk, bízhatunk és megláthatjuk, Isten hogyan munkálkodik az életünkben.
Imádság: Teremtő Istenünk! Segíts emlékezni az imáinkra adott válaszaidra és bízni abban, hogy az életünkben munkálkodsz! Ámen.
Ha nem is érzékelem Isten jelenlétét, ő ott munkálkodik az életemben.
Monabeth Milliron (Louisiana, USA)
A fenti elmélkedés a csendespercek.hu napi elmélkedése.[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]