A húsvéti ember születése

„Ekkor visszaemlékeztek szavaira, és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek.” Lk 24,8-9

2026 húsvétján sokféleképpen ünnepelhetünk: vannak köztünk betegek, akik gyógyulást várnak; aggódó beteggondozók, akik mások gyógyulását remélik; családjukat hiányolók; külföldre szakadtak, akik csak lélekben és gondolatban vannak itt és vágynak vissza. Amilyen sokféleképpen élünk, olyan sokféleképpen tudjuk ünnepelni ugyanazt az örömhírt.

Vannak ma köztünk nagycsütörtöki emberek: ők azok, akik úton vannak Jézushoz, hallgatják az Igét, az néha megérinti a lelküket, Jézus közösségbe hívja őket, de nem érnek célba.

Vannak köztünk nagypénteki emberek is: tele vannak aggodalommal és fájdalommal, szinte minden napban találnak valami gyászosat és hajlamosak az önsajnálatra. Ők leragadnak Jézus szenvedéseinél, mert kínjai között érzik legközelebbinek a maguk megkínzott életéhez a Mestert. Minden tisztelettel, de ők a vészmadaraink.

Ismerős igeszakaszunk nem csupán Jézus feltámadásának örömhírét hirdeti, hanem ennek első földi következményéről beszél. Az elbeszélés középpontjában ugyanis egy asszonycsapat áll, akik a gyász útján indulnak el, ahol találkoznak az örömhírrel, így megszületik szívükben a hit, és megszületik bennük a húsvéti ember.

A húsvéti ember a feltámadott Jézus követője, öröme van minden körülmény között. Tudja, ki várja az élet végén, mert közösségben van vele, ezért céltudatosan él, és minden nap ünnepként éli meg a pillanatot, mikor Urával lehet, hallgathatja és követheti Őt.

Hogyan születhet meg ma bennünk ez a húsvéti ember?

Kísérjük figyelemmel az asszonyok útját húsvét hajnalán, és rájövünk, a hitünk az övékhez hasonlóan születik a Feltámadottal találkozva.

Az asszonyok először is időben felkeltek és elkészültek. Az előző fejezet az ő készülődésükkel ér véget, szeretnék az eltemetett Jézust a kegyes végtisztességben részesíteni. Talán mi is előre elkészített tervekkel indulunk az életbe – időben készülünk hivatásunkra, kitűzzük céljainkat, tanulunk és dolgozunk kitartóan. Azonban ahogy az asszonyok a temetőkertben egy sírhoz készültek, a Feltámadott Jézus nélkül a legszebb terveinkkel is csak a halálra készülünk.

Másodszor azt olvassuk, hogy az asszonyok meglepődtek és tanácstalanul álltak az elgördített kő, az üres sír előtt. Mindkét érzés ismerős lehet még hívőként is. Meglepődünk, amikor valami teljesen váratlan történik velünk, és ez kizökkent a megszokott életből, teljesen átírja terveinket. Jézus sokszor tett meglepő dolgokat szolgálata során: elkezdte szétosztani egy kisgyerek uzsonnáját és ötezer embert lakatott jól vele; járt a vízen; feltámaszotta a halottakat és gyógyította a betegeket. Benne az a mennyei meglepetés jött el, hogy még Neked is van esélyed az Úrnál, kegyelmet kaphatsz.

Igénk itt egy kellemetlen meglepetésről beszél, amilyenben talán többször is volt részünk, mint szerettük volna. Összeomlanak a tervek, áthúzza a valóság a számításokat és az álmokat, nem tudjuk elvégezni, amire annyit készültünk. Tehetetlennek és tanácstalannak érezzük magunkat, megkérdezve: hogyan tovább? A húsvét ennek a továbbnak is az ünnepe. Ahol megáll az emberi tudomány és nem ér el a reménység, ott Isten csodája kaput nyit az emberi lehetetlenség zsákutcáján. Ehhez pedig Isten ma is követeket használ.

Harmadszor azt olvassuk, az asszonyokhoz odalépett két ragyogó öltözetű férfi. Ha azt írtam, hogy ez a történet a húsvéti ember megszületésének története, akkor az eddigiek a szülés előkészítői voltak. Most pedig megtörténik a születés csodája, amit két mennyei küldött vezet le. Ugyanakkor nincs náluk érzéstelenítő, altató, szike, ők egy precízebb és különlegesebb eszközzel végzik el a feladatukat: Igét mondanak, isteni igazságot. Ma is csak az Ige szül újjá minket, a befogadott, beágyazódott és szívben hordott isteni szó.

Az angyalok először kérdeznek: miért keresitek a holtak között az élőt? Ők az első húsvéti bizonyságtévők: Jézus él! Kérdésük ránk is vonatkozik, átfogalmazva: miért úgy keresitek Jézust, mintha nem támadt volna fel? Ha feltámadt és él, akkor van szava, ereje, akarata, akkor tud vezetni, meg akarja áldani azok életét, akik kapcsolatban vannak Vele. Te így tekintesz Jézusra?

Másodszor az angyalok közlik az örömhírt, majd ezt összekapcsolják Jézus ismert szavaival: nincsen itt… emlékezzetek! A feltámadás örömhírének tudatában egészen máshogy emlékeznek az asszonyok, életre kelnek az akkor érthetetlen kijelentések. Megszületik a húsvéti hit, a húsvéti ember, akinek élő Jézusa van és ezt tudatni szeretné a világgal.

Az asszonyokban megszülető húsvéti ember életének negyedik állomása az, hogy tudatja a világgal: megérkezett, élete van! Az asszonyok visszaemlékeztek mindarra, amit Jézus mondott és hírül adták mindezt a tanítványoknak, méghozzá kitartóan, nem törődve a fogadtatással.

A húsvéti embernek kifogyhatatlan a mondanivalója, ugyanazt mondja ezerféleképpen: Jézus él, ezért én is élek, van értelme a küzdelemnek, fájdalomnak, életnek, van reménység és boldog jövő.

2026 húsvétján lehet belefáradtunk az ünnepi készülődésekbe, mert készültünk, mint az asszonyok. Lehet meglepődtünk és szíven ütött egy rossz hír, diagnózis, megrázó fordulat. Lehetünk tanácstalanok a jövővel kapcsolatban vagy rémültek a káoszba rohanó világ miatt. Véssük mélyen szívünkbe az örömüzenetet: Jézus feltámadt, Jézus él! Ennek fényében lássuk mindazt, ami történik velünk, emlékezzünk és tekintsünk előre! Van mire emlékezni, nagy ígéretünk van a jövőben.

Laskoti Zoltán

Forrás: teso.blog
(Nyitókép: illusztráció)