A névben rejlő erő

Mária pedig a sírbolton kívül állt és sírt.

Amint ott sírt, behajolt a sírboltba, és látta, hogy két angyal ül ott fehérben, ahol előbb Jézus teste feküdt; az egyik fejtől, a másik meg lábtól. Azok így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” Ő ezt felelte nekik: „Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették.” Amikor ezt mondta, hátrafordult, és látta, hogy Jézus ott áll, de nem ismerte fel, hogy Jézus az. Jézus így szólt hozzá: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá: „Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én elhozom.” Jézus nevén szólította: „Mária!” Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: „Rabbuni!” – ami azt jelenti: Mester. Jézus ezt mondta neki: „Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.” Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat!”, és hogy ezeket mondta neki.

 

De most így szól az Úr: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! (Ézs 43,1)

„A nevem John Wesley Starnes, és metodista vagyok”. Mindig emlékezni fogok arra a napra, amikor összetalálkoztam Starnes úrral, ahogy belépett az öregotthon kápolnájába. Alzheimer-kórban szenvedett, de jó néhány évig hűségesen járt az istentiszteletekre, mígnem az értelme már túl zavart lett. Kíváncsi voltam, vajon tudja-e, hogy ki is ő? Az egyik nap megláttam az előtérben, és így köszöntöttem: „Ejha! A te neved John Wesley Starnes!” Odagördült hozzám a kerekesszékével, és élénk tekintettel és széles mosollyal válaszolta: „Köszönöm, hogy emlékszel a nevemre, és hogy ki vagyok.”

Jézus ismeri a névben rejlő hatalmat. Mária Magdolna, amikor meghallotta, hogy Jézus nevén szólítja, azonnal felismerte őt, és már ment is, hogy elhíresztelje a tanítványoknak a feltámadását. Simon Péter, miután a Megváltó háromszor megkérdezte tőle, szereti-e, elindult az egyház építésének útján (Jn 21,15-19). Lázár nővére megszabadult a belső feszültségtől és az aggódástól egy egyszerű „Márta, Márta” szó nyomán.

Mindig hálás leszek Starnes úrnak, aki emlékeztetett rá, hogy Jézus ismeri nevünket, tudja, kik vagyunk, milyen gondjaink vannak, és minden utunkon velünk van. Szeretném hallani Jézus hívását, amint nevemen szólít, hogy követhessem akaratát.

Imádság: Urunk, adj fület a hallásra, szívet a megértésre, és akaratot a szavadnak való engedelmességre! Ámen.

Jézus nevemen szólít.

IMÁDKOZZUNK A DEMENCIÁBAN SZENVEDŐKET ÁPOLÓKÉRT!