A passió nyomai
Van egy hely Földünkön, nem több fél kilométernél, ahol az összes eddig élt és ezután születő ember életéért az emberré lett Isten a vérével fizetett.
Bibliai helyszínekről szóló sorozatunk befejező részében Jézus szenvedésének és halálának ma is látható helyszíneit vesszük szemügyre.
Az Úr sírt
A mediterrán éghajlaton sarjadó növények között uralkodnak az elhalt maradványaikat magukba záró, göcsörtös fák, fény felé törekvő ágaikkal. Több száz évesek is lehetnek köztük, sokan úgy képzelik, Jézus korabeliek is. Az Olajfák hegyén járunk.
A nem túl nagy, szabad szemmel is belátható hegyoldal nyugati lejtője üde, zöld; az utakat fasorok szegélyezik, mindenfelé virágzó bokrok tarkállanak.
A hegy északnyugati nyúlványának neve Scopus, vagyis Látó-hegy. Gyönyörű kilátás tárul innen a városra: a Templom-hegyre és a Sion-hegyre.
Arra emlékezve, hogy Jézus útban a korabeli Jeruzsálem felé, a várost megpillantva könnyekre fakadt, a Szentföld kegyhelyeire számos épületet megálmodó Antonio Barluzzi tervei alapján templomot emeltek a hegyen.
A Dominus Flevit-kápolna neve annyit tesz: ‘Az Úr sírt’.
A két Mária
Az Olajfák hegyének lombsátra csillogó épületet rejt: a Mária Magdaléna-templom hét aranyszínű hagymakupolája bukkan elő. A görögkeleti templomot és kolostort III. Sándor cár építtette 1886-ban, édesanyja emlékére.
Az óvároshoz közelebb hosszú lépcső vezet Mária elszenderülésének tömjéntől áthatott templomába. A néphit szerint itt lehetett Mária sírja, ez azonban kizárt, hiszen a zsidók sosem temetkeztek patakvölgybe. Az áradások miatt ugyanis mindig fennáll annak a veszélye, hogy emberi csontok kerülnek a felszínre, ami szabályaik szerint a tisztátalanság netovábbja. Mivel a sírokat biztonságos helyen alakítják ki, a völgy nem lehet Mária sírja, a keresztyén zarándokok ezért Máriának, Jézus anyjának haláláról emlékeznek meg itt.
Présház a kertben
Az Olajfák hegyének nyugati lábánál található az egykori olajprésház emlékét nevében is őrző kert, a Gecsemáné kertje. A ferences szerzetesek által szépen gondozott kertben néhány ősi olajfa és virágágyások között ösvények kanyarognak.
Őriznek itt egy lapos sziklatömböt is, ami a zarándokokat arra emlékezteti, hogy Jézus halála előtti éjszakáján a kert egyik szegletében leborulva gyötrődött és imádkozott.
A szenvedés útja
Színes, piaci forgatag, alkudozó kofák, tülekedő turisták a mai Jeruzsálem belvárosában – a bazárok között vezető macskaköves sikátorok alatt néhány méterrel vezetett Jézus útja a Golgotára.
A szenvedés vagy a fájdalmak útjának nevezett Via Dolorosa leghosszabb szakasza ma Jeruzsálem arab negyedében található.
Jézus a korabeli városfalon kívül vezető úton vitte keresztje felső fáját. A két lator és a Názáreti Jézus feszületét a koponya formájú Golgota sziklájának feltehetően nem a tetején, hanem a lábánál állították fel, hogy az arra járók jól láthassák a példát statuáló ítéletet az út mentén.
A Golgotára vezető fél kilométeres út stációit mindenütt feltüntették az Antonia-erődtől a Szent Sír-bazilikáig.
A kvázi-Golgota
Annak rekonstruálásában, hogy milyen lehetett a korabeli Jeruzsálem falain kívüli szikla, amelynek lábánál Jézust keresztre feszítették, az anglikánok gondozásában lévő Gordon-kert segít. Itt ugyanis található egy koponya alakú szikla, a közelben pedig egy víztározó, amiből arra lehet következtetni, hogy a terület vagyonos ember birtoka lehetett. A víztározó melletti sziklában feltártak egy sírhelyet is.
Az udvar elrendezése, a szikla és a sír közelsége jól mintázza, hogy milyen lehetett a Koponya-hegy, és hogy milyen közel lehetett hozzá Arimátiai József sírhelye, ahová Jézus testét helyezték. Mivel közeledett a szombat, Jézus testét napnyugtáig le kellett venni a keresztről, és el kellett temetni. Mindezt rövid idő alatt elvégezték, ebből arra lehet következtetni, hogy nem lehetett messze a sír a Golgotától.
Üvegkoporsóban
Valóban csak néhány méterre volt Jézus sírja keresztre feszítésének helyszínétől, ám a sziklabarlang és a valódi Golgota ma nem a Gordon-kertben, hanem a Szent Sír-bazilikában található.
Jézus sírja, melyet Arimátiai József vágatott magának a domb keleti lejtőjén, két fülkéből álló sziklabarlang.
A sír fölé már Konstantin császár parancsára templomot építettek, amelyet Kr. u. 335-ben szenteltek fel. Századokon át itt volt a palesztinai keresztyének kultuszának a központja, és már akkor is a világ minden tájáról érkeztek ide zarándokok. 614-ben a perzsák felégették a templomot, majd később többször újjáépítették azt. A Szent Sír-bazilikán ma hat vallási közösség osztozik: a római katolikus, a görögkeleti, az örmény, a kopt, a szír és az etióp.
Jézus korában kopár sziklák álltak a ma is zarándokoktól hemzsegő templomkomplexum helyén. A bazilika udvarából lépcső vezet a Golgota hegy tetejéhez, melyet üvegfalon keresztül lehet látni. A sziklát azért nevezték el Koponyák hegyének, mert a zsidó hagyomány szerint itt temették el az emberiség ősatyjának, Ádámnak a koponyáját.
A Szent Sír-bazilikába napjainkban is özönlenek a zarándokok. Különböző felekezetekhez tartozó keresztyének a világ minden tájáról akár órákat is várnak, hogy láthassák a fehér márványlap fedte sírhelyet, ahol emberré lett Megváltójuk nyugodott rövid ideig – feltámadásáig.
Jakus Ágnes
Forrás: parokia.hu