A te triggered – a te ügyed!

Mindannyiunk életében vannak érzékenyebb, nehezebb időszakok, amiket úgy lehet átvészelni, hogy az ember egy kicsit újra gyerekké válik. Amikor egyik percről a másikra kicsúszik a talaj a lába alól, gondozásra szorul, elveszíti a párját, munkáját, otthonát, olyankor nagyon sokat jelent a törődés, a pátyolgatás. Egy kicsit megszeretgetik, felerősítik, aztán valahogy túljut a holtponton.

Mindannyiunknál vannak érzékeny pontok. Ezek egy része nyilvánvaló, érthető, és a jóindulatú emberek tiszteletben is tartják őket. A fősulin anno belecsöppentem egy beszélgetésbe, egyik poén jött a másik után, aztán az egyik fiú olyan viccet mondott, amiben Krisztus is szerepelt. Emlékszem az arcára, amikor tudatosult benne, hogy én is ott vagyok: lefagyott, lefehéredett, majd sűrű elnézések közepette próbálta oldani a helyzetet. Meg sem kellett szólalnom, magától is érezte, hogy ez a poén számomra elég erős volt.

Ami viszont nem ennyire egyértelmű, hogy a legtöbbünk életében vannak bizonyos témák, szófordulatok, gesztusok, történések, amik azonnal kiverik a biztosítékot, ráadásul elég szélsőségesen. Ez nem az a szint, amikor kellemetlenül érzed magadat valami miatt, hanem amikor totál elpukkan az agyad – minden érthető ok nélkül.

Vagy hát dehogyis ok nélkül: bunkó volt a másik és felidegesített, ennyi.

Nemrég elém ugrott egy napi bölcsesség:

A te triggereid a te felelősséged. Nem a világ kötelessége, hogy lábujjhegyen járjon körülötted.

James Hilton

Magyarán: a kiakadásaiddal neked van feladatod, ne lőcsöld mások nyakába!

A szó szoros értelmében vett triggerekről két dolgot érdemes tudni:

Az egyik, hogy az izmokban jelentkező megkeményedett, rossz vérellátottságú pontok, kis csomók, letapadások vagy izomfeszülések a szervezet védekező mechanizmusának termékei. Azt jelzik, hogy az adott mozgásszerv működésében probléma lépett fel. Ezt okozhatja stressz, rossz testtartás, mozgáshiány, túlterhelés, helytelen étrend, sérülés, betegség és még számos dolog.

A másik: a triggerek saját maguktól ritkán szűnnek meg, viszont nagy valószínűséggel átalakulnak – jóval intenzívebb, kisugárzó fájdalommá és/vagy mozgáskorlátozottsággá. Van, hogy olyan messzire sugárzik ki a fájdalom, hogy csak egy szakember tudja, honnan ered igazából, hol érdemes kezelni.

A triggerektől megszabadulni nem kellemes. Már tapintásra is fájnak, az ember azt szeretné, hogy inkább hagyják békén. De ezeket szét kell masszírozni, mese nincs!

A lélek becsípődései nagyon hasonló módon működnek. Azt jelzik, hogy valahol valami félresiklott. Maguktól nem nagyon múlnak el, viszont egy rakás galibát okozhatnak az élet különböző területein.

Azon túl, hogy nyilvánvalóan vannak jogos kiakadások (még keresztyénként is), megéri időt és energiát fordítani arra, hogy megtanuljuk kezelni az érzékeny pontjainkat. Különösen azok a kirobbanások érdekesek, amelyeket mi magunk sem értünk, mert ezek olyan sebekből fakadnak, amiknek a létezéséről sincs tudomásunk.

Ha tehát vannak dolgok, amik a végletekig ki tudnak hozni a sodrodból, akkor az első és legnehezebb feladatod elfogadni, hogy a kiborulásod nem a másikról szól, hanem rólad. Nem őt kell utálni amiatt, amit tesz vagy mond, hanem kinyomozni, hogy amikor ő megnyomja azt a bizonyos gombot nálad, az mit okoz benned. Milyen háttérben futó programok ugranak elő, milyen érzéseket, gondolatokat hangosít fel? Talán, hogy nem vagy elég jó? Hogy nem bíznak benned, a szakértelmedben, a képességeidben? Hibáztatnak, elítélnek, lekezelnek? Elutasítanak, semmibe vesznek, nem figyelnek rád – már megint?

És aztán?

Örökérvényű igazság: ha nem változtatsz semmin, semmi nem fog változni.

Van, hogy egy nagyon pici és lassú lépés is lényeges javuláshoz vezet. Például, hogy őszintén szembenézel a triggereiddel és nevükön nevezed őket. Hogy beszélsz róluk azokkal, akik szeretnek és törődnek veled. Vagy hogy nem ülsz fel félinformációknak, látszatigazságoknak, például nem gondolod azt, hogy a másik biztosan azt gondolja rólad, hogy te azt gondolod…, hanem visszajelzel neki, hogy te mit értettél meg, és megkérdezed, hogy ő valóban ezt akarta-e közölni.

Ugyanakkor érdemes szakemberhez is fordulni, aki segíthet megtalálni a probléma forrását és megoldását. Lehet ez lelkigondozó, pszichológus, vagy egy tapasztaltabb imaharcos. Nem gyengeség, nem szégyen segítséget kérni, hanem pont, hogy felelősségteljes hozzáállás a saját életedhez. Tükörbe is gyakran néz az ember, pedig megvan a magához való esze.

Sokszor eszembe jut Pál egy gondolata:

Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk; hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre.

2Kor 10,3–5

Máshol így ír:

„Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.” (Ef 6,12–13)

Tudod, a sötétség világának urai betéve ismerik a triggereidet, és biztos lehetsz benne, hogy minden adandó lehetőséget kihasználnak. A bűn most is az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik – tanulj meg győztesen uralkodni rajta!

Olasz Tímea