Álmok álmodója

Az elkényeztetés kabátjából a börtönbe…

Már gyerekként is sokszor előkerül életünkben József története, akár a gyermek-istentiszteletek témájaként, akár meseként a televízióból. Korán találkozhatunk a fiúval, akit zsarnoki bátyjai eladtak, aki rabszolga volt, majd felfelé ívelő pályáját hirtelen az igazságtalan börtönbüntetés törte derékba. Nekem pont olyan történet volt a kis Józsefé is, mint bármely más mese a legkisebb fiúról: bántották, szenvedett, felemelkedett a mélységből és erkölcsi győzelmet aratott. Megnyugvással töltött el a tudat, hogy a borúsan induló történetek vége a Bibliában is happy end. Azonban most belegondolva József történetébe más irányt vesznek gondolataim. Mi voltaképpen az az üzenet, amit a felnőttek magukkal vihetnek ebből a régi írásból?

Azt be kell látni, hogy József elkényeztetett, kiállhatatlan és hisztis kisfiú volt, akinek két szalmaszálat nem kellett soha keresztbe tennie ahhoz, hogy szebb legyen az élete. Mindent megkapott apjától, ami jogos irigységet váltott ki idősebb, becsülettel dolgozó testvéreiből. Ez a nehézkes kiinduló helyzet, amin főszereplőnknek sikerül még rontania. Nem elég, hogy fennhéjázva élvezi apja kivételező szeretetét, egyik alkalommal álmaival kérkedik, máskor pedig új köpenyével. Természetesen bátyjait sem kell félteni, mert mikor az irigység elvakítja őket, úgy döntenek, megölik, majd kicsit tompítva ezen az elborult ötleten inkább eladják rabszolgának. Innen is ismerjük a következményeket, a kezdeti nehézségek után kezd jóra fordulni Józsefünk élete, majd Potifár rosszindulatú nejének köszönhetően sorsának kifürkészhetetlen útjai a fáraó börtönébe viszik.

Azért a sok nehézség ellenére is belátható, hogy József kellően intelligens és talpraesett, hiszen minden nehéz helyzetből kihozza a maximumot. A börtönben is vezető pozícióra tesz szert, de ez nem változtat a tényeken: rab egy idegen országban, egyedül, magányosan. Ezen a ponton kezd elgondolkodni, hogy mi az, amit elrontott és mivel érdemelte ki sanyarú sorsát. Megbánja önzőségét, kérkedését és elfogadja végzetét. Mondhatnánk, hogy újra Isten felé fordul, de nem vagyok benne biztos, hogy ápolt-e élő kapcsolatot az Úrral a kötelező családi tradíción kívül. Mindig tudta, hogy álomfejtő képessége Isten ajándéka, de erre is úgy tekintett, mint olyan valamire, ami jár neki, amitől még különlegesebbé válik bátyjaival szemben. A sötét börtönben azonban lehetősége nyílik átgondolni tetteit, és megszülethet az a József, akinek már csak fakuló árnyéka a hajdani, elkényeztetett kisfiú. Amikor helyzete a legkilátástalanabbá válik, az Úr új utakat nyit előtte, és először a pohárnok és a sütőmester álmait fejti meg, majd a fáraóét. Innen egyenes az út a sikerig, majd bő 10 évvel később a testvéreivel való találkozásig, a kibékülésig és addig, hogy segíthessen családján az éhínség idején.

József nagy tettekre született fiú volt, aki fiatalon nem tudta sem felismerni, sem hálával fogadni képességeit és sorsát. Hosszú volt az út, ami a színes köpenytől elvezette az álmok beteljesüléséig. Az a gyermek, aki volt, nem érdemelte volna meg, hogy családja ténylegesen leboruljon előtte, de az a férfi, akivé vált a hosszú évtizedek alatt, már igen. Szüksége volt néhány igen nagy pofonra Istentől, hogy bejárhassa azt az utat, amire maga Isten szánta. Ha mindig jól alakult volna az élete, sosem szolgálhatott volna példaként számunkra.

Ez a történet nem csak Józsefről szól, hiszen Jákób nevelési módszerei is hagynak kívánni valót maguk után, a testvérek döntései is megkérdőjelezhetőek, ugyanakkor mindenki kis fogaskerék volt ebben a láncolatban. Aki kapcsolatba került Józseffel, mind Isten nagy tervének a részese lehetett. Az évek alatt mindenki komoly mélységeket élt át, Jákób a fia elvesztése miatt, a testvérek pedig nem múló bűntudatuk miatt. Azonban az apró részletek végül a helyükre kerülnek, a testvérek kibékülnek, az idős apa pedig visszakapja halottnak hitt gyermekét.

Vannak olyan mélypontok, kemény helyzetek vagy életszakaszok, amelyek csak később nyernek értelmet. Évekkel később érthetjük meg, hogy miért kellett mélységeket bejárnunk, egyúttal azt is, hogy mit tanultunk az esetből. Istennek mindenkivel terve van és mi mindnyájan önző, makacs és elkényeztetett gyerekek vagyunk, akik nehezen értünk a szóból. Ez a történet üzenet arról, hogy Isten még a legalkalmatlanabbnak tűnő személyeket is képes is megváltoztatni, és arról, hogy a nehéz időszakok a javunkra válhatnak. Szükség van a mélységekre az elmerengéshez, a gondolkodáshoz és a változáshoz, Isten formálni akar és terelgetni, hogy beteljesíthessük sorsunkat és embertársaink javára élhessünk.