Az idő foglyai

A pénz volt a mindene, sokat tett érte, hogy legyen belőle bőven. Seftelt, adót csalt, olajat szőkített, cigarettát vett és adott. A negyvenes évei végén járó férfi jövedéki orgazdaságért, adócsalásért négy év, négy hónap szabadságvesztést kapott. Azt mondja, ünnepekkor megszállja a börtönt a honvágy, befordulnak az emberek.

– A fogság sok mindenre megtanított, többek között arra is, hogy nem minden a pénz. Eddig csak ez lebegett előttem. Jól ment a szekér a vállalkozásból – mondja István, aki nagyjából a büntetése felénél tart, amikor beszélgetünk.

A férfi a börtönben kezdett bibliaórákra járni. Sokat olvas, a büntetés-végrehajtási intézet oktatási központjában dolgozik, ahol minden adott a tanuláshoz. Büszkén meséli, hogy vetélkedőkre jár, nemrég második helyezést ért el. Azt mondja, mióta megérintette Isten szava, másként látja korábbi énjét.

– Arra kérem az Istent, hogy minél előbb szabadítson meg a gonosztól és segítsen más embernek lenni; szerénynek, őszintének, akinek nem mindene a pénz. Korábban soha nem voltam bezárva, nehezen viselem ezt a helyzetet, de a fiatalok még jobban összezuhannak idebent, mint az idősebbek. Nem bírják a börtönt. Semmi más nem segít, csak a hit. A börtönben az istentiszteleteken imádkozunk, énekelünk, hallgatjuk a lelkész szavait. Ott szabadnak érezhetjük magunkat.

A legnagyobb gazdagság

A rácson belül egy nap is nehéz, hát még éveket tölteni a fogságban.

– Az első év iszonyatos volt, megszokni a szabályokat, azt, hogy mindent időre, parancsra kell csinálni, de a legnehezebb, hogy elszakítva élünk a családunktól. Amikor körbenézek, rács vesz körül mindenütt, olyan, mintha egy madár lenne a kalitkába bezárva. Megtanultam, hogy a világon a legnagyobb gazdagság a szabadság. Fontos tanulság ez, hogy soha többé ne térjek ide vissza. A börtönben olyan szabályok vannak, hogy szinte meg sem lehet fogalmazni, miért nehéz. Nem ütik-verik az embert, de naponta ötször létszámellenőrzést tartanak, éjszakánként kapcsolgatják a lámpákat, ellenőriznek. Hozzászoktam két év alatt, de vannak befordult emberek, akiknek odavész a lelkiviláguk.

Tizenketten

A fogvatartottak tizenketten osztoznak egy valamivel több mint harminc négyzetméteres helyiségen. István azt mondja, nehéz elviselni a különböző kultúrájú embereket.

– Még otthon sem könnyű az asszonnyal, akit szeretek, itt pedig tizenkét elítélttel vagyok összezárva, és mindegyikünknek mások a szokásai, a gondolkodása.

Istvánt jó magaviselete miatt megtették zárkavezetőnek és új rendet vezetett be cellájukban.

– Minden reggel felolvasom a biblaolvasó kalauzból a napi igét. Ha kések néhány percet, már szólnak a többiek, hogy olvassak, mert várják. Ez jó, mert úgy érzem, hogy szolgálok.

Az egész börtönt megszállja a honvágy

A falak mögött az ünnepek, főleg a karácsony a legnehezebb, meséli István.

– Karácsonykor például mindenki be van reccsenve. Van, aki teljesen befordul, vagy begyógyszerezik. Ilyenkor megpróbálom feldobni őket valamivel, beszéddel vagy zenéléssel. Biztatom a többieket, hogy majd eltelik ez az év is. De az ünnepeken az egész börtönt megszállja a honvágy, és amikor látjuk a tévében, hogy mi van kint, sírnak az emberek. A zárkafelelőst is csak a Jóisten vigasztalja meg – mondja könnyes szemmel.

Az idő foglyai

Az idő foglyai vagyunk, ez adja meg határainkat – mondja L. Molnár István, a Református Börtönmisszió vezetője.

– A börtönfalakon belül és kívül is ugyanaz az idő van. Lehet valaki szabad bent és fogoly kint is. Az ember szabad akar lenni, de önmagában nem képes rá, ehhez Isten szükséges. Valakit mindig szolgálunk, császárt, királyt, főnököt. Ebben a szolgalelkűségben rendszerfüggővé válunk. Van, akit a saját rendszere tart fogva, például a munkája.

Tuti tippek

Mindig szeretnénk megúszni a szenvedést, és arra koncentrálunk, hogy mi ne történjen meg velünk. Sokszor magunkra húzzuk, ami elől menekülni szeretnénk. Az ördög pedig tuti tippeket ad az embernek, és akkor nem tud szabad lenni, csak ha Jézus érte megy.

– Van olyan fogvatartott, aki ilyen belső sugallatra rabolt háromszor bankot. Végül lebukott. Csak amikor megtért a börtönben, akkor látta meg azt a mélységet, ahonnan jött. Félt mindentől, de elsősorban attól a „hangtól”, ami a rossz tippet adta. Amikor megszabadult, megszűnt a félelme. Sokszor a szabadság hiányából fakad a félelmünk. Istenre kell hogy szabadok legyünk, a valódi szabadságot Jézus mutatta meg nekünk.

Nem kell elszámolni otthon

Hogyan lehet szabad a keresztyén ember a Biblia és a tízparancsolat számos tiltásában?

– Úgy, hogy az ember akkor szabad, ha Isten kérését, akaratát figyelembe veszi. A tízparancsolatban is arról van szó, hogy aki megismeri Istent, az nem fog lopni, ölni – mert minek? A tiltás tehát nem negatív, hanem pozitív irányba viszi előre az életet. A mai társadalomban számos dolog fölött szemet húny, ilyen például a hűtlenkedés, pedig a parancs úgy szól: ne paráználkodj! Az Amerikai Egyesült Államokban húsz éve divat volt az úgynevezett pénteki kimaradás, amikor a férjnek nem kellett elszámolnia otthon a hitvesének, hogy merre járt, vagy van olyan hely, ahol divat feleséget cserélni egy hétre. Viszont ha Istent megismeri valaki, akkor többé nem válik méltatlanná, mert ez a magatartás méltatlan.

Már senki nem gondol rá

Úgy tartják, hogy a keresztyén élet szenvedéssel és lemondással jár.

– A szenvedés az ember engedetlenségéből következik. Nem azért szenved, mert fáj neki valami, hanem azért, mert hiányzik valami. Nem a meglévő miatt szenved, hanem ami nincs neki. Talán keresi, szeretné megtalálni. Ez hosszú út, ahol mindenki nulláról indul. A börtönben teljesen nyilvánvaló, hogy mindenki megáll, szenved. Ez nem azt jelenti, hogy nem kap ebédet és vacsorát, mert rosszfiú volt, hanem például csak havonta egyszer beszélhet a családjával. Akkor szenved igazán a fogvatartott, amikor elfordulnak tőle a családtagok és a barátok. Aki 10-15 évig ül, annak az első néhány évben még vannak kapcsolatai, látogatják, de egy évtized elteltével már szinte senki nem gondol rá. Ilyenkor előre félni kezd, mi lesz, ha kimegy. Ezért kell segíteni a fogvatartottat, hogy hamarabb legyen a szabadítás, mint a szabadulás. A nagypénteki történet azért is aktuális a börtönben, mert Jézust két lator, két valódi bűnöző között feszítették meg. Az egyik elfogadja Jézus keresztjét is, erre azt mondja neki Jézus: még ma velem leszel a paradicsomban. Tehát ha a börtönből szabadulás idejére nem jön meg a szabadító, akkor a szabadon lét, lehet, mit sem ér. A keresztnek két oldala van. Az árnyékos oldal a szenvedés, a vér és a fájdalom, a másik oldala pedig sugárzik, ez a szeretet oldala. Az a kérdés, hogy melyiket választjuk – magyarázza a lelkipásztor.

A belső rács

L. Molnár István szerint van, aki megváltozik a börtönben és felismeri a szabadságot, de a szabadulás Izrael népének is a sivatag felé kezdődött és csak a végén jött a Kánaán.

– Vannak közben oázisok, de tovább kell menni, nem maradhatnak ott. Nem azért szabadította ki őket Isten, hogy ott maradjanak, hanem azért, hogy célba érjenek. A célba ért élet a lényeg. A fogvatartottnak nem az a legnagyobb baja, hogy négy fal közé van zárva a teste, hanem a lelke van fogságban. Ez a megtéréssel megváltozik. Ha a belső rács megszűnik, a külső már nem zavar.

Fekete Zsuzsa

Forrás: parokia.hu