Családi Csendesnap Mezőváriban

A Kárpátaljai Református Egyház és a Csongori Bethesda Szenvedélybetegeket Mentő Missziója, a Magyar Kormány, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága és a Bethlen Gábor Alap támogatásával idén Mezőváriban szervezett családi csendesnapot Hajótöröttek, akiket Jézus partra segített címmel.

Valószínűleg sokan úgy vélték, hogy ez elsősorban a misszióban szabadultakat szólítja meg, vagy azokat, akik szabadulni szeretnének valamiféle megkötözöttségükből, szenvedélyüktől, ezért maradt sok hely üresen. Pedig – ahogy Zán Fábián Sándor püspök is fogalmazott – a világ tele van olyan emberekkel, akik saját erejükben bízva hányódnak az élet tengerén, jól érzik magukat a bűnben, a majd lesz valahogy elv szerint tengetik napjaikat, viszont vannak, akik Jézussal partra érnek, célba jutnak, akik Józsuéval vallják: „Én és az én házam népe az Urat szolgáljuk”. Az ő példájuk vezethet másokat is…

Az alkalomnak helyt adó, a templom szomszédságában lévő Tündérkert óvoda környezete nevéhez méltó helyszínt biztosított az alkalomnak. Az előadások alatt a kisgyermekes anyukák úgy figyelhettek az előadásra is, hogy közben a hintákon, homokozóban játszó gyermekükön is rajta tarthatták szemüket. Az érkezőket a református intézményeket bemutató sátrak, illetve a helyi vállalkozók kedvezményes áron kínált finomságai mellett a helyi kántorok – Kovács Sándor és felesége, Erika – énektanítása fogadta.

Zán Fábián Sándor nyitó áhítatában az Ézsaiás 6, 1–10 versek alapján arra hívta fel a figyelmet, hogy van kegyelem, másként is lehet élni. Mint az a ’90-es években, a nagy ébredés idején Kárpátalján is megtapasztalható volt, s amit azok is átéltek, akiket a csongori misszióban szólított meg az Úr: van bűnbocsánat! Ehhez ki kell mondani: itt vagyok, a Tiéd vagyok. Megváltottál, Neked kívánok szolgálni.

Erről tett bizonyságot a Nagypaládról érkezett Bornemissza és a beregújfalui Molnár házaspár. Akik őszintén vallottak korábbi életükről, bűneikről, arról, miként változott meg minden, miután Jézust elfogadták megváltóként, s mióta a Szentlélek Isten munkálkodik szívükben.

Id. Pocsai Sándor lelkész, a Csongori Bethesda Szenvedélybetegeket Mentő Misszió vezetője nagyelőadásában az igazi szabadságról szólt. A János 8 alapján arra hívta fel a jelenlévők figyelmét: „Ha a Fiú megszabadít titeket, akkor valóban szabadok lesztek” (36. vers). Rámutatott arra, milyen volt az ember a bűneset előtt – tökéletes alkotásként szövetségben élt Istennel –, s milyenné lett azt követően, illetve milyenné válhat a szabadítás után. Nem vagyunk felelősek Ádám és Éva bűneiért, de azért igen, hogy benne maradunk-e a bűnben, mondta. Vétkeinket az Isten nélküli állapot idézi elő, amitől csak úgy szabadulhatunk meg, ha azt őszintén megvalljuk, ha letesszük Jézus elé, aki éppen a bűneink eltörléséért szenvedett kereszthalált. Ez az Isten váltságműve! Tőled függ, hogy elfogadod-e! Isten tud újat kezdeni a megtört életekkel is! Engedd, hogy a Szentlélek munkálkodjék szívedben, hogy újjá születhess, mert csak a megtért ember életét tudja irányítani Szentlelke által!

Az előadást követően a Kovács család dicsőítését hallgathattuk, majd ebéd után Pocsainé Tövissi Tímea tartott előadást az okkultizmuról, a jövőkutatás, a banonaság, a spiritizmus, a mágia veszélyeiről. Felhívta a figyelmet, hogy nehéz helyzetekben nem ezekhez a Szentírás szerint is tiltott dolgokhoz kell folyamodnunk, hanem Istentől kell kérni a segítséget, aki bármilyen sötét helyzetből, bármilyen mélységből ki tud emelni.

Egy másik csoportban ifj. Pocsai Sándor a média, az internet kínálta időtöltés káros hatásairól beszélt, aminek következtében a személyes kapcsolatok leépülnek, személytelenné válnak, az ember magányossá, elszigeteltté válik. Az előadó hangsúlyozta: Isten akarata, hogy az ember közösségben éljen Ővele és egymással is, s ezért mindannyiunknak tenni is kell.

Bár a gyorsan jött vihar megzavarta az alkalmat – a templomba (ahol Zán Fábián Sándor evangelizált és tartott zárszót) nem is sikerült mindenkinek eljutnia –, a résztvevők lelkileg feltöltődve, megerősödve tértek haza. Sokan azzal az elszántsággal, hogy ezután nem önmagukban bízva, hanem Isten Szentlelkét kérve segítségül próbálnak változtatni életükön. Hogy szabadok, boldogok lehessenek már e földi létben, tudva, hogy elkészíttetett számukra az örök élet. Az alkalom lehetőséget kínált arra, hogy akik eddig csak gondolkodtak rajta, ezután tegyenek is azért, hogy mások is találkozzanak a szabadító Istennel. Püspök úr kezdeményezte a munkatársi közösségek kialakításást. Isten áldása legyen az elindult munkatársakon is.

Kovács Erzsébet