Egy sört csak megérdemel

Amikor az ember keze remeg és izzad ébredés után, és nem tud elindulni munkába, csak ha gyorsan megiszik valamit, akkor sejti már, hogy baj van.

Reménytelen helyzet azonban nincs, több évtizedes alkoholizmussal és dohányos múlttal is szabadultak függőségüktől szenvedélybetegek Dömösön.

Egy vállrándítással intézte el, ha figyelmeztették, hogy sokat iszik, hiszen mint hangoztatta: munka után egy sört csak megérdemel az ember! Hornyák Tibor hosszú évekig nem tudott ellenállni az italnak, persze nem a sörrel, hanem a vodkával volt a nagyobb probléma, amiből naponta akár fél litert is megivott. Az ötvenhét éves mérnök csaknem két évtizede tette le végleg a poharat – erről és szabadulásáról mesélt a közelmúltban a Valóban szabadok című könyv bemutatóján, Budapesten, a Fasori Református Gyülekezetben.

A társaság egy rémálom

Tibor akkor ijedt meg, amikor rosszullétei gyakorivá váltak, a keze remegett és izzadt, amíg nem ivott valami töményet. Belátta, hogy baj van, orvosi segítséget kért és kapott is, de csak a kórházban szembesült azzal igazán, hogy nem kimerült, hanem alkoholista. Hathetes kúrán vett részt a volt Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben, majd ezután két évig tartó tiszta állapot következett.

– Jó érzés volt, hogy a szervezetem kitisztult, de társaságba menni egy rémálom. Bárhová mentem, legyen az szilveszter, keresztelő vagy húsvét, mindenütt magyarázkodni kellett, hogy miért nem iszom. Másodrendű állampolgárnak éreztem magam. Két év után úgy döntöttem, hogy megiszom egy sört. Nem lett tőle semmi bajom. Hurrá – gondoltam, hogy meggyógyultam, és végre visszatértem a normális emberek társadalmába, de az első sör megivásától nem telt el két hét és még mélyebbre kerültem, mint valaha.

Kórház helyett templom?

Ötször került vissza a kórházba különböző terápiákra a férfi, de hosszabb-rövidebb absztinencia után, mindig visszaesett, újra és újra ivott. Változás akkor következett az életében, amikor az egyik rosszulléte után a háziorvosa azt mondta, nem utalja be a kórházba, mert tud annál egy sokkal jobb helyet. A Csepeli Református Gyülekezetbe küldte Tibort, aki már egyáltalán nem bízott abban, hogy valaha is meggyógyulhat. Kétségei ellenére a férfi mégis elment a templomba, ahol éppen a Református Iszákosmentő Misszió tartott egy alkalmat.

– Nem voltam ateista, de igazán hívő sem. Egy nagy teremben ültek vagy húszan és mindenki elmesélte a maga történetét, számomra furcsa hangnemben, mosolygósan. Arról beszéltek, hogy Jézus megszabadította őket. Ez a mondat majdhogynem még a fülemet is sértette – emlékezik vissza.

A legmagasabb fórum elé kerülök

Tibor ezután a Magyar Kékkereszt Egyesület és a Református Iszákosmentő Misszió dömösi kórházába került.

– Itt nem hagytak minket unatkozni, sűrű volt a program, sokan jöttek bizonyságot tenni hitükről, szabadulásukról. Azt gondoltam, hogy Isten biztosan megszabadítja a rendes embereket, de a magamfajtákat nem. Aztán egy szombat délután leültem a fotelba és megéreztem, hogy megkaphatom a legmagasabb segítséget, de akkor a legmagasabb fórum elé is kerülök, ahol nincs mellébeszélés, mindent tudnak rólam. Éreztem, hogy nem kell mást tennem, csak elfogadni, rábólintani az Isten segítségére… Más emberként álltam fel a fotelból. Magam sem hinném talán, ha ezt más állítaná, de így történt. Egészen más emberként kerültem ki Dömösről. Korábban a kórházból úgy bocsátottak el, örülünk, hogy jól vagy, többet itt ne lássunk, Dömösön azonban azt mondták: remélem, találkozunk még.

Tibor nem esett többé vissza, tizenkilenc éve nem iszik. Később hiába voltak nehéz időszakok az életében, józan maradt, pedig közben meghalt a felesége és két nagy lányáról neki kellett gondoskodnia.

– Az Úr adott második feleséget is, gondoskodik rólam. Nem tudom, hogy miért pont velem történt mindez, hiszen sokan vágynak a szabadulásra, és nem mindenkinek sikerül, de mi Dömösön valóban új életet kaptunk.

Szabad nemet mondani

Dömösön elfogadják az odaérkezőket, és azt szeretnék, ha a kliensek megéreznék, hogy minden veszteség ellenére is van értelme az életüknek, szükség van rájuk ebben a világban. Sok alkoholista sikertelen próbálkozások sorozata után érkezik meg a kórházba.

– Hátha az Isten segít, ha már senki sem, gondolják. Rengetegen érkeznek motiváció nélkül, de mi hisszük, hogy az Isten ennek ellenére megszólítja őket. Dömösön nincs tévé, sok programunk van és segítünk abban, hogy a kliensek meghallják az igét. Két hét arról szól, hogy mit tehet az Isten az életükkel. A beszélgetéseken a betegek szembesülhetnek önmagukkal, mit akartak az életben, miért és hová jutottak. Ezeken az alkalmakon mindenki találkozik egy olyan kérdéssel, ami felébresztheti benne a vágyat, hogy érdemes lehet megpróbálni – mondja Némethné Balog Katalin. – A szabadságot általában úgy értelmezik az emberek, hogy mindent meg lehet tenni – folytatja a Református Iszákosmentő vezetője, aki szerint a dömösi kórházban azt tanulják meg a kliensek, hogy szabad nemet mondani az alkoholra. Amikor igent mondanak az Istenre, akkor van szabadságuk arra, hogy nemet mondjanak az alkoholra.

Az ivás stádiumai

Általában a veszteségek, sérülések miatt nyúl valaki a pohár után, de nem elhanyagolható a családi környezet sem.

– Olyan is van, aki „csak iszik”. Előfordul az is, hogy valaki absztinens, de egy konfliktus vagy tragédia után az alkoholba menekül. Az emberek többsége ugyanis nem tanulta meg, hogyan kezelje a veszteségeit. Az ivásnak különböző stádiumai vannak; az alap a szociális ivás, amikor valaki nem mindennap iszik, vagy nem részegségig issza magát. Másik stádium, amikor úgy érzi, hogy muszáj bizonyos helyzetekben innia, ez az állapot pedig egyre gyakoribbá válhat, ha problémákba ütközik. Ilyenkor az alkohol enyhíti a szorongást, és úgy érzi, ez segít neki. Ez fontos momentum az alkoholizmus felé vezető úton. Amikor elvonási tünetek jelentkeznek, amikor bizonyos helyzetekben valaki nem tudja megállni, hogy igyon, az már függőség.

Lehet egyáltalán inni?

A legfontosabb, hogy a fiatalok lássák, lehet az alkoholt úgy fogyasztani, hogy az normális, és ennek helye és ideje van a családban. A fő szabályok, hogy csak családban igyunk, tömény italokat ne fogyasszunk, és ne igyunk minden nap. Ha valaki ettől eltér, akkor már oda kell figyelni, és nem muszáj megvárni, hogy valaki függővé váljon. Sokan egyébként tagadják a függőségüket – sorolja tapasztalatait a szakember.

Nincs reménytelen helyzet

Reménytelen helyzet nincs, több évtizedes alkoholizmussal és dohányos múlttal is szabadultak függőségüktől szenvedélybetegek Dömösön – mondja az iszákosmentő vezetője.

– Akkor nem lehet segíteni, amikor valaki nem is akar változni. Az Isten sem tud rajtad segíteni, ha te nem akarsz, szokták mondani. A visszaesőknél is legtöbbször az akarat hiányát látjuk. A reménytelennek tűnő helyzetre jó példa egy hajléktalan nő esete, akit társa segített hozzánk. Kicsit csúnya szó, de már állati módon éltek, a nő teljesen leépült. Később kiderült, hogy egy főiskolát végzett, több nyelven beszélő könyvtáros volt a kliensünk. A nő olyan mértékben ragaszkodott a hithez, Istenhez, hogy attól kezdve, hogy Dömösre ment, nem ivott, abbahagyta a dohányzást, a gyógyszerezést, rendezte a lakáshelyzetét, angol nyelvű könyveket olvasott. Újra elkezdett beszélni, korábban nem tudta már kifejezni magát. Láttuk, ahogy szépen épül, szépül.

A kozmetika díjtalan

– Édesapám (Balog Zoltán református lelkipásztor, a dömösi otthon alapítója) – a szerk.) huncut megjegyzése volt, hogy kozmetikai díjat nem számolunk fel Dömösön. Itt ugyanis megszépülnek az emberek, kitisztul a tekintetük, kisimul az arcuk, békességük lesz. Nagy dolog egy úgynevezett gyógyító héten ott lenni, ahol látjuk, hogyan munkálkodik Isten az emberek életében.

Valóban szabadok

A Valóban szabadok című könyv a Kálvin Kiadó gondozásában jelent meg.

– Barátaink szabadulása és bizonyságtétele olvasható benne, hogyan ismerték fel saját nyomorúságukat, az Isten szeretetét, és miként változott meg az életük. A hangsúly a valóban szón van: a világban annyi álmegoldás, álprobléma van, itt pedig valóságos a nyomorúság és valóságos a gyógyulás.

A könyv elsősorban a református gyülekezeteket szólítja meg, hogy lássák, közöttük is van szenvedélybetegség, függőség, depresszió, de legyenek nyitottak, hogy szabad erről beszélni és szabad ebből meggyógyulni, mert az Istennek erre hatalma van.

Fekete Zsuzsa

Forrás: parokia.hu