Elrejtett szeretet

Meglepetéssorok egy csésze kávé mellé, megtalált emlékek egy tíz emberöltővel ezelőtti világból, rozsdás keretbe foglalt igazgyöngy – mindezzel a Református udvar szolgál az idei Művészetek Völgyében.

Mire bukkantak a taliándörögdi templomban és udvarán? – erről kérdeztük az odalátogatókat.

Tizenkét éve csaknem megszakítás nélkül minden nyáron benépesül a kis taliándörögdi gyülekezet temploma és udvara. Hazánk sokáig legmeghatározóbb összművészeti találkozóhelyének, a Művészetek Völgyének mai napig egyik legegyedülállóbb gyöngyszeme a kavalkádtól kissé távolabb fekvő Református Udvar.

Bölcsföldi András, a budapesti református teológia spirituálisa szervezésében ezúttal irodalmi kávéház és egy ékszerkiállítás is helyet kapott a kis templomban és a környező dombokra nyíló kertjében.

Az egykori kántortanító kétszázötven éve épült házát pedig Füle Tamás, a Parókia portál szerkesztőségvezetőjének Csenddé lett című felújított videóinstallációja kelti életre.

– Ez egy nagyon nehéz világ volt még akkor, sokkal küzdelmesebb, noha az emberek valószínűleg kevesebb lelki terhet cipeltek, mint ma – állapítja meg egy pedagógiatörténettel foglalkozó kutató a kántortanító valamikori házában időzve. Baska Gabriella szerint több száz évvel ezelőtt természetesebb lehetett az Istennel való kapcsolat megélése is. A tűz pattogása, a pókháló rezdülése, a lengedező emlékek ezt a világot szinte tapinthatóvá teszik a látogatók számára.

Bronzhalak és fakeresztek helyett valami olyan témát keresett, amellyel dizájnerként Istent tudja szolgálni – mondta kameránk előtt Lázs Eszter. A fiatal művész munkái a taliándörögdi református templomban megnyílt Elrejtett szeretet című tárlaton láthatók kiállítva Holczinger Júlia formatervező művész és Fehér Tibor ötvösmester alkotásaival együtt.

A kiállítás feltűnő darabjai a rozsdás tárgyakba foglalt gyöngyök, amelyek a vajúdó világban fellelhető spiritualitást jelképezik; Lázs Eszter fülbevalói és nyakláncai pedig bibliai történetet dolgoznak fel: Nóé bárkája és a felhőből hulló eső mint motívum egyaránt meghatározó bennük.

– Elsősorban nem az ékszerekről, hanem a világról akarunk mondani valamit – hangsúlyozza az alkotóművész. Mondanivalójuk pedig bárki számára elérhető, hiszen Braille-írással is feliratozták az egyes darabokhoz tartozó igerészeket. Az alkotásokat rejtő üveglapok is levehetők, így a vakok számára az anyag és a forma sokfélesége jelenthet esztétikai élményt – tette hozzá.

Az árnyas fa alatt az irodalom tenyészik – hirdeti magát az irodalmi kávéház. És valóban, a kertben mintha valósággal Pilinszky, Ady, Kosztolányi vagy József Attila asztalánál foglalhatnánk helyet.

Könyvek, szövegtöredékek, korabeli fotók és dokumentumok svédasztala tárul elénk, és a habos kávéhoz egy-egy vers vagy novella is dukál, amit a pincérek olvasnak föl.

Ott jártunkkor Galkó Balázs színművésszel is találkoztunk, aki ajándékot hozott az irodalmi kávéháznak: a Nyugat irodalmi folyóirat összes számát tartalmazó lemezt. Az egyik asztalon heverő könyvet felcsapva azt mutatja, az emberek ma nem olvasnak el egy egész könyvet, van, aki a bal oldalt takarja le, mások a jobbat. A Völgyre és a Református udvarra gondolva azonban hozzáteszi: