Érdemes kapcsolatra várni?

Emberi életünknek mozgatórugói az a sok-sok kapcsolat, ami körülvesz minket. A családi, baráti, munkatársi viszonyok mellett talán a legmeghatározóbb a párkapcsolat, vagy éppen annak a hiánya. És éppen ezért nagyon sok sérülésünk az élet ezen területén jön elő, vagy pont ez a terület az, ami a legtöbb problémát okozza nekünk, ami a legtöbb sebet ejti rajtunk.

A magam életében olyan, mintha tegnap lett volna az, amikor rengeteget imádkoztam azért, hogy Isten hozza el nekem azt a nagybetűs Nagy Őt. Nekem akkor nagyon kicsi volt az önértékelésem, ezért nem voltak nagy elvárásaim, csupán annyit szerettem volna, hogy a másik szeressen. És be is toppant egy fehérlovas dalia az életembe, aki azt mondta, nagyon szeret, és bár nem is ismertük igazán egymást, mégis úgy gondolta, én vagyok neki a nagybetűs Nagy Ő, aki majd csodálja élete végéig. De aztán kiderült, hogy akiről azt hittem, ő a daliás herceg fehér lovon, a romantikus filmből a srác, aki az egész filmet végigküzdi értem, és majd a végén tűzijáték mellett mondjuk ki a boldogító igent, az nem ez a srác. És soha nem is lesz ez a srác, mert a kezdeti nagy fellángolás után kiderült, hogy magán kívül nem tud mást szeretni, hiába töröm én magam össze-vissza. És akkor elgondolkodtam azon, hogy vajon komolyan ez volt Istennek a terve velem? Komolyan ez volt az, amire annyi évet vártam, amiért annyit imádkoztam? És aztán rájöttem, hogy nem, nem hinném, hogy ez volt az Ő terve. Ahogy azt sem gondolom, hogy Isten megbüntetett volna azért, mert belerohantam egy kapcsolatba, mert azt szerettem volna, hogy valaki végre engem is szeressen. Itt annyi történt, hogy tovább kellett élnem a tetteim következményeivel, ami többek között az volt, hogy miután egyedül maradtam, nagyon komolyan át kellett gondolnom azt, mit is várok egy kapcsolattól. Mert nem mindegy, hogy mit várunk el. Ha azt várjuk, hogy a másik majd rendbe hozza az életünket, hogy minden problémánk elillanjon mellette, akkor óriásit tévedünk. De akkor is tévedünk, ha érezzük egy kapcsolatról, hogy nem jó, vagy hogy a másik nem gondolja olyan komolyan az Istennel való kapcsolatát, viszont mi úgy hisszük, hogy majd megváltoztathatjuk őt, és ezért benne maradunk várva, hogy majd mennyire jó lesz ez az egész. És ne értsetek félre, formáljuk a másikat, és formálódunk is a másikkal való kapcsolatban, de mégis érdemes feltenni a kérdést, hogy tényleg megkaptuk-e azt, amit vártunk. Vagy talán még érdemesebb feltenni azt a kérdést, hogy megkaptuk-e azt, amit az Isten szánt nekünk?

Mert amikor Isten házasságról, férfi és nő kapcsolatáról beszél a Szentírásban, akkor azt a saját és a választott népe közötti szövetséghez hasonlítja. És ezt a különleges kapcsolatot átjárja a szeretetre, hűségre és a bensőségességre való hívás. Persze ezt a nép nem tudja teljesíteni, ahogy valószínűleg mi sem tudjuk tökéletesen, de én hiszem azt, hogy tudunk ebben fejlődni, tudunk erre törekedni, és ezeket a törekvéseket Isten meg tudja áldani. Nekem nagy fordulópont volt az életemben az, amikor rájöttem arra, hogy az Isten szeretettel fordul felém, értékesnek tart, és éppen ezért miért várnék mást a (jövendőbeli) férjemtől? Fordítva is igaz, hiszen én sem adhatok mást.

Ha ma elmondhatnám az egykori 18 éves önmagamnak azt, hogy milyen is lesz a kapcsolat, amire most még vár, ha elmondhatnám, hogy mennyire fog szeretni az a másik, akivel végül összekötöm az életemet, akkor talán kevésbé lenne csalódott azért, mert az első kapcsolata nem éppen a várt módon alakult. Neki ezt nem mondhatom el, de Neked, Tesó, aki párválasztás előtt állsz, bátran mondhatom, hogy érdemes várni egy olyan kapcsolatra, amiben szeretnek, amiben értékesnek érzed magad, amiben ki tudsz teljesedni te is és a másik is, és amiben meg vagy bizonyosodva, hogy valóban az Isten küldte neked azt a másikat.

A várakozás lehet unalmas, idegtépő, reménytelen, de érdemes arra gondolni, lehet, hogy Isten éppen rossz döntésektől akar megvédeni, vagy olyan sebektől, amik nagyon fájnának. Arra bíztatlak ma, merd elhinni, hogy ott kint a nagyvilágban – vagy éppen a közvetlen kis világodban – van párod, van, akit az Isten neked szánt, és akivel együtt sokkal nagyobb ajándékokat fogsz kapni, mint amilyet bármikor el tudtál volna képzelni. És talán egy olyan életet is, amilyet soha nem is terveztél volna magadnak.

Rózsa-Gönczy Anna

Forrás: TeSó blog