Fél évszázados szolgálat – Palágykomoróci emléktábla az egykori lelkésznek

Nagy József református lelkész 1931-től 1978-ban bekövetkezett haláláig szolgált Palágykomorócon, abban a XIII. századi, dombra épült templomban, amely már 438 éve a helyi református gyülekezeté.
A hívek által tisztelt és megbecsült lelkipásztor emlékét a templom partikusában elhelyezett fából készült emléktábla – készítője Kovács Gabriella képzőművész – hirdeti ezentúl, amelyet augusztus negyedikén ünnepi istentisztelet keretében avattak fel. Az ünnepi istentiszteletre a palágykomoróciak mellett a tiszasalamoni, szürtei, ráti, minaji, ungvári ungtarnóci, botfalvai, bátfai, pallói és gálocsi gyülekezetekből is jöttek hívek, valamint a szomszédos, ma Szlovákiához tartozó nagyszelmenci és szirénfalvai reformátusok is eljöttek.

Az ünnepi istentiszteleten Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét, melyben így fogalmazott: „Az eke szarvára tette a kezét és nem tekintett hátra Nagy József nagytiszteletű úr, aki 47 éven keresztül ebben a gyülekezetben hirdette Isten kegyelmét, és építette közöttetek az Ő országát.”

Az igehirdetés után Kovács Attila, palágykomoróci református lelkész bemutatta és köszöntötte a vendégeket: dr. Czikó Anita ungvári magyar konzult, Héder Jánost, a Kárpátaljai Református Egyházkerület lelkészi főjegyzőjét, ungvári és ungtarnóci református lelkészt, Szimkovics Tibor ráti és minaji lelkipásztort, Kótyuk Zsoltot, a bátfai, szürtei és tiszasalamoni gyülekezetek lelkipásztorát, továbbá néhai Nagy József lelkipásztor leszármazottait. A tiszteletes úr köszöntötte továbbá a Palágy­komorócról elszármazott Kiss Bélát, az emléktábla-avatás ötletgazdáját, aki az emléktábla elkészíttetésében oroszlánrészt vállalt.

A gyermekek versei után a jelenlegi lelkipásztor ismertette Nagy József életútját, és példás szolgálatának fontosabb momentumait:

1931. április 19-én a gyülekezet megválasztotta lelkészének Nagy Józsefet, aki egészen haláláig, 1978 őszéig végezte megpróbáltatásokkal terhelt szolgálatát Palágykomorócon.

1942-ben az ő vezetésével a gyülekezetet felújította és teljesen átépítette a parókiát. Tevékeny részt vállalt a helyi Hangya Szövetkezet működésében. Aztán jött 1944 gyászos novembere. A falu frontvonalba került, dúltak a harcok, robbantak a gránátok. Tüzérségi találatot kapott a parókia és a templom is. A front elvonulása után jött a „málenykij robot”, a munkácsi népgyűlés, az ezeréves kötelékek elszaggatása, és Északkelet-Felvidék helyett a falu a Szovjetunió része lett. Ahogy a szovjet megszilárdította hatalmát, úgy emelkedett fel az istentagadó vörös csillag ateista uralma. A gyülekezet, amelyik a kommunisták uralma előtt templommal, parókiával, iskolával, tanítói lakással, erdővel, legelővel és szántóföldekkel rendelkezett, mindenét elveszítette. Csak a templom maradhatott meg nagy nehezen. A négygyermekes lelkészcsaládot kidobták a parókiáról, állatait, mezőgazdasági gépeit kolhozosították. A sztálinizmus legdurvább elvei szerint igyekeztek megsemmisíteni a lelki életet. A kilakoltatás után Nagy Józsefet és családját (Takács) Varga József fogadta be házába. Lélekben tegyünk le egy szál virágot ennek az egyszerű református embernek és lányának, Máriának a sírjára, akik megfelezték szerény hajlékukat a hirtelen nagy szükségbe került lelkészcsaláddal.

De a szegénység, a sírás, a baj nem hallgattathatta el az evangélium szavát! Isten Igéjére nagyobb szükség volt, mint valaha. Nagy József, nem törődve saját bajával, híven szolgálta tovább megváltó Urát. Amikor a szükség úgy hozta, kisegítette a szomszéd gyülekezeteket is, a 60-as, 70-es években ellátta a gálocsi és az ungtarnóci gyülekezetet is. Később Ungvárra költözött, de onnan is hűségesen kijárt szolgálatait elvégezni, híveit pásztorolni. Szinte életének utolsó pillanatáig végezte lelkészi munkáját, 1978. október 15-én még esketett a faluban, aztán két héttel később meghalt.

„Ennek a hűséges életnek, sokat szenvedett és még többet szolgált lelkipásztornak állítunk ma emléket, halálának 35. évfordulója alkalmából. Nagy József emléke legyen a szívünkben áldott!” – fogalmazott Kovács Attila lelkipásztor.

Köszöntötte a gyülekezetet Kiss Béla is, aki nagyra értékelte, hogy az őt keresztelő és konfirmáltató Nagy József tiszteletes úr a legnehezebb időkben is kitartott Isten ügyének szolgálata mellett.

A továbbiakban igével köszöntötték a gyülekezetet a vendég lelkészek is, majd Zán Fábián Sándor püspök és Nagy József lelkipásztor fia, dr. Nagy József leleplezte a templom partikusában elhelyezett, fából készült emléktáblát.