Felnőtt Játék

Játék az élet? Kosztolányi Dezső szerint a játék, az különös. „Gömbölyű és gyönyörű,/ csodaszép és csodajó,/ nyitható és csukható.” A játék egész életünkben elkísér minket, s bár a gyerekkorhoz kötjük, hamar kiderül, a felnőttek is szívesen játszanak.

Hétről hétre más játékokkal lepik meg a debreceni egyetemistákat Az élet játék – Az élet nem játék című programsorozat szervezői, hogy vidámabbá tegyék a diákok mindennapjait.

Két előadás között egy laza kötéltánc

Mi sem áll távolabb az egyetemi élettől, gondolhatnánk.

– Sokan talán úgy képzelik, hogy az egyetem nagyon komoly hely, de a lelkük mélyén az egyetemisták is gyerekek, és szívesen játszanak – árulta el portálunknak Püski Dániel. A Debreceni Református Egyetemi Gyülekezet lelkipásztora szerint bár a hallgatók többsége sokat tanul, látogatja az órákat, de tartalmas kikapcsolódásra kevés lehetőségük adódik.

– Két választási lehetőségük van, vagy facebookoznak és internetes játékokat játszanak, vagy bulikba járnak. Ezzel nem is lenne semmi baj, de így nincs lehetőségük jobban megismerni a társaikat, és nagyon sokan egyedül maradnak.

Játszi könnyedséggel

– A játék varázsa éppen az, hogy nagyon könnyen be lehet kapcsolódni és a sok nevetés, a közös élmények jó alapot adhatnak az ismerkedéshez. Szeretnénk az egyetemistákat megmozgatni, bármelyik szakon tanulnak, és bárhonnan érkeztek a világból. Éppen ezért a programsorozat egész évben tart, a játékokat pedig hetente kétszer rendezzük. A játékfelelősök nagyjából hat órát töltenek az egyetem különböző épületeiben, termeiben és megszólítják az arra járókat. Akinek pedig akad egy órája, vagy akár néhány perce, azt jól átmozgatják a különböző kreatív feladatokkal. Az a célunk, hogy a szürke hétköznapokba színt vigyünk és a diákok új ismeretségeket kössenek a játékoknak köszönhetően.

Ich love téged

– Február 14-én tartottuk az első játékot és pár óra alatt csaknem hatvan fiatal vett részt a programokon. A feladatok igazodtak a Valentin-naphoz – a kötéljátékok a bizalom, a kapcsolat és az összetartozás témáit dolgozták fel. Aki egy alkalommal már beállt, biztos nem fog unatkozni legközelebb sem. Hétről hétre más játékokkal készülünk, és ha van aktuális ünnep vagy esemény, igyekszünk ahhoz kapcsolni a játékokat.

A szervezők célja, hogy az év végére akár ezer fiatalt is játékéra csábítsanak egy héten, és vannak ötleteik arra is, hogyan lehet egyszerre több százan játszani. Bátran lehet tervezni, mert az eddigi résztvevők pozitív visszajelzéseket adtak a programokról, jól érezték magukat és élvezték a játékokat.

Face to Face

– Az egyes alkalmaknak nincsenek rögzített időpontjai és helyszínei, a „finomhangolás stádiumában” van még a rendezvény – mondja Püski Dániel.

– Még meg kell tapasztalnunk, hogy melyek a jó helyszínek és a megfelelő időpontok, amikor sok diákot meg lehet szólítani.

A programsorozat egyes alkalmait a Facebookon hirdetik meg. Bár a játékmesterek elsősorban a Debreceni Református Egyetemi Gyülekezet tagjai közül kerülnek ki, a program nem direkt misszió, mégis segíti az egyház arculatformálását.

– Bárkivel szívesen játszunk, nem akarunk senkit kizárni, hiszen a külföldi diákok között vannak buddhisták vagy iszlám hívők is. De ha valaki érdeklődik, elmondjuk, hogy mi milyen közösség vagyunk.

Az egyetemisták így új oldaláról ismerhetik meg az egyházat – az egyetemi lelkész szerint sokan meg is lepődnek, mert szertefoszlik a hívő fiatalokról elterjedt sztereotípia.

Képzett játékmesterek

Az idén száz éves Debreceni Egyetem Hallgatói Önkormányzatának is megtetszett az újszerű program, ezért közösen dolgoznak az egyetemi gyülekezettel.

Bár az ötlet Püski Dániel egyetemi lelkész és Surányi Zoltán élménypedagógus közös gondolata volt, a játékokat nem ők vezetik, hanem egy 15-20 fős csapat, a Debreceni Református Egyetemi Gyülekezet tagjai. A fiatalok a Református Diakóniai Felnőttképzési Intézmény 86 órás játékszervező tréningjén tanulták meg a különböző élmény- és játékpedagógiai módszereket.

Játszani jó. Végül pedig mindenki maga döntse le, hogy a játék csak játék, vagy komoly dolog.

Forrás: parokia.hu