Fogyatkozó és öregedő református egyház
A mai kétharmadára csökkenhet negyven év múlva a református egyház tagsága, ami finanszírozási és egyházszervezeti válsághoz vezethet – derült ki Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspöknek, a Zsinat lelkészi elnökének a református egyház helyzetét vázoló, a rendkívüli ülésszakot bevezető előadásából.
A püspök elmondta: a teremben ülők az egyházkormányzás választott testületét alkotják, ezért arra hívta fel a figyelmet, hogy itt nincs ellenzék és kormány, mint az országgyűlésben, hiszen mindenkit ugyanaz a közösség bízott meg és küldött ide. Az egyházvezető hozzátette: ezen a két napon olyan kérdésekről folyik a tanácskozás, amelyeket mindenki fontosnak érez, ezért az itt született megegyezésekből kiindulva a jövőben közösen kell cselekedniük egyházunk vezetőinek. A zsinati elnök azt kívánta, hogy az ülés folyjon a jeremiási ige fényében, a zsinat tagjai igaz próféták módjára merjék Isten akaratát követni.
Hanyatlás Európa-szerte
Ezután Bölcskei Gusztáv statisztikai adatkora hivatkozva elmondta, bár az Istenben hívők aránya növekedett 1990 és 2009 között Magyarországon, a felekezetekhez tartozók és az egyházi alkalmakat látogatók száma folyamatosan csökkent. Az előadó utalt arra, hogy ez nem egyedi jelenség. A nyugat-európai protestáns országokkal összehasonlítva Magyarország a középmezőnyben foglal helyet. Németországban a legrosszabb a helyzet. A beszámolóból kiderült: néhány kivételtől eltekintve – mint például Bulgária és Románia – közép-európai viszonylatban is emelkedik azok aránya, akik alig vagy sosem járnak egyházi alkalmakra, Magyarország a környező országokkal összevetve a harmadik legrosszabb értéket mutatja.
A püspök elmondta: a magyar társadalom elöregedőben van, ugyanakkor kulturális változás zajlik le, hiszen a háború előtt szocializálódott vallásos csoportok kihalnak, a következő generációk az egyháztól társadalmi, politikai okokból pedig eltávolodtak. Egyre kevésbé jellemző ma már, hogy a vidéki, idős népesség alkotná az egyház tagságát. Helyettük egyre meghatározóbb a városiak jelenléte a templomba járók között.
A népmozgalmi adatokat tekintve is a határozott csökkenésről adott számot a Zsinat elnöke. A temetések számának csökkenése is az egyháztagok számának tartós visszaeséséről tanúskodik.
Fiatalok nélkül?
Több mutató szerint az ezredforduló óta a fiatalok között is drasztikusan csökkent a vallásosság. Mint elhangzott, nem a vallásellenesség és nem az ezoterikus beállítottság jellemzi őket, hanem az érdektelenség. A legfiatalabbak lényegesen vallástalanabbak, mint a korábbi években az azonos korúak voltak, a mostani legidősebb ifjaktól pedig távolabb van a vallásosság, mint a korábbi felvételek mutatták róluk fiatalabb korukban. A 2008-as országos ifjúságkutatás tanúsága szerint az egyházhoz kötődő, rendszeresen templomba járó fiatalok körében is csupán minden második fiatal hitvilága írható le egyértelműen keresztyén hitként. A püspök idézte az idei Csillagpont református ifjúsági találkozón készített felmérés egyik megdöbbentő adatát is: eszerint bár a legtöbb fiatal az egyháztól elsősorban erkölcsi iránymutatást vár – legtöbbjük mégis a lelkészt jelöli meg utolsóként azok közül, akikhez ilyen kérdésekkel fordulna.
Az egyházfinanszírozási kérdésekről szólva a püspök elmondta, a református egyház költségvetése csak 32 százalékban fordítódik az egyházi feladatok elvégzésére és 68 százalékban az államtól átvett feladatok ellátására. Az államtól átvállalt feladatok között döntő részben az oktatás finanszírozása szerepel.
Hogyan tovább, református egyház?
Bölcskei Gusztáv felhívta a figyelmet arra, ha az általa ismertetett tendenciák változatlanok maradnak, a magyarországi templomba járok 1991. évi 1,8 milliós, 2009. évi 1,3 milliós létszáma 2051-re körülbelül 0,9 millió főre csökken. Ez az ország református népességére vetítve negyven év múlva mintegy 187 ezer főt jelent majd a húsz évvel ezelőtti 362 ezerrel és a két évvel ezelőtti 264 ezerrel szemben. Az egyháztagság kétharmadra csökkenése mellett a fiatalabb, aktív korúak aránya is kisebb lesz a mostaninál.
A kivetített előadás utolsó diáján a következő összefoglaló sorok voltak olvashatók: „Ha semmit nem teszünk ez ellen, az egyház legalább havonta templomba járó tömege mintegy 30 százalékkal csökken negyvenéves távlatban. Az egyház korösszetétele a jelenlegihez képest jelentősen átalakul: a demográfiai folyamatok eredményeképp a csökkenő egyháztagság mellett a fiatalok arányának visszaesése várható. Az aktív társadalmi szereplők kiesésével együtt megrendül az egyház anyagi bázisa, alapvető finanszírozási problémák merülnek fel. A fogyatkozás következő hatása a társadalmi elszigetelődés, illetve a fokozódó egyházszervezeti válság lesz. A tömegesen kiüresedő templomok külön, fájdalmas problémát fognak jelenteni. Mi legyen belőlük?”
A püspök végül bemutatta, miként reagált németországi testvéregyházunk, a Rajnai Egyház a hasonló kihívásokra. A németországi reformátusok több éves előkészítés után új stratégiát fogadtak el 2009-ben, majd ez alapján útmutatást dolgoztak ki a gyülekezeteknek. A reformok célja az volt, hogy az egyházban nagyobb hangsúlyt fektessenek az emberekre, mint a struktúrákra. Bölcskei Gusztáv hangsúlyozta: mások is problémákkal küzdenek, de van alternatíva.
Feke György–Kiss Sándor