Gólya mondja

Héber, ógörög, latin – a klasszikus „mumus” tantárgyakkal gyakran riogatják az újoncokat felsőbb éves társaik.

Az egyetemi élet kihívásai előtt álló fiatal lelkészjelölteket múltjukról és terveikről faggattuk a budapesti teológia gólyatáborában.

– Sokáig úgy gondoltam, hogy bármi mással foglalkoznék, de nem lennék lelkész – meséli Molnár Melinda. A fiatal lányt korábban nagyon érdekelte az idegenforgalom. Mint mondja, szívesen dolgozott volna recepciósként egy szállodában, de az utolsó gimnáziumi évben nem érezte magáénak a megálmodott munkát.

– Nem volt megnyugató érzés, amikor elképzeltem magam egy recepciós pult mögött. Sokat imádkoztam Istenhez, hogy segítsen ebben a nehéz döntésben, hova is menjek a gimnázium után. Amikor beadtam a jelentkezésemet a teológiára, világossá vált számomra, Isten valóban ezt akarja, erre az útra szánt engem, aminek nagyon örülök.

Melindának nem lesz teljesen idegen a légkör a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán, legidősebb testvére idén lesz negyedéves a budapesti teológián.

– A diákokról és a tanárokról is sokat hallottam már, tudom, hogy milyen a közösség. Nagyon jó, hogy a bátyám is itt van, bár nem tudom, hogy ő is ennyire örül-e a jelenlétemnek – mondja nevetve Melinda.

Pszichológiai, logikai, biblia- és egyházismereti tesztek és felvételi elbeszélgetés – áprilisban a budapesti teológián is több napos vizsgán döntöttek a lelkész szakra jelentkezők alkalmasságáról. A hitbeli elkötelezettség és ismeretek mellett a felvételizőknek minimális énektudásukról is számot kellett adniuk, azonban az énekvizsga nem mindenkinek volt könnyű feladat.

– Sajnos egyáltalán nincs hangom az énekléshez – mondja Balog Márk. Bár más egyetemre is beadta jelentkezését, a fiatal fiú nagyon hálás, hogy nem volt szükség a „B tervre”, és minden vizsgán megfelelt a felvételin.

– Amikor megtudtam hogy énekvizsga is lesz, vettem néhány különórát egy énektanártól. Hajtottam és próbálkoztam, nehogy az ének miatt bukjak el az alkalmasságin – meséli az elsőéves teológus.

– Az ember vagy feladja az elveit,

és a megélhetést választja, vagy megpróbál olyan lehetőséget keresni, ahol az elvei szerint tudja élni az életét – mondja Pétery-Schmidt Zsolt Máté, aki a jogi diploma után jelentkezett a teológiára.

– Két éve végeztem a jogi egyetemen, és dolgoztam is a szakmában, mégis úgy döntöttem, erre nekem nincs szükségem. Amikor a jogi egyetemet elkezdtem, nem voltam hívő, teljesen máshonnan indultam, semmilyen kapcsolatom nem volt az egyházzal. Két éve konfirmáltam és egy éve határoztam el, nem akarok világi pályán maradni, hanem teológiával szeretnék foglalkozni.

Élettapasztalat – válaszolja Filó Bence, amikor arról kérdezem, mitől lesz jó lelkipásztor valakiből.

Az elsőéves teológus mégsem a magas életkorra gondol.

– A jó lelkész nem különbözteti meg magát a többi embertől, ugyanúgy eljár nyaralni, sportolni és ugyanúgy szerez tapasztalatokat az életben, jókat és rosszakat is. Figyel az igére, onnan meríti a mondanivalóját, de a tapasztalat szükséges ahhoz, hogy igazán megértse, miről szól a biblia üzenete – véli Bence.

– Nem tudja magáról, hogy jó, ez egy hiteles lelkész legfőbb ismérve – állítja Horváth Ádám, aki már kisgyermekkora óta lelkész szeretett volna lenni. Igaz, gyerekkorában még inkább szakmaként gondolt a lelkipásztori pályára, de miután eldöntötte, hogy egész életében Istent akarja követni, a lelkészséget hivatásnak tekinti.

– A hívő ember lefelé nő, és egyre inkább meglátja, ő milyen kicsi, Isten viszont milyen nagy. Tehát a jó lelkész, ahogy Pál apostol is mondja, elismeri, hogy nincsen benne semmi jó, nem ő téríti meg az embereket, hanem Isten Lelke működik és használja őt – mondja Ádám.

Csaknem minden teológus elmondja, van akire felnézzen és aki hiteles lelkészpéldaként áll előtte.

– A lelkészünk több feladatot is ellát a gyülekezetvezetés mellett. Iskolaigazgató és egyházi vezető is, de tudom, bármikor elmennék hozzá, jutna rám ideje. Emlékszem, amikor egyszer rám köszönt az iskolában, és megkérdezte, hogy vagyok, hogy vannak a testvéreim. Nagyon meglepődtem, mert nem tudtam, hogy ő ennyire ismer engem. Azért példakép számomra, mert látom, hogy milyen sokat foglalkozik a gyülekezettel – meséli Kiss Diána.

– Nagyon élőek az igehirdetései a lelkésznőnknek. Amikor felmegy a szószékre, érezzük, hogy hozzánk és nem a falnak beszél. Nem olvassa a prédikációt, hanem tényleg át tudja adni a gyülekezetnek az ige üzenetét – mondja Harangozó Dóra.

A mai világban nagyon sok a stressz, ezért is érdekli a lelkigondozás Tercsi Alexandrát. A fiatal lány számára is saját gyülekezeti lelkipásztora a példa, legfőképpen abban, hogyan lehet tenni az emberek lelki egészségéért.

– Az elsőévesek nagyrésze középiskola után érkezik az egyetemre, ezért hozzá kell szokniuk a hosszabb órákhoz, és ahhoz,

hogy nagyobb teljesítményt kell nyújtaniuk rövidebb idő alatt – mondja Deák Péter senior, a diákpresbitérium vezetője.

– A vidékiek számára külön nehézség, hogy alkalmazkodniuk kell a pesti élethez. Bár feltételezzük, hogy a gólyáknak van kibocsátó, otthoni gyülekezete, mégis az idejük nagy részét a fővárosban töltik, így még inkább fontos az, hogy Budapesten is legyen egy gyülekezetet, ahol közösségre találhatnak, akár lelkigondozói segítséget is kaphatnak, és ha úgy adódik, akkor szolgálhatnak is.

Az új tanévvel új életforma is kezdődik a diákok számára, idén először kötelező beköltözni a teológia épületébe.

– Korábban még sosem laktam kollégiumban, biztosan furcsa lesz az elején – mondja Szabó Ákos. Az elsőéves teológus szerint a budapesti hétköznapok mellett a hétvégi utazások is változást hoznak az életébe.

– Igaz, hogy kevesebbet fogunk találkozni a családunkkal és az eddigi barátainkkal, de lesz, ami kárpótoljon minket.

Dobó Márti