Görögkatolikus szüreti bál Tiszapéterfalván

„A virágnak megtiltani nem lehet” – ez a Petőfi-idézet jutott eszembe, ahogy láttam múlt szombaton Tiszapéterfalván a görögkatolikus ifjúság önfeledt szórakozását. A helyi klubban megrendezett szüreti bálon a fiatalok táncoltak, énekeltek, tiszta szívből nevettek. Sokan úgy vélik, hogy a mostani háborús helyzetben nem illik mulatságokat szervezni. Az elmúlt hónapokban más egyházakhoz és szervezetekhez hasonlóan a kárpátaljai görögkatolikusok is sorra visszamondták programjaikat. Elmaradtak az egyházközségi rendezvények, az esperesi kerületi farsangi bál, a görögkatolikusok ifjúsági fesztiválja, a GörFeszt.
Most mégis úgy gondolták a szervezők, hogy szükség van egy olyan programra, ahol a fiatalok és az idősebbek találkozhatnak egymással, néhány órára letehetik a mindennapok terheit, s egymás társaságából erőt meríthetnek.
Ennek a gondolatnak a jegyében vállalta magára a Tiszapéterfalvi Görögkatolikus Egyházközség és a Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet a szüreti batyubál megszervezését.
Az egykor szebb időket látott klubban régi korok báli hangulata elevenedett meg: virágokkal és zöld ágakkal díszített terem, estélyi ruhák, élő zene, finom ételektől roskadozó asztalok…
A bál Pősze Sándor helyi görögkatolikus parókus és Demkó Ferenc esperes köszöntőjével indult, majd Minya Tamás hegedűjátékával Vittorio Monti Csárdás című darabja hangzott fel.
Az est a tiszapéterfalvi Step Up táncegyüttes nyitótáncával folytatódott. A továbbiakban a Kokas Banda népzenei előadása és táncháza, tombola és árverés tette még szórakoztatóbbá az éjjel egy óráig tartó programot.
A jelenlévők néhány órára elfelejthették, hogy háború van, hogy a szeretteik távol vannak, hogy olykor nagyon nehéz Kárpátalján magyarként élni.
Beszámolómat egyik magyar költőnk gondolatával kezdtem, s most hadd zárjam egy másikéval:
„Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.”
(Ady Endre)

Marosi Anita

Kárpátalja.ma