Gyógyító reménység

„Hívő emberként számomra eltompul annak a kérdésnek az éle, hogy egy jó ember miért lesz beteg.

Az a néhány évtized, ami után mindenképp meg kell halni, eltörpül a végtelen idő, az örök élet mellett” – nyilatkozta portálunknak Sápi Zoltán patológus-rákkutató. A református presbiter élet és halál kérdéseire kapott kielégítő választ a keresztyén hitből, és ma már ő maga áll a súlyos betegek és családtagjaik mellé orvosi és lelki tanácsadással.

A patológia szó hallatán sokunknak talán a boncasztal jut eszünkbe, pedig leginkább a diagnózis felállításához szükséges szövettani vizsgálatokat végzik el a patológusok. Nemrégiben magam is meglepetten láttam, hogy a Semmelweis Egyetem I. számú Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetének barátságos épülete leginkább irodákhoz hasonlító laboratóriumokat, modern, monitorokkal felszerelt előadótermeket és egy patinás könyvtárat rejt. Miközben végigkalauzolt Európa harmadik legnagyobb patológiai intézetében, Sápi Zoltán professzor, az újpalotai református missziói gyülekezet gondnoka élet és halál kérdéseiről, a magyar betegek gyógyulási esélyeiről, zene, sport és hit összefüggéseiről mesélt nekünk.

Elméleti fizikus, majd elektromérnök akart lenni, de rájött, hogy az a szakma túl száraz lenne neki. Mint mondja, mindig is érdekelte az emberi szervezet a maga komplex, csodálatos működésével.

– Azért lettem patológus, mert alapvetően nagyon kíváncsi vagyok, szeretek a dolgok mélyére tekinteni, és szeretném, ha az általam felállított diagnózis leginkább a beteg javát szolgálná – árulta el Sápi Zoltán. Erre minden esélye meg is van: bármilyen szövet, amit eltávolítanak az élő szervezetből, a patológiai osztályokon, intézetekben dolgozó patológusokhoz kerül, akik csupán ebben az intézetben évente több mint harmincezer biopsziás mintát vetnek mikroszkóp alá. Részletes leírást készítenek a daganat helyéről, az ép szövethez való viszonyáról és a nyirokcsomói áttétekről. Mindez rendkívüli felelősséget ró rájuk, hiszen a szövettani vizsgálat és a képalkotó eljárások eredményei alapján dönti el a kezelőorvos, kell-e műteni a beteget, illetve milyen kezelés vár rá. A szakmai mutatók szerint hazánk legnagyobb orvosi egyetemén elsők között van a patológia. Ahogy a professzortól megtudom, nemcsak a diákok szeretnek ide járni, hanem komoly, nemzetközileg elismert rákkutatómunka is folyik az intézetben.

Összehasonlíthatatlanul könnyebb a daganatos megbetegedéseket kezelni, ha idejében fölfedezik őket – hangsúlyozza az orvos. Sápi Zoltán megerősítette, dohányzás-, alkohol-, légszennyezettség- és stresszmentes életmóddal, valamint szűréssel tehet legtöbbet a felnőtt lakosság az egészségéért. A gyermekkori megbetegedéseknél a genetikai elváltozások dominálnak; ritkábban előfordul, hogy a szülők egészségkárosító előélete miatt az ivarsejtekben keletkezett hibák tevődnek át a gyermek szervezetébe.

– Orvosi szempontból egyik betegség olyan, mint a másik: diagnosztizálni és kezelni kell. Mint akinek négy lánya van, mondhatom, tragikusabb és borzasztóbb látni, ha gyermekek betegszenek meg. Hívő emberként viszont bizonyos értelemben könnyebb. Nem kellett soha szenvedő alanyként átélnem, milyen, ha a gyermekem komolyan megbetegszik, de tudom, hogy egy hívő ember könnyebben elfogadja, hogy valamiért így történt mindez. Jó reménye lehet afelől, hogy a gyermekével nemcsak abban a pár évben volt együtt, hanem esélye van arra, hogy egy mérhetetlenül hosszabb időre, az örök életben is együtt legyen vele.

– Sokszor nagyon durva, rossz hozzáállást lehet tapasztalni az orvosok részéről – úgy érzem, ők vannak kisebbségben. Ha valaki gyakran operál olyan jellegű rosszindulatú daganatokat, amelyek nem gyógyulnak meg, nagyon könnyű belefásulni ebbe a munkába, ha nincs honnan lelkileg töltődni.

Előfordult már, hogy inkubátorban hoztak be egy csecsemőt a rendelőjébe, hogy biopsziát végezzen rajta, többségben mégis felnőttek és fiatal felnőttek fordulnak meg Sápi Zoltánnál.

– Az én elvem, hogy pontosan meg kell mondani, miről van szó, de hiszem, hogy mindig van remény – ha súlyos a diagnózis, akkor is. Számos daganatot nagyon jól lehet kezelni, sőt, meg lehet gyógyítani. Az a pszichés faktor, hogy egy beteg gyógyulni akar, kimutatottan és egyértelműen fontos. Nem jelenti azt, hogy meg is fog gyógyulni, de ez az akarat a kezeléssel együtt elősegítheti a gyógyulását.

– Nem vagyunk jósok. Statisztikát lehet mondani, de az egy Gauss-görbét jelent, amelyen nagy eltérések vannak. Ha az átlag oda esik, hogy egy bizonyos daganattal még lehet élni két évet, akkor lehet, hogy valaki meg fog halni három hónapon belül, de az is lehet, hogy még él tíz évet. Azt mondjuk, hogy egy-két év nem számít. Dehogynem számít! Az összes új gyógyszernél már azt hatékonynak tartják, ami várhatóan három hónappal meghosszabbítja a beteg életét. Racionálisan ez semmi, mégis azt már esetleg támogatja az OEP, felveszik a listára, azzal már foglalkoznak. Ha valakinek a saját bőréről van szó, akkor minden hónap számít.

Meglepő adatot említ a szakember: arra, hogy egy magyar daganatos beteg a nemzetközi protokoll szerinti legjobb ellátást kapja, 90-95 százalékos esélye van hazánkban. Ezen felül számos nemzetközi gyógyszerpróbába bevontak magyar intézeteket, vagyis a magyar betegeknek jó esélye van arra, hogy az itthon még nem finanszírozott gyógyszerpróbákba is bekerüljenek.

Hogy imádság hatására meggyógyulhatnak-e emberek, arról óvatosan foglal állást Sápi Zoltán.

– Hallottam olyan „gyógyulásokról”, amelyeknek ha kicsit utánanéztem, kiderült, hogy nem biztos, hogy egyértelműen csak imádság hatására történtek. Sok túlzás van ebben a kérdésben. De tudok egy olyan tompa látó esetről, amikor a beteg imádság hatására meggyógyult, noha ez a betegség nem gyógyítható orvosilag. Hívő emberként elképzelhetőnek tartom, ha ritkán is, de meggyógyulhatnak emberek, mert Isten ezt képes megtenni, ahogy a Biblia idején, úgy most is.

Sápi Zoltán nemcsak az orvostársadalom tagja, hanem egy gyülekezeti közösségé is. Az Újpalotai Református Missziói Egyházközség gondnoka, amellett játszik a gyülekezet zenekarában is. Jelen volt a hívő református zenészekből álló Keresztút zenekar alapításánál, és hosszú idő óta újra aktív tagja. Basszusgitár a hangszere, de amikor erről mesél, szerényen hozzáteszi: nem tartja magát vérbeli muzsikusnak, ám szereti a zenét.

– Különösen értékelem, ha valakinek nagy tehetsége van, és zeneileg is meg tud fogalmazni olyan dolgokat, amiket én is gondolok, csak képtelen vagyok hangot adni neki. A zene nyelvén sokkal mélyebben ki lehet fejezni ezeket a gondolatmagvakat. A zene is egyfajta diagnosztikai eszköz, ami megmutatja, kiben mi lakozik.

Az orvosprofesszor másik szenvedélye a sport. Fiatalon versenyszerűen öttusázott és párbajtőrözött, többszörös magyar válogatott volt. Legszebb eredményének azt tartja, amikor egy alkalommal a magyar bajnokságban legyőzte a háromszoros olimpiai bajnok Fenyvesi Csaba párbajtőrözőt. A sport szeretete vezette el az evangélium közelébe is.

– Fiatalkoromban a húgom elhívott egy református gyülekezetbe, ahol pezsgő ifjúsági élet volt. Engem a hit nem különösebben érdekelt, de mivel nagyon szeretek pingpongozni és ott lehetett, elmentem. Ott találkoztam azokkal a fiatalokkal, akikkel kapcsolatban éreztem: lehet abban valami, ahogy ők gondolkodnak. Tizennyolc évesen nyugtalanított, hogy a halállal lezárul minden. Eleinte nem tartottam a Bibliát annyira érdekesnek, mindaddig, amíg nem láttam, hogy vannak emberek, akiknek a Biblián alapuló hite halálosan komoly, és teljes meggyőződéssel vallják, amit a Szentírás életről és halálról mond. Ha ez a hit személyesen megtapasztalható – gondoltam -, érdemes fontolóra venni.

Évtizedekkel később Sápi Zoltán immár hívő rákkutatóként elhatározta, segítő jobbot nyújt azoknak, akiknek a halál fenyegető közelségével kell szembesülniük. Ingyenes tanácsadásra várja hozzátartozójukkal együtt mindazokat, akiknél daganatos megbetegedést diagnosztizáltak. Bár a rendelési idő alatt a lehető legtöbb orvosi információt megkapják a betegek, a tanácsadáson arról is többet megtudhatnak, mi mindennel járhat a betegségük, és hogyan lehet a rossz hírt feldolgozni. Sápi Zoltán elsősorban nem keresztyének betegeket vár, hiszen a gyülekezeti tagok a lelkipásztoruktól kaphatnak támogatást. Ő szakemberként és hívő emberként is szeretné megvilágítani, miben reménykedhetnek mindazok, akik rákényszerülnek, hogy átértékeljék az életüket.