Halálból a feltámadásra

A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől.

Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szólt hozzájuk: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették!” Elindult tehát Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz. Együtt futott a kettő, de a másik tanítvány előrefutott, gyorsabban, mint Péter, és elsőnek ért a sírhoz. Előrehajolt, és látta, hogy ott fekszenek a lepedők, de mégsem ment be. Nyomában megérkezett Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek, és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy másik helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt. Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül. A tanítványok ezután hazamentek.

HALÁLBÓL A FELTÁMADÁSRA

Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád. (Zsolt 55,23)

János nagypénteken Mária, Jézus anyja mellett állt a keresztnél. Együtt nézték, amint a szerettük szenved, és meghal. Bizonyára, életük legnehezebb napja volt ez. Legközelebb azt olvassuk, hogy János vasárnap elfutott az üres sírhoz. De vajon hol volt közben szombaton? Máriát próbálta vigasztalni, és a saját összetört szívével törődött? Vagy a többi tanítvánnyal töltötte az időt, akik keresték a legutóbbi események értelmét? Elindult talán egy hosszú sétára, hogy újra felidézze magában az elmúlt napokat? Bárcsak bátoríthattuk volna: „Fel a fejjel, János, jön a feltámadás! A dolgok jóra fordulnak!” Valószínűleg nem hitt volna nekünk.

Életem egyik legrosszabb napja volt, amikor kézhez kaptam a rákbetegségről szóló diagnózist. Többen azt mondták: „rendbe fogsz jönni!”, de én nem hittem nekik. Most, évekkel később, megsebzett emberek között szolgálok, és könyveket adok ki. Az életem helyrejött. De akkor nem hittem a biztatásnak.

A veszteség és a halál mindnyájunkhoz elérkezik. Amikor a szívünk összetört, és kuszált az életünk, a jövő kilátástalannak és zavarosnak tűnik. Ilyen helyzetben az lehet a bizonyosságunk, hogy eljön a feltámadás. Isten ígéri ezt.

Imádság: Drága Urunk, amikor nehéz napokkal kell szembenéznünk, segíts emlékeznünk arra, hogy megígérted, jót hozol ki minden nehéz körülményünkből. Ámen.

Ha halált látunk is magunk körül, Isten feltámadást ígér.

IMÁDKOZZUNK A SÚLYOS BETEGEKÉRT!