Hogyan dönt a Vatikán a csodákról?

A nyolc éve elhunyt II. János Pálnak már a temetésén azonnali szentté avatását követelték a hívők a Santo subito! feliratú transzparensekkel. Úgy tűnik, kívánságuk teljesülni látszik, hiszen a Vatikán elismerte a szentté avatáshoz szükséges második csoda meglétét is, másfél hete pedig Ferenc pápa aláírta az egykori egyházfő kanonizációját kimondó dokumentumokat.

A csodák igazolásának folyamata évszázados múltra tekint vissza, s ma már szakértők bevonásával zajlik.

Összetett folyamat

„Bár furcsának tűnhet a kívülállók számára a procedúra, a csodák bekövetkeztének ellenőrzése valójában erősítheti az emberek hitét” – vallja Michael O’Neill, a MiracleHunter.com honlap szerkesztője. „Még azok számára is fontos lehet ez a szertartás, akik eredetileg is hittek Istenben. Néha úgy tűnhet számunkra, mintha a Teremtő szándékosan rejtőzködne, a csodákkal viszont tetten érhető jelenléte” – tette hozzá.

A katolikus vallás szerint a szentek azok az elhunyt emberek, akik immáron Istennel a mennyben vannak. A haláluk után üdvözülő szentek a tanítás szerint közbenjárnak a még élőkért Istennél, s a hívek hozzájuk is imádkozhatnak. Annak a meghatározása azonban, hogy ki is a szent, igen összetett folyamat, ahol szerepet kapnak a csodák és azok tudományos vizsgálata is. A csodáknak vagy egyéb isteni eseményeknek az egyház szerint nem lehet semmilyen fizikai vagy tudományos magyarázata, s annak a bizonyítására szolgálnak, hogy az elhunyt már a mennyben van Isten mellett, és képes megváltoztatni az események megszokott menetét.

A katolikus egyház egy formális eljárást használ, hogy eldöntsék, ki is a szent. Először is az illető életét alaposan kivizsgálják, amely folyamat elindítására az a püspök jogosult, akinek az egyházmegyéje területén hunyt el a jelölt. Ha az egyház tanításának megfelelő, erényes életet élt, munkásságának híre széles körben elterjedt, s tanúk igazolják mindezt, akkor Isten szolgája részt vehet a szentté avatás procedúrájában, amelyet egyébként bárki, természetes vagy jogi személy kezdeményezhet. Az összeállított, általában hatalmas mennyiségű anyagot lepecsételve küldi Rómába a püspök.

A Vatikánban újból megvizsgálják a jelölt életútját, a történészek az összeállított dokumentációt vizsgálják, hitelesítik, míg a teológusok az életszentségről nyilatkoznak, majd a bíborosok összegző véleménye után a pápa elé kerül az ügy. Ahhoz, hogy valakit szentté avassanak, két csoda igazolása is szükséges (vértanúk esetében ez egyébként nem fontos), amit azonban csak az életszentségre vonatkozó rész lezárulta után vizsgálhatnak.

Tudományos vizsgálat

A Vatikánban a csodákat a Szentté Avatási Kongregáció hivatott megvizsgálni, amelyben teológusok, történészek és egyéb szakértők, főként orvos szakértők kapnak helyet, hiszen egy csodás gyógyulásnál ők jogosultak kimondani az utolsó szót. A szentté avatási szertartások több mint 99 százaléka egyébként gyógyulással kapcsolatos orvosi csodákkal foglalkozik. „Ha az orvosok azt mondják, hogy nincs természetes magyarázata a gyógyulásnak, s össze tudják kapcsolni a jelölt tevékenységével, például imáival, akkor csodáról beszélünk” – így O’Neill.

Például, ha egy asszony mellrákban szenved, s az orvosok csupán 5-10 százalékot adnak a felgyógyulására és ez bekövetkezik, akkor mindez nem minősül csodának. Ha viszont semmi esélye nem lett volna a túlélésre, mégis egészségesen lép ki a kórteremből, s nincs tudományos magyarázat rá, akkor az csodának minősül és isteni beavatkozásnak tekinthető – magyarázta Stephan Bevans teológusprofesszor.

II. János Pál pápa esetében a boldoggá avatáshoz elfogadott első csoda Marie Simon Pierre Parkinson-kórban szenvedő francia nővér gyógyulása volt. A lengyel pápa szentté avatásához szükséges második csoda a boldoggá avatás napján történt, ennek részleteiről egyelőre annyit tudni, hogy a II. János Pálhoz intézett imádság állítólag egy Costa Rica-i asszonyt gyógyított meg. A tudományosan megmagyarázhatatlan gyógyulást a Szentté Avatási Kongregáció által felkért orvosok és teológusok idén áprilisban minősítették csodának. „Mindezek után még be kellett bizonyítani, hogy a meggyógyultak a pápához imádkoztak egészségükért” – mondta O’Neill.

A szentté avatási perek története régmúltra nyúlik vissza. Kezdetben még mindenféle hivatalos eljárás nélkül szentként tiszteltek olyan embereket, akik példamutató életvitelükkel tettek tanúságot keresztény hitükről. II. Orbán pápa (1088-1099) idején már a formai kritériumok is megjelentek, a középkor végétől pedig komoly folyamat lett belőle. Jelenleg a szentté avatások rendjét két dokumentum szabályozza: a Divinus Perfectionis Magister kezdetű apostoli rendelkezés (1983) és a „Sanctorum Mater” kezdetű intstrukció (2007).

Forrás: mult-kor.hu