Időm mint a tenger

A holnapra vársz. Örökké.Az a baj, hogy úgy gondolod, több időd van, mint másoknak.

De egy nap arra kelsz fel, hogy elfogyott az időd, és már nem teheted meg, amit mindig is akartál. A kihívásokat ma, ezen a napon kell elfogadnod, ma kell megtenned az első lépést, ma kell lezárnod azt, amit nem tudsz lezárni hosszú idő óta. Ma élj és ma cselekedj, ne holnap.

Rendben, mindjárt az elején tisztázzuk, hogy az az érv nem állja meg a helyét, hogy neked úgyis örök életed van. Az örök élet nem erről szól. Pál apostol korában felütötte a fejét egy olyan makacs elképzelés, hogy úgyis hamarosan visszajön Jézus, és ebből azt a következtetést vonták le, hogy akkor nem kell megházasodni, nem kell gyereket szülni, nem kell dolgozni, sőt nem kell igazán foglalkozni sem az evilági élettel. Ez tévedés. A másik tévedés persze az, amit Jézus mond, hogy amikor visszajön, lesznek aki házasodnak és férjhez mennek, adnak vesznek, és akik egyáltalán nem gondolnak arra, hogy ennek valaha vége lesz.

Scott Peck a Tovább a járatlan úton című könyvében egyenesen azt állítja, hogy ahhoz, hogy az ember minőségi életet élhessen, tudatában kell lennie annak, hogy az élet véget ér. Hogy az emberek meghalnak. Nem tart örökké ez a földi élet. Nincsen a végtelenségig idő. Én is leszek öreg. Én is meghalok. Ez egy egyértelmű határ és törvényszerűség. Nem csak másoknak fogynak el a lehetőségei élete előre haladtával – nekem is.

Augusztinusz, vagy közismertebb nevén Szent Ágoston Vallomások című klasszikusában azt állítja, hogy a keresztény ember akkor tekint helyesen a földi életére, ha azt az örökkévalóság szemszögéből nézi. Isten perspektívájából. C. S. Lewis is hasonló gondolatokra építette fel a mennyről és a pokolról szóló könyvét (Nagy válás), ahol a mennyet és a poklot úgy értelmezi, mint földi életünk végtelenbe nyúló kiteljesedését. A gondolatjáték izgalmas, amit ebben a könyvében ír le: az ember, ha LEHETNE sem AKARNA átmenni innen oda, vagy átjönni onnan ide.

Szóval a lényeg, hogy a Biblia több helyen is figyelmezteti az embert arra, hogy az emberi élet véges, és hogy ami viszont lehetőségként benne van, azzal élni kell. Örvendj ifjú ifjúságodban, mert eljönnek majd a rossz napok, amelyekre azt mondod, nem szeretem őket. Vagy örülj ifjú korodban elvett feleségednek. Az úr ajándéka a gyermek. Örülj a munkádnak és a munkád gyümölcsének. Élvezd, de tudd, hogy ezek megszabott időre a tieid.

Nincs a végtelenségig idő. Nem ragozom tovább. Egy személyes példa még. Sokáig eszembe sem jutott, hogy belegondoljak abba, hogy egyszer én is leszek annyi idős, mint a nagyszüleim. Valahogyan azt gondoltam, hogy állandóság van. Vannak az öregek, vannak a középkorúak, meg vannak a gyerekek. Vannak az idősek, meg vannak a fiatalok. Most, hogy lassan 30 leszek, és az elmúlt években meghaltak a nagyszüleim, kezd összeállni a kép: nem véletlenül esik nehezükre a kamaszoknak, hogy tegezzenek.

Normális és nagyszerű dolog, hogy az ember nem marad örökké fiatal. De ahhoz, hogy minden életszakaszban otthon érezd magad, tudnod kell, hogy nincs időd a végtelenségig, vannak lehetőségek, amelyek már soha nem térnek vissza.

Élj ott ahol vagy, hogy aztán örökké élhess. Élj azzal, amit Isten felkínál, és légy boldog. Ne pazarold az életed, mert ami elmúlt, soha nem tér vissza már.