Isten gyermeke

A húsvét ünnepe előtt Jézus jól tudva, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához, jóllehet szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig.

És vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe sugallta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának, hogy árulja el őt, Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy: felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve. Eközben Simon Péterhez ért. Az így szólt hozzá: „Uram, te mosod meg az én lábamat?” Jézus így válaszolt neki: „Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted.” Péter így szólt hozzá: „Az én lábamat nem mosod meg soha.” Jézus így válaszolt neki: „Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.” Simon Péter erre ezt mondta neki: „Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is!” Jézus így szólt hozzá: „Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind.” Mert tudta, ki árulja el, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.”

Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét letelepedett, és ezt mondta nekik: „Értitek, hogy mit tettem veletek? Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok.”

 

Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. (Mk 10,45)

Családom egy új városba költözött. Nehezen találtam munkát. Végül elfogadtam egy alacsony fizetéssel járó, részmunkaidős állást, a helyi könyvtár takarítását. Azt reméltem, csak ideiglenes lesz, de több mint egy éve tart. Ennek következtében önbecsülésemet kezdtem elveszteni. Megalázó volt számomra ez a munka. Egyre keserűbb és sértettebb lettem.

Egyik reggel a Bibliában arról olvastam, hogy Jézus megmosta tanítványai lábát – olyat tett, ami rendszerint a legalacsonyabb beosztású szolgák feladata volt. Ez juttatta eszembe, hogy Jézus követendő példát állított elénk e szolgai cselekedettel. Rájöttem, önző énem sugallta nekem, hogy a munkám méltóságomon aluli, hogy a világ mércéjéhez és nem Isten értékrendjéhez viszonyítottam magam. Amint Jézus példáján elmélkedtem, kezdtem másképp látni a dolgomat.

Ez a munka alázatosságra tanított. Tisztává és hívogatóvá tenni a könyvtárat, igenis fontos szolgálat. Fizetésem csökkentette anyagi terheinket, a részmunkaidős beosztás pedig lehetővé teszi, hogy több időt töltsek a kisfiammal. Még ha nem is találok örömöt a takarításban, büszke lehetek arra, hogy jól végzett munkámmal másokat szolgálok. Értékes vagyok, ha nem is a konkrét munkámtól, hanem mert Isten gyermeke vagyok.

Imádság: Kegyelmes Istenünk, segíts követnünk Jézus példáját, és másokat örömmel szolgálnunk. Ámen.

Mindnyájunk korlátlan értéke, hogy Isten gyermekei vagyunk.

Julie Calleja (Michigan, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK ELÉGEDETLENEK MUNKÁJUKKAL!