Ki a felebarátom?

Jézus szavai: „Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára.

Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.” „Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.”

 

(A törvénytudó) viszont igazolni akarta magát, és megkérdezte Jézustól: „De ki a felebarátom?” (Lk 10,29)

Csütörtök délelőttönként mi látjuk vendégül a szomszédságot egy vidám együttlétre. Máskor a közvetlen szomszédaink jönnek át kislányukkal meglátogatni minket. Olyan megnyugtató, hogy mások törődnek velünk. A múltkor észrevettem egy lerobbant autót, és megálltam segíteni. A hölgy fizetni akart érte, de nem fogadtam el. Megjegyezte, milyen kedves vagyok. Találkozott volna csak velem, mielőtt Krisztusé lettem!

Ilyen dolgok naponta történnek – az ember segít, és neki is segítenek. Jézus az irgalmas samaritánusról szóló példázatot egy olyan embernek mondta el, aki igazolni akarta magát. Azután Jézus megkérdezte: „Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?” (Lk 10,36). A helyes válasz természetesen: az, aki segített; de a bajba jutott ember is felebarát volt. A szükségben lévő emberek Krisztust hozzák elénk, hogy szolgálhassunk nekik, segítve a „legkisebbeket” (Mt 25,40.45).

Mi, hívő emberek gyorsak lehetünk a szükségben lévők, idegenek és a közel lakók megsegítésében, és nyitottak lehetünk mások segítségének elfogadásában, ha Isten arra indítja őket, hogy segítségünkre siessenek. Isten szerint való dolog a szeretet kölcsönös cselekedeteivel felmutatni Isten szeretetét.

Imádság: Drága Istenünk, köszönjük, hogy segítséget küldesz nekünk, és segítségül küldesz minket. Ámen.

Áldás lehetek, ha segítek, vagy ha elfogadom a segítséget.

James A. Brunner (Arizona, USA)

IMÁDKOZZUNK A SEGÍTSÉGET VONAKODVA FOGADÓKÉRT!

Forrás: csendespercek.hu