Kiskörzeti presbiteri csendesnap Ráton
A Presbiteri Szövetség kezdeményezésére az elmúlt években beindultak a kiskörzeti presbiteri csendesnapok gyülekezeteinkben, amelyek szorosabb kötelékeket hoztak létre az egymás mellett élő és szolgáló gyülekezetek között.
Évről évre más gyülekezetbe látogatunk el közösen, megismerve így egymás örömeit és gondjait, bepillantva a presbiteri testületek munkájába és tanulva egymástól. Az idén Ráton gyűltek egybe a mi körzetünkbe tartozó gyülekezetek vezetői, azaz a ráti, minaji, palágykomoróci, szürtei, kisgejőci, nagygejőci, korláthelmeci gyülekezetek presbiterei. Alkalmunkat Misák Viktor, a Szövetség Ung megyei elnöke nyitotta néhány gondolattal, köszöntve a megjelenteket.
Csendesnapunk fókuszában a család éve állt, így az első előadás a gyermeknevelés mikéntjéről, módjáról szólt, különös tekintettel a gyülekezetekben folyó gyermekmunkára, ifjúsági misszióra. Csendesnapunk vezérigéje a 2Kor 12,14b volt: „Mert nem a gyermekek tartoznak kincseket gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek.” Szimkovics Tibor helyi lelkipásztor kifejtette, hogy milyen kihívást jelent számunkra a generációk közötti szakadék, az egymás nyelvének meg nem értése, a közös témák hiánya. Egy élni akaró gyülekezetnek meg kell találnia a kapcsolódási pontokat a mai nemzedékkel, rá kell hangolódnia a mai fiatalság kérdéseire, problémáira, amelyek jelentősen eltérnek az idősebb korosztály gondjaitól. A korszellem nyomását érezzük, tapasztaljuk sokszor a gyermekmisszióban, hiszen a legtöbb szülő szabadelvűen kezeli a gyermekét, sokszor mindent ráhagyva, rábízva a cseperedő kisemberre; gyakran hiányoznak a követhető és követendő példák a gyermekek életéből, és nemegyszer mesterséges környezetben: számítógépek és televíziós műsorok világában nőnek fel fiataljaink. Az előadó részletesen beszélt arról is, miben kellene változnunk, hogyan kellene megfelelő közeget létrehoznunk a magunk szűkebb családjában, valamint a tágabb családban, a gyülekezetben is ahhoz, hogy a gyermekek egészséges értékrenddel, egyenes jellemmel bírjanak a jövőben.
A második előadó, Kótyuk Zsolt szürtei és tiszasalamoni lelkész arról szólt, mit is kell átadnunk a következő nemzedéknek. Előadásában azt fejtette ki, hogy a hitünk tartalmát, az Istentől ránk bízott tudást és tapasztalatot hogyan kell átörökítenünk. Az ószövetségi előírásokat alapul véve, az előadó arra mutatott rá, hogy milyen hiányosságai vannak sokszor a mai családi életnek, mit „felejtenek el” a szülők, nagyszülők átadni a fiatalabb generációnak. Nekünk, akik egyházunk szolgálattevői vagyunk, különösen is ügyelnünk kell arra, hogy a ránk bízott lelki örökséget átnyújtsuk azoknak, akik utánunk jönnek. A családon belüli példamutatás, a gyülekezeti életben való aktív részvétel, az igeolvasás és imádság mind olyan dolgok, amelyek közelebb viszik a gyermek lelkét Istenhez.
Az előadások után a ráti gyülekezet vendégszeretetét tapasztalta meg az összegyűlt presbiterek közössége. A szeretetvendégség alatt jóízű beszélgetés indult, és bő egy órán át tartott az eszmecsere, mígnem visszaindultunk a záró alkalomra. A csendesnap záró akkordjaként Szimkovics Tibor a 2Móz 20,5-6 alapján hirdette Isten Igéjét. Az alkalom végén gondnokunk, Hajdu István szólt néhány bátorító szót a presbitertársakhoz, valamint Misák Viktor buzdított bennünket arra, hogy évről évre ismételjük meg ezeket az alkalmakat, ellátogatva egymás gyülekezeteibe. Nemzeti imádságunkkal zártuk együttlétünket.
Szimkovics Tibor