Luscsák Nílus húsvéti üdvözlete

„Láttuk azonban, hogy Jézust a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztelettel koronázta. […] Mert illett ahhoz, akiért és aki által minden van, s aki sok fiat vezet a dicsőségbe, hogy üdvösségünk szerzőjét szenvedés által vezesse el a tökéletességre.” (Zsid. 2, 9–10)

Feltámadt Krisztus!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

Miután befejeztük a szent nagyböjtöt, a megtérés időszakát, amely telve volt imádsággal, böjttel és irgalmassági cselekedetekkel, átimádkoztuk a szent nagyhét gyönyörű szertartásait, belépünk Jézus Krisztusnak a halál, a bűn és a Sátán fölött aratott győzelmének kimondhatatlan örömébe. Jézus győzelmének ezen a nagy ünnepén, az egyház – mint jó anya – meghív bennünket, hogy teljes szívből dicsőítsük a feltámadt Krisztust. Meghív bennünket, hogy hitünk szemével szemléljük Üdvözítőnk sebeit, amelyet a mi örök üdvösségünkért kapott. Jézus Krisztus lett a mi üdvösségünk szerzője.

Szent Pál zsidókhoz írt levele úgy beszél az Üdvözítőről, mint legfőbb főpapról, aki életét adja az Ő testvéreiért, hogy dicsőségre vezesse őket. „Jézus a végsőkig beteljesítette a megszentelődést, a főpapi önátadást a világnak és Istennek” – írja XVI. Benedek pápa azt mondva, hogy Krisztus keresztjének titkában új, egyetemes liturgia valósult meg.

Jézus Krisztusban az Atyaisten nekünk adja szeretetét, és magához vonz bennünket úgy, hogy a kereszt Isten egyetlen igaz dicsőítésévé válik. Nagypéntek után, amikor az Üdvözítő meghal a kereszten, és eltemetik, a húsvét hajnalának új korszaka köszönt be: Jézus dicsőségesen kiszáll a sírból, Ő erősebb a halálnál. Jézus Krisztus feltámadása Isten ősatyáknak és pátriárkáknak adott ígéretének a beteljesedése: „Mi is az atyáknak tett ígéretet hirdetjük nektek, mert az Isten nekünk, az ő fiainak teljesítette, amikor feltámasztotta Jézust” (Apostolok cselekedetei 13, 32–33). Szent Pál apostol beszédének ezen szavai hallgatóságát kimondhatatlan örömmel töltötték el. Mi részesei vagyunk Isten ígéretének, a nagy ősatyák és pátriárkák gyermekei vagyunk.

Aranyszájú Szent János, a választott nép ószövetségi húsvétját összehasonlítva a keresztények húsvétjával ezt mondja: „Az izraeliták csodát szemléltek. Te is meglátod azt, sőt sokkal nagyobbakat és magasztosabbakat annál, mint amit ők láttak az Egyiptomból való kivonuláskor. Te nem láttad a hadseregével elmerülő fáraót, de láttad a Sátánt teljes fegyverzetével a hullámokba fulladva. Az izraeliták átkeltek a tengeren, te átléptél a halálon. Őket kiragadták Egyiptomból, téged a gonosz lelkektől. Az izraeliták elhagyták az idegen rabságot, te pedig elvetetted a bűn sokkal keserűbb rabságát.” Halálból való dicsőséges feltámadásával Isten Fia legyőzte a Sátánt összes fegyverzetével együtt, legyőzte a legfélelmetesebb ellenséget, a halált. Győzelmével Isten fiainak szabadságát ajándékozta nekünk.

A húsvét titka a szent apostolok életének alapjává válik. Azzá a forrássá, amely Krisztus tanítványainak első közösségeit táplálja. Mindezt jól fogalmazza meg a katolikus egyház katekizmusa: „Mindaz, ami ezekben a húsvéti napokban történt, az apostolokat – és egész különösen Pétert – a húsvét reggelén kezdődött új korszak építésének szolgálatába állítja. Mint a Föltámadott tanúi, egyházának alapkövei maradnak” (642. pont). Ezen az alapon áll Krisztus egyháza, amely magára Jézus Krisztusra épül, és amelyet helytartójára, Péter apostolra és az ő utódaira bízott. Ezért az egyházért szenvedtek az apostolok és tanítványaik, Szent Jozafát és munkácsi egyházmegyénk hű fiai: Romzsa Tódor és Orosz Péter, Chira Sándor és Zavagyák József, Legeza Péter és Legeza István, Margitics János, Ortutay Elemér és Lelekács János, Háfics István, Ruszinkó Miklós, Cibere Teodor és sok más atya, hitvalló. Így mi is, szeretett testvéreim, szilárdan tartsunk ki Péter sziklája mellett ebben a nem egyszerű időszakban. Legyünk hűek katolikus egyházunkhoz, hűek jóságos püspökeinkhez és papjainkhoz.

A 410. napját éljük népünk hősies harcának, amelyet a kegyetlen megszállók, a jelen gonosz fáraója ellen vív, aki rabságba taszítani és elpusztítani akar minket. Valójában a honvédő háború történelmi időszakát éljük egy kegyetlen és erős ellenséggel szemben, ugyanakkor megértve, hogy az Isten védelmez bennünket, segít minket, meghallgatja könyörgésünket. Hallja az egész világ keresztényeinek imádságát, akik imádkoznak és segítenek nekünk.

Tanúsítjuk a zsoltáros szavainak igazságát, amely így dicsőíti Istent:

„Az Úr világosságom és üdvösségem: kitől kellene félnem? Az Úr oltalmazza életemet: kitől kellene remegnem? Ha közelednek felém a gonoszok, […] ha táborok kelnek is ellenem, nem ijed meg szívem. Ha harc támad is ellenem, akkor is reménykedem” (Zsolt. 27, 1–3).

A feltámadt Krisztus fénye ragyogjon mindnyájunk szívében, és adjon erőt, bátorságot hazánk védőinek, mindazoknak, akik most nagyon nehéz helyzetben vannak, akik elvesztették legkedvesebb hozzátartozóikat. A halált legyőző feltámadt Úr áldjon meg mindnyájunkat!

Feltámadt Krisztus!

Luscsák Nílus

munkácsi görögkatolikus püspök

Forrás: karpataljalap.net

Nyitókép: Magyar Kurír / Zadubenszki Norbert