Magyarok a Szentföldön

Hódítottak, menekültek, álmodoztak, politizáltak, új életet kezdtek – válogatásunkban olyan magyarokat mutatunk be, akik eljutottak a Szentföldre.

Messze van, mint Makó Jeruzsálemtől

Sokan tudják, hogy máig élő, a magyar földet a Szentfölddel összekötő szólásunkban feltehetően nem az alföldi településről van szó, hanem arról a Makó vitézről, aki a II. András vezette keresztes hadjáratban vett részt. A vitéz útközben kissé felönthetett a garatra, amikor megpillantotta a dalmáciai Spalato, mai nevén Split tornyait, és azt hitte, máris megérkezett Jeruzsálembe. Egy másik értelmezési kísérlet szerint a mondás onnan ered, hogy a keresztesek a szentföldi kikötővárosban, Akkóban vélték felfedezni végső úti céljukat. Akkóból könnyen válhatott aztán Makó, igaz, a magyar települést csak a 13. század második felétől emlegették földesura után Makófalvaként.

Hadicselnek vélt kitérő

A keresztes háborúk a pápa szentesítette hadjáratok voltak a 11–13. században abból a célból, hogy a keresztyének megszerezzék a Szentföldet a muszlimoktól. Nyolc nagyobb hadjáratot szerveztek ez idő alatt, az ötödik fővezére II. András magyar király volt. Az uralkodó ímmel-ámmal vállalta a feladatot, de kötötte apjának tett ígérete, aki szerette volna, hogy fia keresztes hadjáratot vezessen. Bár megvolt az esélye arra, hogy győzelmet arasson, nem használta ki eléggé a lehetőséget. Miután bevette a Szentföld Egyiptom felőli kapuját, Bét-Seánt, északra kanyarodott, Damaszkusz felé vette az irányt. A mohamedánok azt hitték, hogy hadicselről van szó: nem Jeruzsálemet, hanem Damaszkuszt akarja megtámadni a magyar sereg. Valójában azonban zarándoklatot tartottak, lementek a Jordánhoz, körbejárták a Galileai-tavat, kifosztották az ottani településeket, beszerezve néhány kétes hitelességű ereklyét. Az uralkodó megszervezte a stratégiai pontnak számító Tábor-hegy ostromát, ám a mohamedán erődítményt egyetlen ostromlétrájukkal nem tudták bevenni. Később még egy kisebb csapat megpróbálta kifüstölni a gyilkos akcióikról elhíresült iszlám vallású szektát, az asszaszinokat egyik erődjükből, ám azok menekülést színlelve becsalták a néhány száz fős magyar csapatot a felső-galileai hegyekbe, és mindössze három ember kivételével mindenkit lemészároltak. A legrövidebb keresztes hadjárat három hónapig tartott, bár néhány magyar katona az egri Tamás püspökkel együtt részt vett a további harcokban – végül a hadjárat kudarcba fulladt.

Fél évezred után is hiteles

Feltehetően az első magyar nyelvű útinapló egy szentföldi zarándoklatot örökít meg. Pécsváradi Gábor ferences szerzetes, tartományfőnök 1514-ben kelt útra mindenszentek ünnepe táján egyik rendtársával együtt. Harminchárom hónapot töltöttek a Szentföldön.

A hazai útleírás-hagyomány István király idejére vezethető vissza. Maradtak fenn adatok az országon áthaladó, Jeruzsálemig vezető zarándokutakról, és a középkori útleírások némelyike mintául szolgálhatott Pécsváradi Gábor művének, melyet Jeruzsálemi utazás címmel adtak ki. Érzékletes és pontos útirajza a fölkeresett városokról és zarándokhelyekről máig izgalmas és eligazító olvasmánya a szentföldi zarándokoknak.

A szökevény huszár esete

A székelyföld híres néprajzi gyűjtője és leírója, Orbán Balázs is eljutott a Közel-Keletre. Családjával Konstantinápolyba utazott 1846-ban, hogy velencei származású nagyanyja örökségét átvegye. Útja során eljutott Egyiptomba, bejárta Kis-Ázsiát, tanulmányozta az antik görög kultúra emlékeit és felkereste a szentföldi zarándokhelyeket is. Élményeit hat kötetben jelentette meg Keleti utazás címmel. Leírja többek között azt is, hogy amikor Jerikóba tartottak nemesi küldöttségével, a török uralom alatt lévő Jeruzsálem parancsnoka egy beduin katonai osztagot vezényelt ki, hogy kísérje az előkelő társaságot. A katonák lovas parádéval szórakoztatták a vendégeket, ám a mutatvány közben az egyik katona leesett a lováról, és éktelenül elkezdett magyarul káromkodni. Orbán Balázsnak megcsapta a fülét a magyar szó, és megtudta, hogy a katona erdélyi huszár volt, aki román társával együtt megszökött az alakulatból, és kiváló lovasok lévén bujdosásuk közben beosztották őket a jerikó–jeruzsálemi út őrségének lovas osztagába.

Magyarok a közéletben

Magyar származású a modern izraeli állam megteremtésének ötletadója, Herczel Tivadar is. A huszadik század elején a településhálózat kialakításában sok, magyar nyelvterületről érkező betelepülő vett részt, és az izraeli iparban, politikában, médiában, katonaságban máig sok a magyar származású szakember.

A modern izraeli kultúra megteremtésében kulcsszerep jutott a szintén budapesti születésű, Európa-szerte híres Kishont Ferenc író-humoristának, aki érzékletesen mutatta be szatíráiban az izraeli életet, a világiak és a vallásosak összetűzéseit, az ideákkal járó fonákságokat.

Három évvel ezelőtt hunyt el a magyar származású, holocausttúlélő Tommy Lapid, televíziós műsorvezető, újságíró, politikus. Ő is és fia is meghatározó személyiségei lettek a modern kori izraeli közéletnek.

A tehetséges polgármester

A „szent város”, Jeruzsálem élén 1965 és 1993 között a nagyvázsonyi születésű Kollek Tivadar, vagyis Teddy Kollek állt. A magyar származású polgármester hat cikluson át igazgatta a keresztyének, muszlimok és zsidók lakta várost. A sok nyelven beszélő, rendkívüli diplomáciai képességekkel rendelkező Kolleknek arra is minden esélye megvolt, hogy miniszterelnök legyen, ám ő inkább a polgármesteri széket pályázta meg – sikerrel. A 2007-ben elhunyt politikus a város történetében a második legtöbbet építtető vezető volt – Nagy Heródes után. Híres volt szerény életviteléről, és arról, hogy minden pénzt összegyűjtött Jeruzsálem fejlesztésére, meggyőző erejét is latba vetve a tehetős emberekkel való találkozásai alkalmával. A műértő politikus leleményes megoldást talált arra, hogy Jeruzsálem utcáit műalkotások díszíthessék. A három felekezet szent városában az avantgárd nonfiguratív szobrait helyeztette el, hogy a művek véletlenül se sértsék meg a vallásos érzületű lakosságot. Így lett Jeruzsálem az avantgárd szobrászat világviszonylatban is legnagyobb szabadtéri tárlója.

Hol van az otthon?

Izraelben az ott élők szerint jó magyarnak lenni, hiszen számon tartják a magyarokat, felnéznek rájuk. A modern héber nyelv hanglejtésével, hangsúlyaival ellentétes magyar nyelvet beszélőket azonnal felismerik az ivrit anyanyelvűek. Sok magyar él a mai Izraelben, ám a bevándorlók közül a leginkább széthúzó közösségnek tartják őket.

Páll Tibor és családja a ceausescui éra alatt emigrált Romániából huszonöt évvel ezelőtt. A családapa történelem szakot végzett, de mire publikálhatott volna néprajzkutatóként, szakmája tiltott foglalkozássá vált Romániában. Övéivel együtt úgy vélték, Izraelből könnyebben távozhatnak nyugatra, ám mivel megfelelőnek találták az országot a letelepedésre, nekiláttak, hogy kiépítsék egzisztenciájukat. Páll Tibor és felesége felváltva tanultak és dolgoztak, fokról fokra haladva előrébb szakmailag és anyagilag is. A családfő két évtizede idegenvezetőként dolgozik, felesége angoltanár. A férfi az év egy részét szülőföldjén, Gyergyószentmiklóson tölti villanytalan tanyáján, ahol csendesen, szemlélődve, fizikai munkával tölti napjait. Az év nagyobbik részében zarándokokat vezet a Szentföld kegyhelyeire.

Portálunknak adott interjújában úgy fogalmazott:

– Aki nem csöppen bele, nem tudja, hogy milyen az, amikor valaki felnőttként, kialakult világképpel és értékrendszerrel kényszerül elhagyni a hazáját. Minden kivándorló tudja, hogy ez tudathasadásos állapot.

Kő kő hátán

Bár van, hogy hetente újabb csoporttal látogat el a bibliai helyekre, az idegenvezető állítja, még mindig nem ismeri igazán a Szentföldet. Egyvalamiben azonban biztos:

– Messzemenően hiszem, hogy ez a föld kiválasztott föld. A világ közepe, hiszen ha itt történik valami, az az egész világra kihat. Sehol máshol nincs még egy ilyen hely.

Ami az izraeli–palesztin konfliktust illeti, Páll Tibor szerint azt a kövekkel borított föld képe fejezi ki a legjobban.

– Megdöbbentő, mennyi kőember van itt, pozitív és negatív értelemben, mindkét fél részéről. Van, aki erkölcsi értékek mellett is fanatikusan ki tud tartani, meg tudja védeni az igazát, a tisztességét, a becsületét, és ellenkezőleg: agresszív is tud lenni, és abban is kőkemény és megtörhetetlen. Ha beszélek valamelyik barátommal vagy a palesztin buszsofőrrel, mindig megdöbbentő dolgokat mondanak arról, hogy ők hogyan látják a konfliktust, miben érzik az igazukat. Nehéz lecsillapodni, annyiféle közösségnek, embernek az igazságát kell feldolgozni – ez egy ilyen világ.

Jakus Ágnes

Forrás: parokia.hu