Megváltozottak

A fő ellenség nem a változás, hanem a valamikor volt önmagad kőbezárt mása.

Gyakran megkapom régi ismerőseimtől, hogy megváltoztam. Ez egy szemrehányás: már nem vagy olyan, mint régen. Nem szeretem, ha ezt mondják, mert messzemenőkig nem értek egyet az elvvel. Senki nem ugyanaz. Ha nem tudatosan változol, akkor öntudatlanul. Erodálódik az életed. Egy teljesen normális tizenhét éves voltál tizenhét évesen, de mivel végig az próbáltál maradni, ami tizenhét évesen voltál, személyiséged megkövesedett. Kapaszkodtál abba, ami egykor voltál, és közben nem vetted észre, hogy valami olyasmivé váltál, ami nincsen rendben. Szemrehányóan nézel azokra, akik közben jobban megértették magukat és a világot. Előre haladtak a hitükben, miközben te még mindig ott tartasz, ahol évtizedekkel ezelőtt elkezdted. Isten gyurmából teremtette az embert és kész, és ezt nevezed konzervativizmusnak. Hol tart az életed?

Ha nyitott szemmel olvasod a Bibliát, sorra látod meg, hogy mennyire fontos fogalom a változás, átváltozás fogalma. Isten átformál bennünket Krisztus arcára, dicsőségről dicsőségre. A hívő egy metamorfózison megy át élete folyamán, aminek a végkifejlete a mennyei lét. A Mennyek Országa betörése az ember életébe nem hagyhatja érintetlenül azt, aki aszerint él. Átformál. Mi meg úgy gondoljuk, hogy vagyok, aki vagyok, aztán fogom, és a kereszténység fogalmait használva felöltöztetem magamat valami vallásos köntösbe, miközben semmiben nem változtam. Én csak úgy vagyok. Ne akarjon engem semmilyen isten megváltoztatni. Én eközben szeretnék másokat megváltoztatni, a saját képemre formálni, és felháborodni, ha valaki mássá lett, mint aki volt.

Jobb nekem így, mint tizenhét évesen. Nem szeretnék újra annyi éves lenni, mert nem akarok újra ugyanabban a szorongásos életben élni. De téged csak az érdekel, hogy nem vagyok már olyan, „megváltoztam”. És te miért nem tetted?

Ha nem változol is változol. Valahol olvastam, hogy életünknek van egy része, ami akaratunk ellenére is változik. Már soha nem leszünk fizikailag olyanok, mint tizenhét évesen. Legfeljebb jóval nagyobb keserűséggel és csalódottsággal a lelkünkben maradhatunk „ugyanazok”. Aki előtt még ott áll számtalan lehetőség a változásra, nem ugyanaz, mint aki már elszalasztotta ezeket a lehetőségeket. Persze, hogy gyűlölöd mások életében felfedezni a változást, mert emlékeztet arra, hogy neked is változnod kellett volna. Persze, hogy gyűlölöd látni, ahogyan változik az élete a másiknak, mert eszedbe jut, hogy a tiédnek is változni kellene. Az egész életed egy szemrehányás a világnak, miközben te állsz ellent mindenfajta változásnak. Állandóság és illúzió. Ki az, aki szavatolja az állandóságot? Ha magadból merítesz, akkor szomjan halsz, mert nem te vagy a forrás. Összeaszott lelkek, és megkövesedett életek víz, élő víz nélkül. Add nekem azt a vizet, hogy soha többé ne kelljen ide jönnöm meríteni. Miben reménykedsz? Hogy majd úgy hozza a sors, vagy az élet, hogy egyszer csak megkapod azt, ami megszépíti és kiteljesíti az életed? Készültél-e valaha arra, hogy megkapd? Kész vagy-e az azzal járó változásokra. Az ember nem betonnak teremtetett. Porból lett, amit a szél elfúj, csak a víz tarthatja össze. Isten viszonylatában válhatok azzá, amiben önmagam lehetek. Kinek látom Istent, és van-e valamilyen következménye az életemben annak, hogy hozzá tartozom. Kicsoda az istenem? Lehet, hogy szánalmas, magadból faragott bálványod egyetlen imádója vagy. Önimádat. De ez az isten is olyan, mint a többi, van füle, de nem hall, van szeme, de nem lát, van keze, de nem tud megsegíteni. Nem tudod magadat megmenteni az elmúlástól és a megsemmisüléstől. Kell egy külső segítség, egy mentőöv, ami kihúz a bajból. Kinyújtani a kezed a mozdulatlanság, és a félelemtől megkövesedettség megtörését jelenti. Isten változtat és te változol. Nem változhatsz Isten munkája nélkül, de ehhez tudni kellene, mit tesz Isten és hogyan változtat.

Változol a körülményeid által, és megérted magadat. Változol az emberek által, akár szeretettel, akár bántóan viszonyulnak hozzád. És változol minden gondolat által, ami összetör és padlóra kényszerít, ha beengeded a gondolataidba. Változol Isten munkája által, és a Szentírás megértésében. A változás mindig fájdalommal jár, de olyan ez, mint a szülési fájdalom: tudod, hogy célja van.