Mindig váratlanul jön

Mindig váratlanul jön, akit mindig várunk – a Szentlélek.

Ő a szeretet köteléke, tökéletesség elevenítő ereje, halálgyőző élethatalom. Mindig várjuk, s azért jön váratlanul mindig, mert lét-hiányos az életünk, hit-hiányos a hitünk, isten-hiányos a szeretetünk.

A Lélek mindent betölt, de ahogy a kemény kőről szertefolyik az áldó eső, úgy az istenhiányba belekeményedett szívünk sem fogadja be – éppen azt! -, amire mindig várunk, amit remélünk, ami hiányzik. Igen, benne vagyunk, élünk, mozgunk – s várjuk, hogy bennünk legyen. S a Lélek jön – mindig.

Mindig várjuk, és hívjuk: jöjj, Lélek! – és mindig hirtelen jön a Lélek, mint a zúgó szél zendülése: felborítja életünket szerteszét, óvatlanul hagyott dolgait (felborítja magát az egész életünket), a szív üres poharát, a boldogság kifosztott kosarát; zendül a Lélek és becsapódnak a sosem nyitott – sosem csukott ajtók. Hogy aztán teljen a szív, sose fogyjon a kosár, s nyíljék az ajtó – befelé a szomjazó világra, s felfelé az örök országra.

Mindig várjuk, pedig mindig itt van. Mert hogy is jöhetne váratlan és hirtelen, ha várásán alapul életünk, ha hírbe adta őt a Megváltó; ha a Lélekkel esd a világegyetem, és a Lélek esd minden istengyermekkel? Miért jön mégis így várva, de hirtelen? Csak azért, mert nem elég, ha csak tudjuk e várás mélységes titkát. Azért jön mindig váratlan és hirtelen, mert nem Isten az, aki minket várat, hanem mi váratjuk mindegyre Istent.

Ha tehát várjuk a Lelket, hívjuk is, ha hívjuk, keressük is, ha keressük, fogadjuk is, ha fogadjuk, dicsérjük is! Ő a szeretet köteléke, tökeletesség elevenítő ereje, halálgyőző hatalom – vigasztalás és Vigasztaló, erősítés és Erő, minden érkezésben Megérkezés, minden mozdulatban Maradandó, minden újban igazán Örök. Valóság valósága – veni, veni Creator Spiritus!

Bogárdi Szabó István