Nehéz miértek – Konfirmandus hétvége Máramaros–Ugocsa Egyházmegyében

Nyolcvan konfirmandus fiatal vett részt a számukra szervezett hétvégén Máramaros–Ugocsa Egyházmegyében december első hétvégéjén. A kétnapos alkalom vezetését Laskoti Zoltán, szőlősgyulai lelkipásztor vállalta magára, a szervezésben és a lebonyolításban a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet Tisza–Borzsa közi (TiBorKA) Alapszervezete is részt vett. Az alkalomnak a Péterfalvi Református Líceum adott otthont.

A hétvége a Nehéz miértek címet kapta. Célja, hogy a konfirmáció előtt álló fiatalok választ kapjanak a bennük felmerülő kérdésekre: Miért vagyok konfirmandus?, Miért kell konfirmálnom?, Miért kell megtanulnom a kátét?, Milyen a felnőtt gyülekezeti tag?

A péntek délutáni megérkezést követően Laskoti Zoltán tiszteletes tartott áhítatot a Lukács evangéliuma 19. részének 10. verséből: „Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” A Bibliában ezt az igeszakaszt Zákeus történetén belül találjuk. A konfirmandusok számára azt jelenti a káté, mint Zákeusnak a fügefa – alkalmazta a könnyen érthető hasonlatot a lelkipásztor. A péntek esti előadás alkalmával a tiszteletes a nehéz miértekre elméleti síkon próbált választ adni. A fiatalok új dolgokat hallhattak a konfirmációról és a kátétanulás fontosságáról, vagy megerősíthették korábban szerzett ismereteiket.

Szombat reggel Laskoti Réka, feketeardói, tekeházi és királyházi lelkésznő áhítatatában A gazdag ifjú példázatát (Márk 10:17–22) hozta a fiatalok elé. Az ifjú fel merte tenni a kérdéseit Jézusnak, tisztelettudóan szólítva meg, aki mégis azt kérdezte tőle, hogy „Miért mondasz engem jónak?” Valóban úgy gondolod, hogy én vagyok az Isten, vagy csak azért mondod, mert ezt tanultad? – tette fel a kérdést a lelkésznő a konfirmandusoknak is.

A délelőtti előadás alkalmával Laskoti Zoltán a hívő élet elkerülhetetlen állomásairól: az elindulásról, az elbukásról és az újrakezdésről beszélt. Az elindulás három gyakori példáját a Szentírásból ismert személyek történetével világította meg: Jónás képviselte a rossz irányt, a gazdag ifjú a majdnem jó, vagyis a még mindig rossz irányt, Nikodémus pedig a célba érést. A délutáni előadás gyakorlatiasabb jellegű volt. Petrusinec Vladimir, Máramaros–Ugocsa Egyházmegye főgondnoka, Domonyi Erik, nevetlenfalui lelkipásztor és Kardos Ágnes, negyedéves teológia szakos hallgató tettek bizonyságot arról, mit jelent számukra a gyülekezet, és hogyan találták meg benne a helyüket.

Az előadásokat kiscsoportos beszélgetések követték. Több alkalommal ismerkedős és közösségépítő játékokat tartottak, péntek este pedig közös filmnézésre hívták a résztvevőket.

A záró áhítattal Sipos József, a KRISZ elnöke szolgált. Az igét Pál apostolnak a Thesszalonikaiakhoz írt első leveléből (5:12–18) olvasta, használati utasításként a Jézus-követőknek.

Útravalóul Laskoti Zoltán tanmesébe csempészve helyezte a konfirmandusok szívére a hétvége célját: hazavinni azt, amit Isten üzent a számukra, hogy ezáltal közelebb kerüljenek a célhoz, nem elégedve meg a majdnem jóval. Isten többre teremtette őket, minthogy lekonfirmáljanak és eltünjenek, vagy csak kellékek, „templomtöltelékek” legyenek: örök életre lettek teremtve.

Héder Zsuzsanna
Kárpátalja.ma