Reformációs Családi Napok Tiszakeresztúrban

„E földi vándorúton ama bizonyos hamuba sült pogácsa a család. Jó szava, szelleme, védőszentje a mesebeli hősnek. Aki nélküle indul, nagyobb veszedelmek közé kerül, sebezhetőbb minden tekintetben. Némelykor épp legutolsó menedék… A család az, ahol zúzmarás időkben titkon ünnepelhető a titok: az együvé tartozás tudata.”
/Sütő András: A megtartó család dícsérete/

A reformáció 500. évfordulója alkalmából május 29–31. között Sipos József lelkipásztor és a helyi református gyülekezet szervezésében családi napokat tartottak a nagyszőlősi járási Tiszakeresztúrban. A háromnapos programsorozatot a Reformáció Emlékbizottság és az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatatta.

A család a legkisebb társadalmi egység, amelynek különös helye van egy nemzet, egy kultúra fenntartásában és továbbadásában. A család fontos szerepet tölt be a gyülekezet, az egyház életében is. Ők a gyülekezet alkotóelemei. Szükség van az új generációra, akik majd továbbadják református hitünket. Ezt szem előtt tartva rendezték meg a családokat megszólító alkalmat.

A rendezvény mindhárom napjának programja hasonlóan épült fel. A gyülekezet tagjai délelőtt tíz órakor közös áhítattal kezdhették a napot az Úr házában. Isten üzenetét Máramaros-Ugocsa Egyházmegye vezetői: Homoki Tibor, fertősalmási lelkipásztor, egyházmegyénk lelkészi jegyzője; Hunyadi Attila esperes, péterfalvai és tiszabökényi lelkész; Seres János, tivadarfalvi lelkipásztor, tiszteletbeli esperes tolmácsolták és magyarázták a jelenlévők felé. Az áhítatok alapjául a református Bibliaolvasó Kalauz szerinti napi igék szolgáltak (ApCsel 14–28).

A reggeli lelki táplálék után következett az előadás. Hétfőn Bernát Tamás, kisdobronyi lelkipásztor a reformáció házasságban betöltött szerepéről beszélt. A családban is meg kell élnünk a reformáció igazságait: meg kell tanulnunk, hogy egyedül Krisztus az, aki megtart minket, egyedül a Szentírás az, ami az életünknek az alapja lehet, egyedül kegyelemből vagyok az, aki vagyok, és kaptam azt, amit kaptam, egyedül hit által – a hit az, ami nem csak elvezet bennünket a mennyek országába, de ahhoz is szükséges, hogy kimondjuk „holtomiglan és holtáiglan”. Mindezekért pedig egyedül Istené a dicsőség.

A keddi napon Kacsó Géza, bátyúi lelkipásztortól hallottunk az 500 évvel ezelőtti reformáció mikéntjéről, történelmi hátteréről és arról, hogy miért kellett mindennek bekövetkeznie.

Szerdán a reformáció mai távlatairól beszélt Szimkovics Tibor, ráti lelkész. Az előadásának a Reformáció a digitális táradalomban címet adta. Kezünkben van az ige, a református tanításaink, erkölcsi pilléreink. Isten kész volt a csillag által odavezetni a betlehemi jászolhoz a bölcseket, kész volt reformátor őseinknek a kezébe adni a könyvnyomtatást, és kész a mai napon is sok olyan eszközt adni, ami által embereket érhetünk el, lelkeket menthetünk meg. Isten adta a kezünkbe az elektronikus média eszközeit is. Lehetőségként, erőforrásként kell élnünk velük.

Az előadásokkal egy időben a gyerekek számára külön alkalmat szerveztek a Református Otthon épületében. Az első napon a GYEK (Gyermek–Evangelizációs Közösség) munkatársai tanították a legfiatalabb generáció képviselőit, kedden a tiszapéterfalvai Kokas Banda hagyományőrző népzenei és néptáncegyüttes mozgatta meg őket, szerdán pedig játékos foglalkozásokra került sor.

A közösen elfogyasztott ebéd és a négy órakor kezdődő evangelizáció közötti időben a gyerekek kézműves foglalkozásokon vehettek részt (gipszfestés, gyöngyfűzés, bőrdíszmű), de a lovaglást, az íjászatot, az ugrálóvárat és a körhintát is kipróbálhatták. A felnőttek megtekinthettek egy Luther Mártonról szóló dokumentumfilmet, a Kokas Banda előadását, valamint meghallgathatták Nagy Zita és férje, Barna bizonyságtételét. Nagy Zita, a Kárpátaljai Református Egyház Reformáció Gyermekei programjának a Máramaros-Ugocsa egyházmegyei nagykövete személyes bizonyságtétellel arra buzdította a fiatal családokat, hogy gyermekvállalással ünnepeljék a reformáció 500. évét, letéve így voksukat nemcsak a múlt és a jelen, hanem a jövő mellett is.

Délutánonként Szanyi György, borzsovai lelkipásztor evangelizált. A pünkösd ünnepének közeledtével Kornéliusz és Péter történetét hozta közénk az Apostolok Cselekedetei tizedik részéből. Az ő történetükön keresztül szólt a hallgatókhoz. Vannak olyan dolgok az életünkben, melyeket kezdetben nem értünk. Így történt ez Péterrel és Kornéliusszal is. Egymástól több száz kilométerre Isten mindkettőjüket megszólította. Mindketten másképp reagálnak Isten hívására. Kornéliusz, aki pogány volt, de próbált Isten felé közeledni, azonnal igent mond. Péter pedig a tipikus keményfejű keresztyén: háromszor rákérdez, mielőtt cselekszik. Menni kell, ha Isten küld! Kornéliusz története által azt is megtanulhattuk, hogy nem szabad a másik embertől várni a megoldást. Nem szabad sem felmagasztalni, sem lenézni valakit. Az emberi lét korlátoltságot is jelent: elfáradtak, esendőek és nyomorultak vagyunk. Péter azt mondja Kornéliusznak: „Állj fel, én is ember vagyok!” (ApCsel 10:26b). Állj a másik mellé, légy az embere, azért, hogy majd elmondhassa, hogy neki is van Istene! Isten nem személyválogató. Csak akkor tanúskodhatunk Róla, ha már találkoztunk az élő Krisztussal. Ha nem csak arról beszélünk, amit a Biblia mond, hanem arról, amit személyesen velünk tett az Isten.

A családi alkalom egy-egy napja a Hozsánna és a KRISZ-együttesek, valamint a Trinitas band fellépésével ért véget.

Héder Zsuzsanna

Kárpátalja.ma