Régi idők nagyböjti gondolatai: 28. nap
Klobusiczky Péter kalocsai érsek imádsága a lelkiismeretről 1906-ból.
„Oh lélekismeret, mely üdvösséges tanácsadó, mely igazságos bíró vagy! Látom immár, mely szükséges tőled mindenekben tanácsot venni; látom, mely szükséges tanácsoddal élni! Oh hányszor serkentettél üdvösséges ösztönzéseddel, hányszor kértél, hányszor rettentettél, hány alkalmatosságokban kiáltottál: tibi non licet, ez nem szabad, ez vétek, ez veszedelmes dolog? Hányszor intettél: Ite, consulite! Ez nagy állapot, magad eszén meg ne állj; kételkedésedet gyóntatóatyádnak jelentsed, okosabbaktul kérj tanácsot!
Hányszor vontál vissza, hogy másrul azon szót ki ne mondjam, azon társaságba ne avatkozzam. azon könyvet ki ne nyissam? Revertere et dormi! Hányszor ösztönöztél, hogy azon jóravaló isteni sugárlással éljek, azon szegénynek szolgáljak, azon szent napon lelkem isméretét a szent gyónás által tisztitsam; ezen vétket, melybe annyiszor esem és talán most is hentergek, kerüljem; azon erkölcsöt, amelyet annyira javalt a lelki atyám, gyakoroljam?
Ah, ha mindezekben hallgattalak volna, nem kellene most ezeknek emlékezetére töredelmes könyhullatásokkal egyvelített siránkozásokat szivemből vonnom!
El nem estem volna, Istenemet meg nem bántottam, tökéletesen éltem volna! Eddig szent lettem volna!
…Te oh nagy Isten, aki ezen birót szivembe adtad, adj kegyelmet, hogy annak szavát, állhatatosan követvén, ezen akadályát üdvösségemnek meggyőzhessem! Ámen”
(Forrás: Klobusiczky Péter szent beszédei, Szatmár, 1906)
Marosi Anita
Kárpátalja.ma