Régi idők nagyböjti gondolatai: 34. nap

Ifj. Gebé Andor görögkatolikus áldozópap nagyböjti elmélkedése 1904-ben Ungváron.

„Krisztus Urunk szeretetének, alázatosságának és szerénységének példája vezéreljen minket e földi élet útain, ajtatos hallgatóim! Kövessük Jézust a reánk mért kereszteknek és szenvedéseknek békességes türése által. Kerüljük a kevélységet és a nagyravágyást. Hiába neveztetünk keresztényeknek, ha nem vagyunk Krisztus követői, aki alázatosokat választott tanitványaiúl. Vizsgáljuk és lássuk mindenkor, mily fokán vagyunk az alázatosságnak, mely alapfeltétele az örök üdvösségnek, ajtaja és bemenetele a mennyországnak. Ne feledjük, hogy semmi sem annyira nem ékesiti az embert, mint a mesterkéletlen alázatosság, mely az igazságra vezető első út, a keresztény kötelesség támasza és talpköve. Ha valaki közőletek jót tesz, azt Isten kegyelmének tulajdonitsa és nem a saját érdemének.

Óvakodjatok a hiú öntetszéstől, vagy a kérkedő és mások fölé emelkedő elbizakodástól és felfuvalkodástól.”

(Forrás: Alsóbbrendű homiliák, melyek a görög katholikus egyházban vasárnapokon, változó- és állandó ünnepeken a szent misén éven át felolvastatni rendelt evangéliomi szakaszoknak a hallgató vagy olvasó közönség vallás-erkölcsi épülésére irányuló népszerü magyarázatát és alkalmazását tartalmazzák… c. könyv, Ungvár, 1904)

Marosi Anita

Kárpátalja.ma