Ünnepelj másként!
Gyakran hallani, hogy a Karácsony ünnepéhez a világosság, az öröm és a békesség fogalmait társítja a világ. Ezért gyújtunk a fenyőfán gyertyát, ezért ajándékozunk, ezért színlelünk örömet és békességet akkor is, ha valójában egészen más természetű gondoktól nehéz a szívünk.
Ebből következően csak futó pillanatok ezek, életünk átmeneti közjátékai, életünk könyvének egy oda nem illő bekezdése, amelyet minden évben elolvasunk, és parancsának engedelmeskedünk. Így évente egyszer, a Karácsony ünnepének beköszöntével az örökösen rohanó, sötétségben járó, a halál árnyékában lakó, az igát hordó ember egy pillanatra megtorpan, elgondolkodik, mert érzi, hogy tartozik valakinek valamivel, de a Karácsony igazi üzenetére, történelmi gyökereire már képtelen emlékezni, számára az ünnep egyre idegenebb.
Így van ez a mi szülőföldünk, Kárpátalja lakosainál is. Az emberek egynegyed része Karácsonykor még abbahagyja a munkát, megtisztálkodik, ünnepi ruhát ölt, poros énekeskönyvét leveszi a polcról, és elmegy a templomba. Ott azonban már keresi a helyet, sok hozzá hasonlóval együtt, mert rég nincs tudomása a helyi hagyományok alapján kialakult ülésrendről. A liturgia menetében igyekszik a lelkészre figyelni, de az igemagyarázat, bár több mozzanatában hasonló az elmúlt évihez, számára nehezen érthető. Úgy tűnik, csak arra vár, hogy sor kerüljön a hitoktatásban részesülő gyerekek ünnepi köszöntőjére, amelynek hatására karácsonyi hangulat ébred a szívében.
A Himnusz közös éneklése után elérzékenyülve indul hazafelé, és a vele egy irányba haladóknak megjegyzi: a karácsony szentestéje sem olyan már, mint régen! Családja körében, a bőséggel terített asztal és a feldíszített fa alatt gazdájukra váró ajándékok társaságában még úgy érzi, az övéi számára sikerült megteremtenie a békés, boldog és örömteli karácsonyi hangulatot. De a kifogástalan vacsorát követően a családfő asztalt bont, mielőtt a napok óta szorgoskodó felesége, gyermekeinek édesanyja asztalhoz ülne. És nem hangzik el felé sem köszönet, sem elismerés, sem dicséret. Az édesanya, a feleség (gyermekei már az ajándékokkal játszanak, ha idősebbek, talán haza sem jöttek, vagy már el is rohantak valami jó kis buliba) egyedül maradva, könnybe lábadt szemekkel, a szomorúságtól összeszorult torkán próbál letuszkolni néhány falatot, majd rá vár a mosogatás, a feldúlt rend helyreállítása. Az élet már csak ilyen – gondolja magában, és ezzel vége a napnak, másreggel pedig kezdetét veszi a holnap. S bár a fényviszonyok a régiek, az árnyak egyre nagyobbak és közelibbek, az iga nehezebb, a lesújtó csapások egyre fájdalmasabbak.
Valami nincs rendjén?! Ha legdrágább, legkedvesebb ünnepünk is egyre nagyobb teher a XXI. század emberének, bizonyára nincs. Laposabb vagy teljesen kiürült pénztárcával néz a rohamosan közelgő szilveszter elé, amikor majd újra eljátszhatja az örömtől és vidámságtól már-már szétcsattanó, valójában a magával mit kezdeni nem tudó embert. Tegyük fel ismét a kérdést: valami nincs rendjén?
Emberek! A Megváltó születésére várva reménykedjünk a Seregek Urának féltő szeretetében, aki nem hagyja sötétségben, a halál árnyékának földjén a XXI. század emberét! Nem hagyja kipusztulni, nem hagyja a bűnök igája alatt sínylődni, nem hagyja ellenségeinek botjaitól szenvedni! A Seregek Ura világosságot, örömöt, szabadságot és békességet ad, „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség fejedelme!” (Ézs 9, 5–6) Karácsony ünnepén a megszületett gyermeket ünnepeljük. A Fiút, aki uralkodik, mert hatalma van, tanít és tanácsol, mert bölcs. Erős Isten Ő, mert legyőzte a halált, és harmadnapon feltámadott. Örökkévaló Atya, mert a Fiú egy az Atyával. Nem ismer elmúlást, nem árt neki a halál! Ő a békesség fejedelme. Ahol jelen van, ott békesség van, emberi szívekben, családokban, egyházban, országokban.
Jézus Krisztusnak valóban helye van az otthonunkban, egyházunkban, országunkban, világunkban? Hogyne lenne! – hangzik a válasz. De a dolgok másképpen működnek, a sorrend is sokszor más. Kedves testvérem! Ha Jézusnak van helye a szívedben, lesz helye az otthonodban, a gyülekezetedben, az országodban, a világodban is!
A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez mindezt, Ő adta Jézust az emberért, életet az életért!
A világ világossága Jézus.
Az öröm forrása Jézus.
A rabok és megkötözöttségben élők szabadítója Jézus.
A hit a Szentlélek Isten ajándéka, amelyet az evangélium által gerjeszt szívünkben, tehát tőle kell azt kérni!
A Jézus Krisztusba vetett hit a kulcsa mindennek. Hit által élni egészen más, mint hitetlenül. Más a hétköznap, és más az ünnep. Más a cél, és más a módszer. Más az öröm oka és forrása, nincs többé teljes sötétség, a halál árnyékában is világosság ragyog. Van vigasztalás és támasz a gyászban is. 2011 karácsonyán a te szívedben is megszülethet a Jézus Krisztusban való hit, ha szeretnéd, ha kéred és fogadod.
És ha valami ezen túl sem lenne rendjén, kedves Testvérem, a megoldás és a válasz csak egy lehet: a Megváltó megszületett, ezért ünnepelj másként, hogy valóban áldott legyen a Karácsonyod!
Ezt kívánja minden igaz keresztyén számára a Kárpátaljai Református Egyház püspöke:
Zán Fábián Sándor
Forrás: reformatus.com.ua