Urunk mennybemenetelének ünnepe – áldozócsütörtök

Ma áldozócsütörtök ünnepe van. Az áldozócsütörtököt, vagy más néven áldozónapot húsvét után a 40. napon tartják. Az ősegyház a IV. századig a Szentlélek eljövetelével együtt pünkösdkor ünnepelte. Az V. század óta Urunk mennybemenetelének napját csütörtökön ünnepelték. 1918-ig a húsvéti szentáldozás utolsó napja volt. Ebből ered az egyedülálló magyar név: áldozócsütörtök. Más nyelvek inkább a mennybemenetel tényét emelik ki.

Az apostolok és az Újszövetség tanúsága szerint a mennybemenetellel a feltámadt Jézus evilági megjelenései megszűntek és mintegy utolsó találkozásként elbúcsúzott tőlük, küldetést bízott rájuk, megígérve, hogy elküldi a Szentlelket. Noha láthatatlanná vált, de Szentlelkével jelen van a hívők közösségében az Egyházban, mely az ő Titokzatos Teste.

A mennybemenetelt a Lukács evangéliuma röviden (24,50-53), az Apostolok Cselekedetei részletesen (1,4-11), Márk egy mondattal (16,19) mondja el.

Krisztus mennybemenetele nem azt jelenti, hogy „innen oda ment”, hanem annak a kifejeződése, hogy megértesse a tanítványokkal, ettől kezdve máshogy van jelen a tanítványok életében, máshogy lesz együtt Egyházával: „íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!” (Mt 28,20).

A mennybemenetel ünnepe elsősorban azért fontos ünnepünk, mert ahogy Krisztus mennybemenetelével ígéretek teljesedtek be, így bízhatunk abban, hogy a még be nem teljesedett ígéretei is valóra válnak majd – olvasható a reformatus.hu oldalon. Mikor Jézus a mennybemenetelről beszélt, ígéretet tett a Szentlélek eljöveteléről: „Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok.” (Jn 16, 7). Ezen az ünnepen erre az ígéretre emlékezünk és arra a bizalomra, mellyel Krisztus a tanítványoktól búcsúzott: „tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig.” (Ap Csel 1,8)

Gál Adél

Kárpátalja.ma