Vasárnapi üzenet

Jézus életének fejlődő szakaszai vannak. E fejlődést a böjt segíti és lendíti tovább.

„Amikor meghallotta ezt Jézus, eltávozott onnan” – tehát az idői és térbeli keretekben kapcsolati és környezeti leépítés van. A környezet dolgainak (és így a megszokott világi biztonság) leépítése az Isten felé tesz egyre nyitottabbá és kiszolgáltatottabbá. Ez a csak Istentől, az Örökkévalótól és nem a mulandótól való függés, az örökkévalóság-forrású élet fejlődésének célja. Ebben a fejlődésben segít a böjt.

„Eltávozott onnan egy lakatlan helyre egyedül” – nem tudjuk, hová, és a tanítványai sem mennek vele. E jelenetben megmutatkozik Jézus nagyon is emberi mivolta. Mert Jézusnak is szüksége volt az elcsendesedésre, a fájdalma gyógyulására, a dolgai végiggondolására. Fontos felismerni és Istentől elfogadni a terelgetéseket (még ha fájdalmasak is). E „terelő botütések” között jó arra gondolni, hogy minden előbb Isten előtt zajlik, ami velünk történik, és egy hajszál sem eshetik le a fejünkről Isten tudta és akarata nélkül.

Ezt követően emberek és tanítványok mennek Jézushoz. Ők az Istentől küldött munkaterület, akik kiábrázolják, hogy mennyire fontos Jézus munkája. Mert a tömegben vannak betegek, nyomorultak, megszállottak stb. Aztán tehetetlenkedő tanítványok mennek Jézushoz, akik nem tudják megoldani a tömeg élelmezését, és egyre izgulnak a feladat feszítése miatt. Kegyelem, amikor Isten megmutatja, hogy van feladatunk, és fontos a küldetésünk, mert emberek és gyülekezet van ránk bízva, és olyan tudásunk van, amely a másik ember problémáját képes megoldani. E böjtben – amikor kitisztul a látásunk – vegyük ezt észre és bánjuk meg (ha nem vettük eddig észre, akkor még inkább bánjuk meg), ha magunkat megfosztottuk a ránk váróktól, illetve a ránk várókat magunktól.

Engedjük, hogy Isten aktivizálja a képességeinket: lássuk meg az igényeket, ne zárkózzunk el a nálunk nyomorultabbak elől. Érezzünk együtt a másikkal, legyenek másokért mozduló érzelmeink, és ne csak magunkat sajnáltassuk, vállaljuk fel a terheiket, mert van rá lehetőségünk.

Radvánszky Ferenc
református lelkipásztor