Vasárnapi üzenet

„Történt pedig, hogy amíg mentek, megtisztultak.” (Lk. 17, 14)

Görögkatolikus egyházunkban az adott dátum (december 10.) a karácsonyi bűnbánati időszak negyedik vasárnapja. Az Anyaszentegyház a szent liturgián Lukács evangéliumának azt a részét olvastatja fel, ahol Jézus Krisztus tíz leprást szabadít meg a betegségüktől, és küldi el őket, hogy mutassák meg a tisztulásukat a papoknak. A leprások megtisztulása út közben történik.

Advent időszakában mi is úton vagyunk, és ezen a vonalon nekünk is lehetőségünk van a megtisztulásra. Az ad veniat latin kifejezés érkezést jelent. Valaki érkezik hozzánk, és mi Őrá várunk. Az emberi társadalmunk, ha őszinték vagyunk magunkhoz, nem szeret várakozni, mindent azonnal akarunk. Szeretnénk szebb időt, jobb munkát, elfogadóbb környezetet és elsősorban a háború végét. Talán Isten nem véletlenül adja számunkra a várakozási időt, talán tanítani akar nekünk valamit. A Jézus Krisztus születését megelőző bűnbánati időszak is egy lehetőség arra, hogy ne felkészületlenül érkezzünk a betlehemi barlanghoz, hanem ünneplésünk tudatos legyen, és ebben az örömben próbáljuk egy kicsit megérteni azt a misztériumot, amelyet az isteni inkarnáció, megtestesülés jelent.

Készületünk sokszor külsőleg történik. A család nőtagjai sütnek-főznek, takarítanak, a férfiak pedig a fenyőfát próbálják belehelyezni a talpba, több-kevesebb sikerrel. A külső felkészüléssel nincs is semmi probléma, ha engedjük a belső lelkivilágunkat is – akár külső dolgokon keresztül – felkészülni. Külső segítség számunkra az adventi koszorú és annak akár hat vagy négy gyertyája. A hétről hétre meggyúló új gyertyaláng szólít fel bennünket arra, hogy a kisded, amely a szentséges éjszakán megszületni kegyeskedik, értünk érkezik közénk. A gyertya, amely önmagát áldozza fel, hogy nekünk fényességet adjon, előképe az Isten fiának, aki a kereszten az életét áldozza, hogy nekünk visszaadja az üdvösség világosságát.

Örökös körforgásban vagyunk: újév, nagyböjt, húsvét, évközi vasárnapok és mindennapok, advent és Jézus Krisztus születése. Feltehetjük a kérdést, hogy miért kell mindig ugyanazt ismételnünk, ha semmi nem változik? Isten igéje örök érvényű és változatlan, mégis van, ami változik. Minden évben változik a körülmény, és mindig van lehetőség arra, hogy mi változzunk és megtisztuljunk. Isten mindig ad időt számunkra, hogy megtaláljuk azt az utat, amely a jászolhoz vezet, és onnan pedig irányt mutat az örök életre.

Kótonovics István
görögkatolikus áldozópap

Nyitókép: illusztráció. Forrás: reformatus.hu