Vasárnapi üzenet

Pünkösd után a hatodik vasárnapon Szent Máté evangéliumának 9. fejezetét kezdjük olvasni. Ennek a fejezetnek az elején egy bénával találkozik Jézus, akit mások a Mester elé hoznak. Jézus ezeknek az embereknek a hitére tekintettel gyógyítja meg az ott fekvő embert. Előbb a bűneitől szabadítja meg, majd a testi betegségét is feloldja.

Fontos ebben a történetben, hogy a beteg azoknak az embereknek a segítsége által jut a gyógyuláshoz, akik őt Krisztus elé viszik. Ha nincs a barát, nincs a rokon, aki Jézus lábai elé tegye a beteget, nem gyógyul meg az ágyon fekvő.

Kétezer évvel később valami hasonló történik az egyházban. Amikor Isten színe elé járulunk a templomban, akkor azt közösségileg tesszük, sok más ember társaságában. A hitünk, habár személyes dolog, sohasem magánügy, mert valamiképp mindig hozzákapcsolódnak más emberek kérései, élethelyzetei. A hitünk által vagyunk képesek meglátni a másik ember szükségét, és a hit tesz bennünket képessé arra, hogy segítségére legyünk a mellettünk lévőnek. Vannak helyzetek, amikor az embernek testi segítségre van szüksége. Elmenni vele orvoshoz, akár ügyeket intézni, ha idős vagy beteg, testileg gondozni. Ez a része a hitünknek, amely hasonlít a béna ember segítőihez, akik szeretnék, hogy barátjuk, rokonuk újra járjon. Vannak azonban helyzetek, amikor a test egészséges, külsőleg minden rendben, de a lélek hiányát szenvedi Istennek. A hitünknek ekkor is nagy szerep jut, hiszen a szertartásokon, amikor számtalanszor kimondjuk: „Uram, irgalmazz”, ilyen helyzeteket is a vállunkra veszünk, hogy Krisztus elé vigyük azokat. Keresztényként testben és lelkekben is igyekszünk a másik javára lenni.

Ehhez a kettős feladathoz adjon nekünk elhivatottságot, erőt és kitartást a mi Istenünk!

Ámen.

Iván Gábor
görögkatolikus áldozópap

Forrás: karpataljalap.net