Vasárnapi üzenet

A pusztai vándorlás legkritikusabb epizódja az aranyborjú története. Mózes Isten parancsa szerint a Sínai-hegyen van. A nép a völgyben Mózest várja, majd elfogy a türelmük, és Áront ráveszik, hogy egy bálványszobrot készítsen. Ezért Isten haragra gerjed, és el akarja pusztítani a népet, amit megmond Mózesnek is. Közlése szerint csak Mózest és utódait hagyná meg. De Mózes közbenjáró imádságban elhárítja Isten pusztító haragját. E történetnél számomra a fő kérdés: ha Isten mindent- és előre tudó, továbbá tudta a népnek ezt a pusztítást magával vonó hűtlenségét is, akkor miért kezdett ezzel a néppel az egyiptomi szabadítás és a pusztai vándorlás „projektbe”?

A mindenható Isten előre tudása és a vándorló nép hűtlenségének büntetése között feszültség van. A nép (a mindenkori Isten népe) tanulásának elengedhetetlen részét képezik e történet tapasztalatai: az emberi türelmetlenség, feledékenység, hálátlanság, hűtlenség, gyengeség és az isteni harag, fenyegetés, büntetés, de a vezetői önfeláldozás és a közbenjáró imádság hatása, az Isten haragjának elfordítási lehetősége és elfordulása.

A továbbiakban e préselő történetet e feszültség szempontjából vizsgáljuk meg.

Mivel Mózes a Sínai-hegyen van, most Áron a nép vezetője és stabilitásának biztosítója. Feladata a nép számára biztonságot nyújtani. De minek az alapján vezessen, ha nincs új isteni kijelentés?  Amikor a külső tapasztalat egyszerre a bizonytalanság és az isteni vezetés hiánya, akkor a küldetés: az Isten értékeinek megélése, felmutatása és a közösségi rend, rendszer megtartása.

Áron enged a nép kérésének, és arany borjúszobrot önt az összeszedett aranyakból, ennek ellenére marad a pozíciójában. Emberileg ez megdöbbentő, mert hatalmas a pozícióbeli bukása (Mózesnek csalódnia kellett benne) és a nép közötti károkozása (mert a nép miatta lett az aranyaival szegényebb, majd 3000 ember halt meg a bálványáldozat büntetésében). Isten beszámítja a bukásainkat is (mert tud a kísértéseinkről és a helytállásunkról, és mégis felvállalta az életünket). Isten megtartó kegyelmének nagyságát is megmutatja ez a történet.

Ez a helyzet Mózesnek is egy préselő pozíciót jelentett. Itt mutatkozik meg, hogy Mózes alkalmassá vált a népet vezetni. Isten még a hegyen elmondja Mózesnek, mit tesz a nép a völgyben. Mózes pedig lemegy a hegyről a nép közé, a konfliktusba (ez a tivornya életveszélyes helyzet Mózes számára – aki itt az aranyborjú és Áron mellett feleslegessé vált). Mózes dönthetett volna úgy is, lemegy a hegy mások oldalán, és magára hagyja a népet. Isten meg is kínálja a saját dinasztiaalapítás lehetőségével, ami Mózes számára a fő próba. Mózes a népet választja. Imádkozott a népért. Isten haragja így fordult el a népről. Ezt a pusztító haragot és a harcoló imádságot is meg kellett tapasztalni és tanulni. Isten olyanokat keres, akik beállnak a szeretteikért Isten megértett haragja elé. S lehet, hogy ezek a szerettek fel sem fogják Isten feléjük forduló ítéletének veszélyét, sem a te értük küzdött imaharcaid jelentőségét. Isten haragjának súlyát értő és önfeláldozón mentő lélekkel felruházott szolgájává akar tenni. Számíthatunk rád?

Radvánszky Ferenc
református lelkipásztor (szerk.: Tóth János)

Forrás: karpataljalap.net