Vasárnapi üzenet: 2021. december 12.
A görögkatolikus egyház Jézus Krisztus születésének ünnepére, a karácsonyra 40 napos böjti időszakkal készül fel november 15-től december 24-ig. Ezen időszak hétköznapjait az általános böjti gyakorlatok, vagyis egyes étkektől való megtartóztatás, mulatságok mellőzése, szegények megsegítése, buzgóbb és gyakoribb imádságok, megannyi erény s jócselekedet gyakorlása fényében éljük meg. Azt, hogy az egyes szertartások szokásosan vagy esetleg a böjti rend sajátosságai szerint történnek, az elöljáró határozza meg. Mindazonáltal minél közelebb kerülünk a karácsonyhoz, annál gyakrabban csendülnek fel templomainkban olyan liturgikus szövegek, amelyek előrejelzik az ünnep közeledtét és tartalmát. Így például már a karácsonyi böjt hetedik napjától, november 21-től az Istenszülő templomba vezetésének ünnepétől, az ünnepi s vasárnapi utrenyén katavásziaként már a Krisztus születik… kezdetű karácsonyi kánon irmoszai csendülnek fel.
Folytatásként a karácsony előtti két vasárnapon az ősatyákra, valamint a szentatyákra emlékezünk. Ezen megemlékezések felidézik számunkra a történelmet Ádámtól egészen az Istenszülőig és Szent Józsefig. A liturgikus szövegeken keresztül megemlékezünk azon igaz emberekről, akik a hit útján jártak a törvény (tízparancsolat) előtt és után. Ezáltal az egyház olyan személyek alakjait tárja elénk, akiktől sokat tudunk tanulni, s akik Krisztus, a Megváltó születése várásának fényében s reményében élték le életüket. Ezen személyek felidézése azért fontos a keresztények számára, mivel ha ezen ószövetségi, igaz emberek tudtak a hit által élni és reménykedni az Üdvözítő eljövetelében, mennyivel inkább mi, az Újszövetség emberei, akik tudjuk, hogy a Megváltó már megszületett, és kereszthalálával megváltott minket, kell, hogy még inkább a hitbe merítkezve éljük meg tetteinkkel az Evangélium örömhírét.
A karácsonyt megelőző napok már valóban különlegesek, hiszen december 20-tól kezdődik karácsony négynapos előünnepe, amelynek befejezése maga a karácsony előestéje, vagyis szenteste napja (december 24.). Szertartásaink liturgikus szövegei egyre mélyebb értelemmel és egyre nagyobb buzgósággal világítják meg az eljövendő ünnep örömét. Az előünnepi tropár a nagy készülődést veti reflektorfénybe: „Készülődj fel, Betlehem / Ékesítsd fel magad, Efráta…” Az előestén végzendő királyi imaórák és a liturgiával egybekötött vecsernye ószövetségi olvasmányai felsorakoztatják előttünk azon prófétai jövendöléseket, amelyek Krisztus eljövetelét hirdették, hitet és reményt adva azoknak, akik várták a Megváltót. Ugyanezen olvasmányok nekünk tanúságként szolgálnak Isten próféciáinak s ígéreteinek a múltban történt tökéletes beteljesüléséről, és ily módon reményt adnak Krisztus ígéreteinek beteljesedésére is a jelen s jövő életben.
Az adventi koszorú, amely eredetileg az evangélikus egyházban jelent meg a XIX. század elején, majd fokozatosan elfoglalta helyét a római katolikus adventi liturgikus világban – sőt újabban egyes görögkatolikus egyházközségek életének is része lett –, úgyszintén jelképesen beszél mindarról, amit a gazdag bizánci liturgikus szövegtár ősidőktől magában foglal. Hiszen a koszorú négy gyertyája a római katolikus hagyományban a hit, remény, öröm és szeretet jelképei, de úgyszintén vonatkoznak a prófétákra, Betlehem városára, a pásztorokra s az angyalokra. Mások szerint Ádám és Éva, a zsidó nép, Szűz Mária és Keresztelő Szent János szimbólumaiként is értelmezhetők. Természetesen a négyes számhoz kötött szimbólumok a görögkatolikus liturgikus hagyományban nem állják meg helyüket, hiszen a görögkatolikus karácsonyi böjt időszaka alatt a vasárnapok száma sohasem négy – egyes években öt, más években pedig hat vasárnap található. Mindemellett az adventi koszorú, habár liturgikus jelentősége a görögkatolikusoknál nincs, viszont lehet akár egy ökumenikus szimbóluma is a Megváltó közös várásának.
Mindenkinek áldott karácsonyi böjti időszakot az Atya, a Fiú és a Szentlélek dicsőségére!
Dr. Szolánszky Ágoston
görögkatolikus pap
Forrás: karpataljalap.net