Vasárnapi üzenet

„Amikor Jézus bement Péter házába, látta, hogy annak anyósa lázasan fekszik. Megérintette a kezét, és elhagyta az asszonyt a láz, és felkelt, és szolgált neki.”

Máté 8, 14–15

Jézus természetesen lehetett otthon Péternél. Jézus akarata szerint rendeződött a házban lévő közösség: Jézus jött, látott, gyógyított – csak ezeket tudjuk a házról, és semmi mást. Jó lenne, ha a mi házunkra is a legjellemzőbb lenne, hogy ott Jézus akarata szerint rendeződnek a dolgok. Mi a mi házunkra és a családunkra a legjellemzőbb? Jézus természetesen lehet nálunk? Természetes az étkezésünknél, a szórakozásunknál, a munkánknál, a családi kapcsolataink megélésénél, a pénzügyeinknél és az anyagiak felhasználásánál stb., hogy Jézus nálunk van? Természetesen fordulunk Őhozzá, és imában megszólítjuk minden élethelyzetünkben (örömben és bánatban, hálában és gyászban, vigasztalásban és szükségben)? Természetes az, hogy Őt szeretjük, és vele mindent megosztunk (az érzelmi fellángolásunkat és a tanácstalanságunkat, a feszültségeinket és a megrekedéseinket, a csalódásunkat és a fájdalmainkat) – mint egy baráttal, társsal, testvérrel? Vagy pedig természetellenes (mert nem megszokott és kínos) Jézus valamilyen megnyilvánulása az otthonunkban? Például kínos lenne étkezés előtt nálunk imádkozni, lefekvés előtt együtt igét olvasni, közösen a templomba menni? Ezek legyenek természetesek!

Jézus meglátta a lázas asszonyt, mert Jézusnak mindenre van szeme (a mi legkisebb nyomorúságainkra is, Ő maga biztat, hogy minden gondunkat Őrá vessük, mert neki gondja van reánk). De ez figyelmeztetés is, mert Jézus elől nem lehet semmit elrejteni.

Péter már beengedte Jézust a házába. Ha mi beengedjük Jézust az életünkbe, akkor annak lesznek a számunkra oly természetesnek tűnő hatásai: addig megoldhatatlan dolgok egyszer csak „maguktól” megoldódnak (pl. egy rég mérgező feszültség egyszer csak megoldódik; egy haragvó ember egyszerre csak megbékül; egy megkötözöttség egyszer csak eltűnik, és le tudja tenni a poharat; egy Krisztushoz tért fiúnak helyreállt a kapcsolata az apjával; egy állandóan elégedetlen ember egyszerre békességet kapott, és tudott adakozni; egy örökség miatt évekig haragot tartó testvérpár kibékült, stb. – csak úgy, magától? – Krisztustól). De ez egy lehetőség is, mert Jézus tekintetével mi is meglátjuk a másik ember nyomorúságát (amelyet eddig nem láttunk, pedig mellettünk szenvedett a házastársunk, és nem engedtük kibontakozni, régi sérelmeket hordozunk, melyeket még nem dolgoztunk fel, gyerekeinket szeretet nélkül hagyjuk, és lassan már kirepülnek, stb.).

Jézus azt a helyet érintette meg, amelynek a későbbiekben fontos szerepe lesz (mert majd szolgált a kezével ez az asszony). Az a rész lesz különösen krisztusi érintésben, amelynek fontos szerepe lesz a megújult életedben. Például a házasságodat, a párkapcsolatodat, a szorgalmadat, a kreativitásodat, a hitedet stb. érinti meg, mert ennek lesz jelentős hatása.

Az ember természetes állapota a hálás szolgálat. Szabaduljunk fel erre a szolgálatra! Jézus a természetes szabadságunkat akarja helyreállítani.

Radvánszky Ferenc
református lelkipásztor

Forrás: karpataljaljap.net