Vasárnapi üzenet
„Ha valaki közületek ki akar tűnni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája. Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy Ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”
Márk 10, 43–45
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Márk evangéliumából hallottunk ma egy részletet, mégpedig a Zebedeus fiak, Jakab és János kérését, akik kiemelkedő pozíciót kértek maguknak Jézustól az Ő országában. Konkrétan dicsőséget kértek maguknak. Első hallásra megdöbbentőnek hangzik ez a kérés, és talán már meg is született a szívünkben az elítélés gondolata, hogy – hát ezek a becsvágyó fiatal apostolok –, de amikor imádságban magunkba nézünk, ha megvizsgáljuk a cselekedeteinket, azok indítékait, a motivációinkat, illetve egészen mélyen a vágyainkat is, akkor rájövünk, hogy nem különbözünk tőlük. Mi is ugyanúgy vágyunk az elismerésre, a dicséretre, a sikerre, talán a jó pozícióra és az azzal járó előnyökre, talán egy soronkívüliségre a határon, vagy hogy időnként az első sorba ültessenek minket. Bizony, bennünk vannak ezek a vágyak, ami rámutat arra, hogy mennyire emberi módon, ennek a materiális világnak a síkján gondolkodunk, és mennyire nem a mennyek országának dimenziójában.
Mennyire megdöbbentő Isten gondolkodásmódja, aki minden emberi vágynak elébe helyezi a szeretet törvényét. „Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy Ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” A mások szeretetből való szolgálata, mások „lábának a megmosása” és az élet másokért való élésének életmódja – ez Isten logikája. Erre tekintve rájövünk, hogy bizony mindezt Jézus mint a jelenkor Zebedeus fiainak nekünk is mondja. Rájövünk arra is, hogy mindezt azzal a mindent felülmúló szeretettel mondja nekünk, aminek indításából barátainak, sőt testvéreinek nevez minket. Ez segít nekünk elindulni ezen az új úton, hogy gondolkodásmódunkat megújítva rendezzük be életünket és céljainkat. Ámen.
Megyesi László
diakónus
Forrás: karpataljalap.net